Megnéztük, mit tud két egyforma olcsó telefon különböző Androiddal

A cikkben két azonos telefonról van szó, ennek ellenére a csomagolásuk eléggé eltér egymástól, hiszen az A2 doboza némileg rövidebb, ellenben magasabb, míg a másik pont ennek az ellentéte, illetve a rajta szereplő grafikát is megvariálták egy kicsit, teljesen különböző termék benyomását keltve.

A méreteltérésnek az oka az, hogy a beltartalom is különbözik, az angolszász kultúrkörbe szánt Xiaomi Mi A2 töltője európai dugóval érkezik, míg a Xiaomi Mi 6X kínaival, vagyis itt majd egy adaptert kell rábűvölnünk a csatlakozóra. A telefon és a tápegység mellé kapunk egy Type-C kábelt, jack to Type-C átalakítót, szilikon tokot, leírást és SIM tűt, ezek alkotják mostanában a szokásos csomagot.

Végre nem egy fekete, depresszióba taszító, vagy egy fehér, minden koszt összeszedő mobilpárost kellett tesztelnünk. A metál tengerkék szín nekünk nagyon bejön, elég unisex, de akinek nem tetszik, akár a halvány aranyat is választhatja. A készülékek minősége elsőrangú, masszívak, nem ropognak, nem csavarodnak. Cserébe viszont elég nagy tepsik, de hát ez a trend, az 5,5 colnak lassan tényleg befellegzik.

A hátlap mindkét esetben fém, ami szép megoldás, de a gyártó ezzel beáldozta a vezeték nélküli töltés lehetőségét. Az előlapon egy 20 megapixeles szelfi kamera és a viszonylag vékony, gyöngyház fehér keret az érdekes részletek, illetve van ott egy értesítési LED is, ami nem látható, hiszen fehér alapon fehéret kell keresni, de biztosítunk mindenkit, hogy tényleg ott van.

Hátul a síkból kitüremkedő duális kameraszigetet fedezhetjük fel, az iPhone óta ez a divat, ami miatt a készülékek furán billegnek az asztalon. Alatta a kiváló helyre került ujjlenyomat-olvasó ékeskedik, illetve a Xiaomi A2 hátára rászitázták az Android One feliratot is. Mindkét készülék kapott infra portot, viszont eltűnt a jack csatlakozó és a hangszóró is csak mono, a megtévesztő sztereo nyílások ellenére, a töltésért és a hangátvitelért pedig a Type-C csatlakozó felel.

TESZTÜZEM

Először azt hittük, hogy mivel a Xiaomi A2 és a 6X édestestvérei egymásnak, ezért a hardver is ugyanaz, de ez az állítás csak 99%-ban igaz, és mint tudjuk, az ördög a részletekben lakozik. Persze a fő részegységek megegyeznek, ráadásul érzetre mindkét telefon elég bika, így ilyenkor mindig elgondolkodunk, hogy mi szükség van még ennél is brutálisabb processzorra.

Mindkét esetben 4 GB RAM, 64 GB belső tárhely és egy Snapdragon 660-as SoC szolgáltatja a tűzijátékot, erre szokták azt mondani, hogy mindenre elég, de az 50 000 forintos telefonokhoz képest inkább a fölényes erőtartalék kifejezést használnánk. Nem nagyon találtunk olyan játékot, amivel sikerült volna a teljesítményt megakasztani, pedig már az Asphalt 9 is kijött, ahol aztán ömlenek a vizuális effektek,

de ez a készülékeket nem nagyon hatotta meg.

A gördülékenység érzete számszerűsíthető is, az A2 130 000, míg a 6X 140 000 pontot harácsol össze Antutuban. Az Adreno 512-es GPU chip 48 FPS-sel jeleníti meg a motorost kergető T-REX-et, ami igencsak megsüvegelendő eredmény. Mindkét operációs rendszer nagyon gördülékenynek érződik, amihez a háttértár 270/200 MB/másodperces írási/olvasási sebessége is nagyban hozzájárul.

