Az elmúlt években sok esetben előfordult, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a vállalkozásoknál végzett ellenőrzési eljárásban azt állapította meg, hogy a kiszámlázott gazdasági esemény, ügylet megtörténte nem igazolható. Ezekben az esetekben a NAV megtagadta a számlában szereplő áfa levonását a számlát befogadó vállalkozásnál. Ez túladóztatáshoz vezetett, mert míg a számlát kibocsátó cég befizette az áfát a számla után, addig a számlát befogadó vállalkozás ezt nem igényelhette vissza.
A Kúria döntése új megvilágításba helyezi ezt a kérdést. A testület szerint a teljesítés elmaradása esetén az adófizetési kötelezettség alól abban az esetben is mentesülhet a számlakibocsátó, ha az adóhivatal ellenőrzése alapján válik bizonyítottá, hogy valóban nem történt teljesítés, és ezzel összefüggésben gondoskodik a számla érvénytelenítéséről.
"Az eddig kialakult gyakorlat értelmében nem volt lehetőség számlakorrekcióra azon számlák esetében, amelyek kapcsán az adóhatóság az ellenőrzés során nem látta megfelelően igazoltnak a teljesítés bizonylat szerinti megtörténtét. Ennek a megközelítésnek adott új irányt a Kúria, ugyanis a döntés értelmében a bizonyítás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljesítés hiányát a számlakibocsátó maga, vagy az adóhatóság tárta fel a számlabefogadónál végzett vizsgálat során" - mondta Schütt Attila, a Deloitte adóosztályának menedzsere.
Előrelépést jelent a döntés abból a szempontból is, hogy mostantól egyértelmű, hogy a számla sztornózására, helyesbítésére a NAV-val szembeni jogorvoslati eljárás lefolytatása után is lehetőség van.
Az áfatörvény szerint ugyanis a számla érvénytelenítéséről "haladéktalanul" kell gondoskodni, a NAV korábbi értelmezése szerint pedig a haladéktalanság nem teljesült, ha a vállalkozás a számlakorrekciót csak a NAV-al szembeni jogorvoslati lehetőségek kimerítése után akarta elvégezni.
Ilyen módon a cégek annak ellenére kényszerültek számláik korrigálására, hogy valójában a számlakorrekció szükségességéről még folyt a jogvita. Ennek a dilemmának vet véget a Kúria döntése. Eszerint nem lehet a haladéktalanságot kizáró körülményként értékelni azt, ha a kibocsátó az adóhatósági eljárás lezárását követően nem azonnal gondoskodott a számla helyesbítéséről, hanem bevárta a számlabefogadó által kezdeményezett rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárás befejezését.
A döntés elmozdulást jelent a korábbi, szűkítő értelmezéshez képest, azonban fontos, hogy ez továbbra sem jelenti, hogy a csalárd szándékú számlakibocsátók mentesülnének a következmények alól. A joggal való visszaélés esetén ugyanis e feltételek vizsgálata már eleve szóba sem kerülhet - hangsúlyozta Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának vezető ügyvédje.
A változó gyakorlat alapján annak sincs elméleti akadálya, hogy a számlabefogadó oldalán indult ellenőrzés során feltárt teljesítés hiánya kapcsán a számlabefogadó hívja fel a kibocsátót a számla sztornózására.
"Amennyiben egy ellenőrzés során vitatottá válik az adólevonási jog érvényesítése amiatt, hogy a hatóság a teljesítést nem látja alátámasztottnak, a számlabefogadó pénzügyileg mentesülhet az áfateher végleges viselése alól, ha kérni tudja a számla korrekcióját a számla kibocsátójától" - tette hozzá Harcos Mihály.
