A DJI Pocket 2 a megjelenését illetően nem nagyon különbözik az elődjétől: a mindössze 116 grammos eszköz egy markolatból és a tetejére helyezett, mechanikus képstabilizátorban (gimbal) pihenő kamerából áll. Utóbbit érinti a legnagyobb változás, hiszen ezúttal egy 1/1,7 hüvelykes, 93 fokos látószögű, 20 milliméteres gyújtótávolságú, f/1,8 rekeszértékű szenzort kapunk, amivel maximum 64 megapixeles fotók, illetve 4K/60fps videók készíthetők. Fontos újdonság továbbá, hogy az előddel szemben ezúttal már nagyítani is lehet: a 64 megapixeles fotóknál 8x digitális zoomot kapunk, 16 megapixeles módban és 1080p videóknál 4x veszteségmentes nagyítást, míg 2,7K-ban 3x, míg 4K-ban 2x zoomot.
Ezzel a kamerával nappal egészen kiváló minőségű képek és videók készíthetők, este viszont már csak elfogadhatónak nevezhető a színvonal, főleg ha fotókról van szó (ilyen téren egy felsőkategóriás Samsung vagy Huawei okostelefon sokkal jobban teljesít), bár szinte biztos, hogy ezt az eszközt a legtöbben inkább videózásra fogják használni, és nem fényképek készítésére - arra sokszor jobb eszköz egy mobil.
DJI Pocket 2
Az apró eszköz főleg azoknak lehet érdekes, akik gyakran videóznak, nem érik be egy okostelefonnal, ugyanakkor nem akarnak folyton komolyabb gépet maguknál tartani egy normális képstabilizátorral kiegészítve. A Pocket 2 automatikusan képes függőlegesen és vízszintesen is ellensúlyozni a mozgást és rázkódást, így sétálás, futás vagy extrémebb testmozgás közben is egészen stabil és jó minőségű felvételek készíthetők vele. A kis kütyü amúgy jó választás lehet akkor is, ha még az olyan mobilos gimbalokat is túl nagynak érezzük, mint a nemrég debütált, kifejezetten praktikus Osmo Mobile 4.
A DJI legújabb megoldása a tokjába helyezve is elfér egy farzsebben, és némi gyakorlást követően kiválóan használható, köszönhetően a belső oldalán található apró, érintésérzékeny kijelzőnek, illetve annak a vadiúj, felcsatolható kiegészítőnek, amin egy extra gomb és egy apró analóg kar található - utóbbival manuálisan vezérelhető a gimbal, illetve ezzel lehet nagyítani is.
A kezelés nem változott: a kijelzőn minden beállítás elérhető a felülről, alulról, jobbról és balról előhívható menükben. Válthatunk a panoráma, fotó, videó, slow-mo, timelapse lehetőségek között, módosíthatjuk a képarányt, a felbontást és a másodpercenként rögzített képkockák számát, átkapcsolhatunk szelfi módba, illetve újrakalibrálhatjuk a gimbalt. Emellett azt is meghatározhatjuk, hogy a stabilizátor a három elérhető metódus közül melyiket alkalmazza: follow (a kamera finoman leköveti a mozgást vertikálisan és horizontálisan is), tilt locked (függőlegesen erősen leszabályozott mozgás) és FPV - utóbbinál szabadon mozog a szenzor, a motorok nem szólnak közbe, viszont a képstabilizálás megmarad.
A gimbalnak hála elképesztően stabil videók készíthetők szinte bármilyen szituációban, ráadásul állítható, hogy a stabilizátor milyen sebességgel kövesse le a mozgásunkat, és nem maradunk a drónoknál megszokott ActiveTrack 3.0 nélkül sem.
A képernyőt duplán megérintve kijelölhető a célszemély vagy tárgy, akit/amit a szoftver követni kezd, a kép középpontjában tartva, nekünk pedig csak minimálisan kell mozgatnunk az eszközt a profi videókhoz.
A Pocket 2 viszont nemcsak akciódús eseményeknél jön jól: remek timelapse, motionlapse és hyperlapse videók készíthetők vele. Az első kettőnél állítható, hogy milyen időközönként (fél másodperctől hatvanig) és hány percen (5-től 300 percig) át készüljenek fotók, a motionlapse-nél pedig megszabható, hogy jobbról balra, balról jobbra vagy az általunk beállított módon mozogjon a kamera felvétel közben. A hyperlapse-nél válthatunk az 1080p, a 2,7K és a 4K között, megszabható, hogy milyen gyorsaságú (2-30x) legyen a felvétel, illetve ebben a módban is használható a témakövető ActiveTrack 3.0.
