Kedden - az elmúlt két évben negyedszerre - parlamenti választást tartottak Izraelben. A 2009 óta regnáló Benjámin Netanjahu győzött, már ha azt nézzük, kinek a pártja kapta a legtöbb voksot. Hogy ő alakíthat-e ismét kormányt, még nem egyértelmű. Mindenesetre számos szempontból nyert, ha mást nem, hát időt. Nem véletlenül mondják a kritikusai: Netanjahu kedvéért tartanak folyamatosan voksolást az országban. Így még az is lehet, hogy az idén egy ötödik választásra is sort kerítenek.
Pár éve még elképzelhetetlen lett volna Izraelben, hogy egy választási kampány fő témája ne Palesztina sorsa legyen, ez döntött el rengeteg voksolást az ország történetében. Ezúttal azonban szinte szó sem esett róla, sem Netanjahuék, sem az ellenzék részéről. Ez egyrészt Irán atomprogramjának és régiós törekvéseinek következtében alakult így, ami miatt nagyobb fenyegetettséget éreznek, mint Palesztina felől. Másrészt szerepe volt ebben a koronavírus-járványnak és az ezzel együtt járó gazdasági válságnak is, de még inkább Netanjahu személyének.
Bár továbbra is fennáll a hagyományos jobb-bal megosztottság Izraelben, a legutóbbi választások inkább arról szóltak, mely pártok állnak ki Netanjahu mellett, és melyek vannak ellene.
Hogy a leghosszabb ideig hatalmon levő kormányfővel folytassák vagy nélküle, és nemcsak a - például a jelenleg is folyamatban levő korrupciós ügyei okán - megosztó személye miatt, hanem mert régi szövetségesei, miniszterei közül sokan elhagyták, számos új párt vezetője éppen közülük került ki.
Pró és kontra
Izrael oltási kampánya utcahosszal veri más országokét. Ebben komoly szerepe volt a miniszterelnöknek, aki személyesen lobbizott a Pfizer és a Moderna vezetőinél. Sikeres is volt, kevesebb mint három hónap alatt a felnőtt lakosság több mint 60 százaléka kapta meg legalább az első dózist. Ennek következtében az aktív esetek száma lecsökkent, újra kinyithattak az iskolák, éttermek, múzeumok, a beoltottak koncerteken, színházi előadásokon is részt vehetnek.
Ugyanakkor nem olyan egyértelmű siker ez Netanjahunak, ugyanis az oltásokat megelőzően nem éppen pozitív példaként emlegették Izraelt. Kétszer is a mostani magyar helyzethez hasonlóan elszabadult a járvány (igaz, az esetek számában, halálozásban meg sem közelítik a tragikus magyar adatokat), többször rendeltek el lezárásokat, ezek súlyosan érintették a gazdaságot, vállalkozások ezrei mentek tönkre, a munkanélküliség kétszámjegyű. Sokan támadják amiatt is, hogy politikai ügyet kreált a közegészségügyi kérdésekből, így például kifejezetten alacsony bírságot szabtak ki a korlátozások megszegőire.
Kritikusai szerint ezzel az ultraortodox szavazóinak akart kedvezni, akik tömegrendezvényeket tartottak a pandémia tetőfokán is, és akiknek szerepe lehetett így abban, hogy az országban hatezernél több áldozatot szedett a járvány.
Az tény, hogy a két ultraortodox párt szavazataira is szüksége van a hatalma megtartásához Netanjahunak.
A másik, amire támaszkodhat a kormányfő, az arab világban elért sikerei, ezek miatt szereti magát ellenfeleivel szemben az egyetlen nemzetközi szereplőnek beállítani, aki biztonságot nyújt a népének. Tavaly tető alá hozták- az Egyesült Államok közreműködésével - az Arab Emírségekkel az úgynevezett Ábrahám-egyezményt, amely nem csak a zsidó államnak, hanem a Trump-adminisztrációnak is komoly sikert jelentett. Ebben a két állam közötti viszony normalizálódását foglalták írásba, egy szándéknyilatkozatot arról, hogy teljes diplomáciai kapcsolatot vesznek fel egymással.