Ráadásul szenzorokkal is teletömték mindkét testvért, iránytű, giroszkóp, ujjlenyomat-olvasó és pedométer is helyett kapott, ahogyan a BT 5.0 és a duális ac WiFi sem maradhatott ki. A GPS kifejezetten jól működött, gyorsan megtalálta a műholdakat, precízen navigált, ráadásul két nano SIM foglalatba pakolhatjuk a kártyáinkat. Sajnos a Xiaomi 6X nem támogatja a B20-as sávot, így aki 4G szolgáltatásokat szeretne Budapesten kívül használni, annak mindenképpen az A2 lesz a nyerő.

Az első gyenge pontot az akkumulátor kontra kijelző kapcsolatnál fedeztük fel. A megjelenítésért egy 2160×1080 pixel felbontású, LCD IPS panel felel, ami 5,99 inch-es képátlót biztosít, 18:9-es képarány mellett. Ettől még elég nagy tepsinek, de legalább vékonynak érezzük a készüléket. A kijelző színei szépek, a fényereje is megfelelő, viszont egy kategóriával feljebb már AMOLED technológiával operálnak, ami sokkal energiatakarékosabb megoldás, mint ami a tesztalanyokban található.

Spórolni pedig kell, hiszen a 3010 mAh-s akunak átlagos használat mellett gondot okoz a telefonokat két napig életben tartani.

Nekünk egy laza 40 kilométeres túra során 8 óra alatt sikerült majdnem nullára merítenünk az A2-t, igaz masszív GPS és kijelző használat mellett. Ilyenkor jön jól a piszok gyors, QC 3.0-s töltés, hiszen míg pihenés okán bevertünk fél liter sört, 35 százaléknyi töltöttséget szívott magába. Igaz közben nem tudtunk volna zenét hallgatni, de ezt megoldottuk azzal, hogy simán otthon felejtettük a Type-C átalakítót, szóval tényleg elég nagy nyűg állandóan magunkkal cipelni azt.

Ami a kameraképességeket illeti, hozzák a kategória átlagát, sőt a Xiaomi 6X még egy picit többet is. Szépen a színek, elég nagy a dinamikatartomány, a kromatikus aberráció szinte ismeretlen, és egészen jók a duális, 12 20 Megapixeles optikák által készített éjszakai képek is. Eredeti méretben az A2 és a 6X képeit ezen a linken nézhetitek meg.

Videókat 4K felbontásban készíthetünk, EIS-sel megtámogatva, illetve gyors mozgásokhoz az 1080p 60 FPS mód is rendelkezésre áll. 30 képkocka mellett azonban látszik egy kis bemosódás, már akkor is, ha normális tempóban oldalirányban mozdítjuk a kezünket.

XIAOMI A2: ANDROID ONE

Térjünk át az operációs rendszerekre, hiszen leginkább itt érhető tetten az, hogy a két készülék használata eléggé eltér egymástól. Az Android One projektet alapvetően azért találták ki, hogy a nagyon ár-érzékeny piacokon - értsd: Ázsia, India, Afrika - is rendelkezésre álljon egy olyan szoftverkörnyezet, amelyet a Google szolgáltat, nem pedig az egyes mobilgyártók.

Így megússzuk a különböző értelmetlen egyedi programcsomagokat,

a bugok nagy részét, a vírusokat, és még a szűz Androidon felül kapunk néhány extrát is. Ezen túl a Google garantálja, hogy 2 főverzión keresztül, illetve három évig frissítik ezen készülékek operációs rendszereit, ami az olyan cégeknél, mint a BQ, az i-mobile vagy a Lava nagyon fontos, de igazából a Xiaomi-nak pont nincs rá szüksége. Mivel az Android One tartalmazza a szokásos Google applikációkat - Youtube, Maps, Play Protect stb. -, ezért emiatt sem kell különösebben aggódnunk.

Érdekes módon néhány dolog kimaradt, a Face ID menüpontként sem létezik, mint ahogy mesterséges intelligencia rásegítés sincs fényképezéskor. Mégsem ez volt alapvetően a bajunk a One-nal, hanem az, hogy megállás nélkül zaklat, amit mi nem szeretünk. Utálunk olyan "fontos" kérdésekre válaszolni, mint például: hogyan éreztük magunkat a Pilisi Tájvédelmi Körzetben, vagy hogy értékeljük az összes boltot, ami mellett elhaladtunk.

