Száguldás Rómában, bunyó Velencében, zúzás az Orient expresszen… Tom Cruise 60 körül sem ismer lehetetlent, a Mission: Impossible-franchise pedig, ha lehet, tovább fokozza a fokozhatatlant. Kritika.
1996. május 22-én, vagyis már több mint 27 éve mutatták be az USA-ban a Tom Cruise nevével fémjelzett Mission: Impossible-t Brian De Palma rendezésében, és akkoriban sokan kétkedve fogadták a produkciót, főként Cruise miatt. Előzetesen ugyanis nem volt túl szimpatikus, hogy a nagy mozisztár kvázi „kisajátítja” ezt a régi franchise-t, ráadásul egy új karaktert kap, aki addig fel sem tűnt a sorozatban.
A Mission: Impossible című széria 1966-ban indult ugyanis Bruce Geller kreálmányaként, a főszerepben Peter Gravesszel, illetve olyan színészekkel többek közt, mint pl. Martin Landau, Leonard Nimoy, Lesley Ann Warren vagy Sam Elliott. Nem mellesleg pedig Lalo Schifrin kultikus zenéjével. Hét évadon át pörögtek az epizódok (összesen 171 darab), egészen 1973-ig, majd egy jókora szünet után, 1988-ban startolt egy rövid másodvirágzás.
Peter Graves maradt is Jim Phelps szerepében, a csapatát azonban megfiatalították. Ez a széria már nem volt túl sikeres, mindössze két évadot és 35 részt élt meg, mielőtt 1990-ben leállították.
Ezután ugorjunk előre hat évet, és máris itt van a Mission: Impossible első mozifilmes változata egy bizonyos Ethan Hunttal a főszerepben. Persze Jim Phelpset sem hagyták ki, Peter Gravest azonban már igen, helyette Jon Voight ugrott be a legendás szerepbe. És bár az elgondolás jó volt, miszerint ki gondolna épp az akkor már 30 éve ismert és szeretett főhősre gonoszként, azonban sokan szentségtörésnek gondolták, hogy az egész estés film magasról tesz az előzményekre, és gazfickót kreál Phelpsből. Akárhogy is, a terv végül bejött, De Palma egy látványos és izgalmas filmet rakott össze, és Cruise is gyorsan maga mellé állította a közönséget, a 80 millió dollárból készített blockbuster pedig 457 milliót kaszált 1996-ban, s ezzel az év 3. legtöbb pénzt hozó filmje lett A függetlenség napja és a Twister után.
Természetes volt hát a folytatás, ami 2000-ben már az év legsikeresebb filmje lett 546 milliós hozamával, bár John Woo rendezése kétségtelenül máig a legrosszabb darab a franchise-ban. Majd a Mission: Impossible szépen, lassan Cruise szívügye, komfortzónája és menedéke lett, ide mindig visszatérhetett, szinte biztos siker várta. Bár épp a 2006-os harmadik rész (J.J. Abrams első filmje) volt anyagilag némiképp csalódás és visszaesés az előzőekhez képest (398 M), azért bukásról nem beszélhettünk. 2011-től, a Brad Bird által rendezett Fantom protokolltól (694 M) kezdve pedig az M:I Hollywood egyik bombabiztos sorozata.
S így érkeztünk el a hetedik részhez, pontosabban a hetedik első feléhez, amelynek premierjére Cruise-ék természetesen nem vártak volna öt évet. A Covid azonban közbeszólt, s így a járvány kellős közepén (2020 és 2021 között) forgatott Leszámolás – Első rész is éveket csúszott. Hogy ez mennyire vált végül a javára, az nemsokára eldől a mozipénztáraknál, azonban, ha a sztoriját vesszük, az nem is lehetne most aktuálisabb, e tekintetben jó, hogy most kerül a vásznakra.