Ez az egyezmény tovább szélesedhetett volna a régióban - amellett, hogy segíti Izraelt Irán törekvéseinek megakadályozásában -, ám a folyamat megállt. Netanjahu március 11-én utazott volna Mohamed bin Zájed koronaherceghez, az ország tényleges vezetőjéhez, ezt azonban elnapolták, az izraeli kormányfő pedig nagy bosszúságot okozott partnerének, miután kiderült, hogy kampánycélokra akarta felhasználni ezt az alkalmat. Eldicsekedett ugyanis azzal, hogy bin Zájeddel telefonon megállapodtak: az Emírségek 10 milliárd dollárnyi összeget fektet majd izraeli projektekbe. A koronahercegnek nem tetszett ez a lépés, így a fejlesztés várhatóan későbbre tolódik.
Ez az ügy kapcsolódik ahhoz, hogy Izraelnek megromlott a kapcsolata a régi szövetségesével, a szomszédos Jordániával. Netanjahu emírségi látogatása ugyanis azért hiúsult meg, mert a jordán hatóságok nem engedték felszállni a gépét, miután a jordán koronaherceg a jeruzsálemi Al-Aksza-mecsetbe (az iszlám harmadik legszentebb helyére) egy nappal korábbra tervezett útja meghiúsult, a két ország ugyanis nem tudott megállapodni a hercegnek kijáró biztonsági intézkedésekről.
Netanjahu ellenzéke gazdasági, diplomáciai és védelmi károkról beszél a két állam kapcsolatának megromlása miatt, Netanjahu viszont azzal érvel, hogy kizárólag a pandémia miatt tolódik az ügy, és további négy országgal terveznek aláírni hasonló megállapodást, mint az Emírségekkel. Egyelőre nem árulták el, melyik néggyel (ilyet egyébként az utóbbi hónapokban már kötöttek Marokkóval, Szudánnal és Bahreinnel is).
Netanjahu távozását sokan azért sürgették, mert a kormányfő szerintük két éve tartó politikai bénultságot okoz azzal, hogy a saját céljait, a politikai túlélését és a jogi problémáit az ország érdekei elé helyezi.
A miniszterelnök szerintük érdekelt abban, hogy a jelenlegi törékeny rendszer fennmaradjon, mert úgy gondolja - ha csak ügyvezető miniszterelnökként is, de - könnyebben tud harcolni az ellene felhozott korrupciós vádak ellen, amelyekért, ha egyszer véget érnek a régóta zajló perek, akár több évnyi börtönbüntetésre is ítélhetik. Netanjahu szerint viszont mindez boszorkányüldözés.
Sokat elárul a jelenlegi helyzetről, hogy a választás előtt egy közvélemény-kutatás arra jutott, a többség szerint Netanjahunak mennie kell, másrészt viszont Netanjahu a legalkalmasabb a kormányfői posztra.
Királycsinálók mindenhol
2019 óta nem szerzett senki tartós többséget Izraelben, így Netanjahu sem. Legutóbb tavaly áprilisban, a rövid időn belül a harmadik voksolás után sikerült újabb instabil koalíciót alakítani az akkori fő ellenlábasával, a centrista Kék-Fehér Párttal. Vezetőjük, Beni Ganc - aki Netanjahu miniszterelnöksége alatt 2011-től 2015-ig vezérkari főnök volt - a járványkezelés miatt ment bele ebbe, azzal a kikötéssel, hogy idén novembertől ő veszi át a kormányfői tisztséget. Nem sokat kellett várni, hogy a két politikus és pártjaik között elmérgesedjen a viszony, a 2021-es költségvetésről sem sikerült megállapodniuk, ami különösen fontos lenne egy olyan évben, amikor a járványkezelésre épp olyan sokat kell költeni, mint a gazdaság megsegítésére. A költségvetési törvény meghiúsulása miatt a parlament feloszlatta magát, Netanjahu pedig - ha csak ügyvezetőként is, de - miniszterelnök maradt. Ki tudja, meddig? Ha novemberig nem áll fel egy újabb kormány, át kéne adnia a hatalmat Gancnak, mivel a koalíciós megállapodást törvénybe is iktatták.