Felfedeztünk egy Android 6.0 óta nem látott hibát is, az automatikus fényérzékelés random változását. Ülünk a szobában, és néha elsötétedik a kijelző, majd újra kivilágosodik. Apró bug, nem is jelentkezik mindig, de bosszantó. Aztán nem lehet importálni a névjegyeket SIM kártyáról, miért? Fel kellett töltenünk a felhőbe, majd onnan visszahúzni, hogy lássuk a hívók neveit.

A fenti sírás után kiemelnénk két előnyt, ami viszont akár selling point is lehet: a B20-as sáv megléte, és hogy a telefonunk a technológiát támogató eszközökkel power bankként is képes funkcionálni Type-C csatlakozón keresztül, ezeket a Xiaomi 6X nem tudja.

DE AKKOR MI IS AZ A B20?

A Band20 - másnéven B20 - a 4G-s hálózatok által itthon használt 800 MHz-es frekvenciasávot takarja, amit a mobilszolgáltatók előszeretettel használnak a ritkábban lakott területeken, kisebb falvakban. Fontos tudni, hogy minden hazai mobilszolgáltató használja ezt a spektrumot, így ha a telefonunk nem támogatja, előfordulhat, hogy főleg vidéken a 4G-s hálózat ezekkel a készülékekkel nem használható.

XIAOMI 6X: MIUI 10; ANDROID 8.1

Szerintem senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a MIUI 10-et sokkal jobban szerettük, mint az Android One-t. Szebb, gyorsabb, sokkal átláthatóbb, ehhez is van támogatás, rendszeresen jönnek a frissítések, van egy csomó, variálható téma.

Remek példa, hogy például a fényerőállítás megnyomhatatlan csúszkájának a megnagyobbítására nagyjából 8 évet kellett várni, mint ahogy a hangerő különböző aspektusait is sokkal átláthatóbban lehet beállítani, amik apróságnak tűnnek, de mind hozzájárulnak a kellemesebb használathoz.

Ezen felül a 10-es verzió megkapta a Face ID-t és az AI támogatott fényképezést is.

Ez utóbbi a legérdekesebb, képes a színek dinamikatartományát javítani, emiatt sokkal élénkebbnek hatnak a fotók. Nem tudjuk, hogy köze van-e az AI-hoz, de a fénymérési pontok variálásával sem tudtuk átverni, a színek nem égtek ki és nem is sötétedett be a kép, a fényviszonyokhoz képest a lehető legjobban állította be az értékeket a kamera.

Apróság, de Antutun is valamiért 10 000 ponttal jobb eredményt hozott, mint az A2 - ez valószínűleg a jobban optimalizált háttér-folyamatoknak tudható be. Használat közben nem érezni, de azért a tudat csak ott motoszkált bennünk, hogy ez egy picit "erősebb" telefon. A képet azért árnyalja, hogy a Google csomag nem teljes, mert bár Google Play áruház van, de a Gmail, Youtube, Google Maps és egyéb megszokott alkalmazásokat kézzel kell feltelepítenünk.

ÖSSZEGZÉS

Mindkét készülék kiváló a maga nemében, egyetlen hibájuk a szokásosnál rövidebb üzemidő, de ez nem kíván igazán nagy kompromisszumokat. A Xiaomi A2 egyértelműen azoknak jó választás, akik rá vannak utalva a B20-as sávra, tehát azoknak ajánljuk, akik nem Budapesten vagy egyéb nagyvárosban laknak

Szerintünk a Xiaomi 6X MIUI felülete jobb, kezelhetőbb és szebb is, mint amit az Android One-nal nyújt az A2-n, és szebb képeket is készít az AI támogatás miatt, plusz jól el lehet bohóckodni a Face ID-val is, mi fővárosi lakosként ezt vinnénk haza. Bármelyiket is választjuk, csalódni nem fogunk, mindkét készülék kiváló ebben a 70-80 000 forintos sávban, ráadásul a Xiaomishop magyarországi garanciát és extra gyors szállítást is kínál ezért az összegért.

Rendelj kínait!

Ha érdekelnek a kínai termékek, és első kézből szeretnél értesülni az új tesztekről, ajánljuk a RendeljKínait oldalát!