Zdenek Sekanina, a NASA sztárcsillagásza szerint az Oumuamua egy szétesett csillagközi üstökös maradványa lehet - írja az MTI. A kutató úgy véli, hogy az érintett üstökös még az előtt szétesett, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, az úgynevezett perihéliont. Megsemmisülését követően egy szivarformájú sziklás töredéket hagyott hátra, amelyet később Oumuamuának neveztek el.
Sekanina kutatásában John E. Bortle vizsgálatára hivatkozik, amely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Naphoz egy csillagászati egységnél (1 CsE) közelebb kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a perihéliont. 1 CsE a Nap és a Föld átlagos távolságával egyenlő.
Sekanina kiemelte, hogy korábbi kutatások igazolták már, hogy néhány esetben nagyobb töredék maradhat hátra. Ezek az objektumok különleges formát ölthetnek, egyedi rotációval rendelkezhetnek, szélsőségesen porózusok lehetnek.
Sekanina szerint ez a leírás tökéletesen illik az Oumuamuára.
Az objektum több szempontból is érdekes: különös, hosszúkás formája van, forgása pedig kaotikus. A szakértők több elmélettel is előálltak, hogy megmagyarázzák az Oumuamua egyediségeit, még azt sem zárták ki, hogy az objektum egy idegen civilizáció által létrehozott űreszköz.
Sekanina szerint további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy megállapítsák, hol és mikor esett szét az az üstökös, amelyből az Oumuamua kialakult.
Kiemelt kép: ESO/M. Kornmesser