Azt ugyanis nem lehet teljes mértékben kizárni, hogy őszig sem oldódik meg az ország kormányzásának kérdése. Izrael parlamentjében, a kneszetben 120 mandátumot lehet elnyerni, ide minden olyan párt bejut, amely eléri a 3,25 százalékos parlamenti küszöböt. Emiatt egyrészt az ország 72 éves történetében még nem volt arra példa, hogy egy párt megszerezze a többséghez szükséges 61 mandátumot, másrészt a kicsi, sokszor marginális pártok valós súlyuknál sokkal nagyobb szerepet kaphatnak: királycsinálók lehetnek. Ezúttal is.
Az előzetes felmérések is úgy jósoltak, hogy Netanjahu pártja, a Likud szerzi meg a legtöbb szavazatot, nagyjából 30-at, szerda hajnalban a szavazatok kétharmadának összeszámolásakor szintén itt tartottak, de a kisebb szövetségeseivel sem lesz meg a többsége. Mintegy 50 parlamenti helyre számíthatnak.
Mindez azt jelenti, hogy ezúttal sem lesz meg egyik oldalnak sem az egyértelmű többség. Két tévétársaság exit pollja döntetlent mutat a két blokk között, egy harmadik az ellenzék egy mandátumos előnyét jelzi. Igaz, az elmúlt választások során az exit pollok elég pontatlannak bizonyultak.
Az eddigi koalíciós partner Ganc épp csak bejutott, láthatóan sokakat elveszített azzal, hogy ígérete ellenére koalícióra lépett Netanjahuval.
A második legtöbb voksot a keddi választáson az ex-tévés újságíró (Netanjahu korábbi pénzügyminisztere), Jáir Lapid vezette centrista Jes Átid (Van Jövő) párt kapta. Ez 17 mandátumot érhet, rajtuk kívül még nagyjából tíz párt kerülhet be a kneszetbe.
Komoly kihívója volt még Netanjahunak két korábbi minisztere. Az egyik Gideon Szár, korábbi oktatási- és belügyminiszter pártja, az Új Remény, a másik Netanjahu korábbi kabinetfőnöke és öt különböző minisztériumának is az egykori vezetője, Naftali Bennett és cionista pártja, a Jamina, vagyis a Jobbra. Mindkét kihívó jobboldali, ami szintén viszonylag új fejlemény, onnan nem szokták támadni Netanjahut. Bennett lehet éppen ezért az egyik királycsináló.
Bennett például azért lehetne koalíciós partner, mert:
- nagyjából pont annyi mandátumot nyerhetett el, amennyi a Likudnak és szövetségeseinek hiányzik,
- ő a választás előtt nem nyilvánította ki, melyik oldalra áll, sem Netanjahuhoz, sem az ellene felsorakozókhoz. Utóbbiak között valószínűleg viszont csak akkor látjuk, ha miniszterelnöki pozíciót ajánlanak neki.
A törpepártoknak nagy küzdelem bejutniuk, és minél kevesebbnek sikerül, annál nagyobb az öröm a körükben, hiszen akár négy mandátummal is meghatározhatják a létrejövő koalíciót. A választás előtt négy pártot mértek a parlamenti küszöb körül, ebből kettő Netanjahu ellenfele: a már említett Kék-Fehér és a baloldali Merec (Életerő). Ugyanakkor támogatója a Vallásos Cionista Párt, aminek jelöltjei között találni nyíltan homofób és rasszista képviselőket is, egyik vezetőjük korábban egy olyan csoport tagja volt, amit az USA - arabellenes rasszizmus miatt - terroristának titulált. Netanjahu örülne a bekerülésüknek, ahogy ők is, mert valós súlyuknál nagyobb szerephez juthatnának.