Szintén roppant egyszerűen készíthető lassított felvétel és panorámakép (180 fokos vagy 3×3-as), és a legjobb, hogy ezek a funkciók mind viszonylag gyorsan elérhetők az eszközön, a képernyő menüit használva. A kezelésben viszont a Pocket 2 gombjai is nagy segítségünkre vannak. Alapból három van az eszközön: a jobb szélen találhatóval kapcsolható ki és be a kütyü, a belső oldalon pedig ott a piros pöttyös felvétel, illetve mellett az fn gomb. Előbbivel fotók és videók rögzíthetők, nyomva tartva viszont szüneteltethetjük is a mozgóképek felvételét, majd újraindíthatjuk egy újabb nyomással.
Az fn gombbal villámgyorsan válthatunk a fotó és videó mód között, duplán megnyomva pedig a kamera visszaállítható alaphelyzetbe. És ezzel még nincs vége, hiszen ahogy említettem, ezúttal a Pocket 2 mellé jár egy extra kiegészítő, amit a két fix gomb felé lehet csatlakoztatni. Ezt megtéve kapjuk meg az analóg kart, illetve egy extra billentyűt. Utóbbit egyszer megnyomva válthatunk a follow, tilt locked és FPV módok között, duplán megnyomva pedig azt szabályozhatjuk, hogy mit csináljon az analóg kar: az egyik állásban nagyíthatunk vele, a másik állásban pedig vezérelhetjük a gimbalt.
Mobillal is működik
A Pocket 2 persze most sem csak önmagában használható: az elődhöz hasonlóan a két fix gomb felé becsúsztatható a csomagban található USB-C vagy Lightning kiegészítő, így újabb androidos és Apple telefonokhoz is csatlakoztatható az eszköz. Ez egyrészt kell ahhoz, hogy DJI Mimo appon keresztül frissíthető legyen a firmware, de az alkalmazás emellett teljes értékű kezelőfelületként szolgál: ilyenkor a telefonunk kijelzőjén látjuk a kamera képét és kényelmesen elérhető az összes funkció.
Az egyetlen gond, hogy a csatlakozás még mindig nem atomstabil, egy nagyobb telefon (pl. az általam használt Samsung Galaxy S10 ) esetében figyelni kell, hogyan tartjuk az összeillesztett eszközöket.
Az új Pocket továbbra sem tartalmaz szabad tárhelyet, mindenképpen kell hozzá SD-kártya (maximum 128 GB), viszont ezúttal jár mellé egy olyan cserélhető kiegészítő, ami szabvány bemenetet kapott, szóval ennek segítségével simán rögzíthető egy állványra az eszköz. Mondjuk az nem lett volna rossz, ha a DJI egy apró tripodot is csomagol a kamera mellé, mert önmagában a kütyü csak a teljesen vízszintes felületeken képes megállni. Külön megvásárolható kiegészítő amúgy van dögivel: a vízálló tok mellett többek között kapható ugye mini állvány, hosszabbító szár, extra mikrofon, szűrők a lencsére, töltős tároló, illetve egy vezeték nélküli modul is - utóbbi nélkülözhetetlen ahhoz, hogy használhassuk a számos közösségi platformmal kompatibilis livestreaming funkciót.
Van még hová fejlődni
Mindent egybevéve a DJI Pocket 2 egy remek ráncfelvarrás az elődhöz képest: nemcsak jobb szenzort kapunk, de praktikus és jól használható kiegészítőket is, amikkel még kényelmesebben és profibban lehet mindenféle felvételeket készíteni. Ugyanakkor nemcsak a képminőség szempontjából van fejlődés: a három mikrofonnak és a szoftveres trükköknek hála már hangot is a korábbinál ügyesebben rögzít az eszköz, további újdonságként pedig megérkeztek a DropAware és FastWake funkciók is.
Előbbi egy szoftveres védelem: a kütyü automatikusan érzékeli, ha elejtjük, és ilyenkor igyekszik olyan helyzetbe állítani a gimbalt, hogy a szenzor a legkevésbé sérüljön. Utóbbi pedig kikapcsolt állapotban, az fn gombbal indítható: az eszköz villámgyorsan bekapcsol, méghozzá a legutóbb használt videós beállításokkal, hogy a lehető leggyorsabban nekiállhassunk a felvételeink elkészítésének.
Emellett viszont még bőven van tér a fejlődésre: hiába lett jobb a kamera, az esti képekhez és videókhoz azért még mindig nem ez a legjobb, továbbá lehetne javítani azon, ahogy a Pocketet a telefonokhoz csatlakoztatjuk. A legnagyobb változásokra ugyanakkor az akkumulátor terén lenne szükség. A töltés ugyan USB-C porton keresztül történik, de maximum 10 wattal, így legalább 70 perc, mire maximumon van az aksi (ami nem is cserélhető), de ennél fájóbb, hogy az eszközből maximum 140 perc üzemidő sajtolható ki. Ez ráadásul az optimális eset, 1080p/30 fps mellett, ha ennél feljebb megyünk, akkor simán benne van a pakliban, hogy 70-80 percnél többet nem tudjuk használni a Pocket 2-t.
A DJI Pocket 2 október 31-től lesz elérhető világszerte, az alapcsomag ára 390 euró.