Ethan Hunt ugyanis ezúttal egy olyan ellenféllel találja szembe magát, amilyennel korábban soha: a mesterséges intelligenciával. Így a magyar nyelvben pompás véletlen, hogy az új M:I (Mission: Impossible) az MI-ről (mesterséges intelligenciáról) szól. Persze ne egy Terminátor- és Skynet-szerű, öntudatra ébredt, s minden gépet irányítani tudó gonoszra gondoljunk, a Leszámolás – Első rész azért reálisabban mutatja be a technikát, és a valódi veszélyeire hívja fel a figyelmet, ami a közeljövőben simán bekövetkezhet.
Ethanéknek ezúttal egy két részből álló titokzatos kulcsot kell megszerezniük, amelyről nem tudják, hogy mit nyit, azt viszont igen, hogy létfontosságú az AI, azaz az „Entitás” megállítása érdekében, amely egy titkos kormányprojektként indult, ám elszabadult, és most a világot fenyegeti.
Ha belegondolunk, az Indiana Jones és a sors tárcsája, valamint a Leszámolás alkotói, könnyen lehet, egy közös helyiségben fundálták ki a sztorijaikat, hiszen itt is egy fontos megszerzendő tárgy van, ami két részből áll, több csapat is meg akarja ezeket kaparintani, hogy összerakva irányítsanak vele valamit, ráadásul mindkettőben van vonatos akciószekvencia, a szerelvény tetején rohangálás, alagút, meg ami kell...
Akad némi következetlenség, például az Entitás képességei kapcsán, néha túlírt dialógusokat is kapunk a szereplőktől, és senki ne csodálkozzon, ha nem teljesen érti első nézésre, hogy akkor most ki mit akar itt és miért.
Mindez azonban mégsem zavaró a film nézése közben. Hogy miért? Mert egészen hihetetlen akciójeleneteket és pörgést kapunk cserébe. Igen, ezek a szcénák most elviszik a hátukon a filmet, és ezeknek köszönhetően az alapvetően embert próbáló 163 perces játékidő is gyorsan elröppen, nincsenek üresjáratok, izgalom, csodás látvány és hihetetlen kunsztok annál inkább.
A színészek kapcsán sincs túl sok okunk panaszra, Cruise hozza a formáját, Vanessa Kirby (Fehér Özvegy) a hatodik, Rebecca Ferguson (Ilsa Faust) az ötödik, Simon Pegg (Benji Dunn) a harmadik, Ving Rhames (Luther Stickell) pedig már a legelső rész óta velünk van, s őket mindig jó nézni. Az újoncok közül pedig főként az Entitás melletti hús-vér főgonosz, a rejtélyes Gabriel (Esai Morales) és a kiismerhetetlen tolvaj, Grace (Hayley Atwell) érdemelnek figyelmet. S bár az előbbi e részben még nem tudta kimutatni a foga fehérjét, és kissé sótlan maradt, az utóbbi minden tekintetben üde színfoltja a Leszámolásnak.
Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy nem véletlenül van ott az a bizonyos Első rész a címben, igen, most is csak egy fél filmet láthatunk, a sztori majd a tervek szerint jövő nyáron érkező Leszámolás – Második részben kap lezárást, ám szerencsére McQuarrie-ék figyeltek arra, hogy ne egy izgalmas jelenet kellős közepén kezdjék el görgetni a végefőcímet (khm, Halálos iramban 10…), hanem azért kapjunk is egy valamennyire megnyugtató finálécskát, és érdekeljen minket a folytatás is.
A Leszámolás – Első rész egyértelműen nem a sorozat legékesebb darabja, de egyáltalán nem rondít bele a franchise-ba, Tom Cruise-ék ugyanakkor ismét gondoskodtak arról, hogy olyan élményben legyen részünk, ami a mozik vásznain hat igazán, nem mellesleg pedig az is megeshet, hogy újra összehozták az év legjobb akciófilmjét. Decemberben visszatérünk erre.