Ha Bennett támogatása kevés lesz (vagy nem is lesz meg), királycsináló lehet Manszur Abbasz vezetésével az arab Közös Listából kivált Raam (Egyesült Arab Lista). Bár a népesség 20 százalékát kitevő palesztinok veszítettek, mert a korábbi tömörülésük feldarabolódott, de lehetséges, hogy egy részük kormányra kerül, mert Abbaszék nem zárják ki Netanjahuval az együttműködést. Elegük van abból, hogy mindig a perifériára kerülnek. Hogy taktikájuk beválik-e, még mindig kérdés, a küszöb környékén mérik őket.
Az arab lakosság megnyerése az egyik legfőbb oka annak, amiért ebben kampányban nem esett szó Palesztináról, és nem szólaltak fel ellenük az elmúlt egy-két évben. A szoros pártverseny miatt fordult nagyot a világ, hisz 2018-ban Netanjahuék még másképp gondolkodtak: a nemzetállam-törvényben lefokozták az arab nyelvet, és kimondták, hogy Izrael zsidó nemzetállam. Tavaly még a mérsékeltebb Ganc is kizárta egy olyan kormány felállítását, amit arab pártok támogatnak.
Ötödik választás
Hivatalos eredmény csak napok múlva várható, mert levélben ugyan nem lehetett voksolni, de a szavazók 15 százaléka - köztük a koronavírusosok vagy karanténban lévők - speciális szavazóhelyiségeket és mozgóurnákat vehettek igénybe. Ezeket a voksokat Jeruzsálemben külön számolják, ezért - valamint a szoros eredmény és az alacsony parlamenti küszöb miatt - elhúzódhat a végső eredmény kihirdetése.
Aztán hetekbe, akár hónapokba is telhet, míg végül valaki kormányt tud alakítani. Reuven Rivlin államelnök felkéri a várhatóan legtöbb szavazatot szerző párt jelöltjét, Netanjahut, hogy alakítson kormányt. Erre négy hete lesz, ha nem sikerül, Rivlin felkérhet még egy másik vezetőt kormányalakításra. Ha neki szintén nem sikerül, a parlamenté a lehetőség kiválasztani valakit, aki kormányt alakíthat egy hónapon belül. Ha így sem jutnak dűlőre, akkor feloszlatja magát a kneszet, és új választást írnak ki. De már ezelőtt, a több hónapos tárgyalások bármely pillanatában dönthet úgy a parlament, hogy feloszlatja magát. Vagyis Netanjahu, ha marad a patthelyzet, akár novemberig miniszterelnök lehet, aztán át kell adnia Gancnak a helyét.
Nem csoda, hogy az emberek jelentős részének már nagyon elege van, belefáradt a hercehurcába.
A 2019-es "első" választás óta 17 százalékkal csökkent azok aránya, akik optimisták a demokratikus kormányzat jövőjével kapcsolatban, ma már csak a megkérdezettek 37 százaléka gondolja így. Részben az apátia, részben a koronavírussal szembeni tartózkodás miatt a tavalyi 71 százalékos részvételű választáshoz képest most kevesebben mentek el szavazni, mindössze 67 százalék. A választást megelőző felmérések a választók 15 százalékát vélték bizonytalannak, olyanoknak, akik nem csak azt nem tudják, kire szavazzanak, hanem azt sem, egyáltalán elmenjenek-e.
Ez egyébként szintén Netanjahu malmára hajtotta a vizet, mert a vallásos és nacionalista szövetségesei motiváltabbak az átlagnál, a Közös Lista korábbi szavazói a csalódottságuk miatt inkább otthon maradtak, ahogy a Tel-Aviv környéki szekulárisabb, liberálisabb szavazók között is nagyobb arányban vannak távolmaradók.
Így alakult ki ez a nem éppen stabil kormányt ígérő végeredmény. Akár még az idén jöhet egy újabb választás, még ha kedden Netanjahu azt is ígérte: az ellenzékét is felkeresi, hogy stabil kabinet alakulhasson.
