Januártól az online pénztárgépet üzemeltető vállalkozásoknak (köztük a gyógyszertáraknak, a kiskereskedőknek, a vendéglátóknak, a szálláshely-, javítási- és kölcsönzési szolgáltatóknak, a taxisoknak) legalább egy elektronikus fizetési megoldást biztosítaniuk kell vásárlóik részére. Azaz például bankkártyás fizetést, vagy az azonnali átutalás fogadását a kasszáknál.
A legtöbb helyen a bankkártyás fizetést kínálják fel, úgy tűnik azonban, hogy még mindig vannak kereskedők, akik suttyomban, részben szabotálják kötelezettségüket.
Renitens kereskedők
Olvasónk az elmúlt hetekben többször is belefutott Budapesten, hogy különböző üzletekben limithez kötötték a kártyás vásárlást. Vagyis a pénztáros kijelentette, a főnöke kiadta neki, hogy bizonyos összeg (500, másutt 1000 forint) alatt nem fogadhat el kártyát. Egy személyes átvételű online rendelésénél pedig a webáruház írt, hogy a termék árát (16 ezer forintot) lehetőség szerint készpénzzel egyenlítse majd ki.
Ahol magyarázatot is adtak neki, miért nem fizethet (bizonyos összeg alatt) bankkártyával, ott a kártyás vásárlás költségeire hivatkoztak.
Tilos a felárazás
Az MNB felügyeleti kompetenciájába tartozó pénzforgalmi jogszabályok azt nem tiltják, hogy a kereskedő csak egy adott összeghatár felett fogadjon el valamilyen készpénz-helyettesítő fizetési eszközt (pl. bankkártyát, mobilbanki fizetést stb.), hanem csak azt, hogy ha elfogad ilyet, az elfogadásért külön díjat nem számíthat fel - írta megkeresésünkre a jegybanki felügyelet, hozzátéve, hogy ez az ún. felárazási tilalom.
Viszont mint korábban írtunk róla, a kártyatársaságok és a bankok üzletszabályzata tiltja, hogy a kereskedők minimum vagy maximum összeget határozzanak meg a kártyás vásárlásoknál. Ezt megerősítették most is a válaszoló bankok, azzal, hogy a hatályos jogszabályok alapján tilos hátrányosan megkülönböztetni a bankkártyás fizetést a készpénzessel szemben. Erre egyébként fel is hívják a kártyaelfogadók figyelmét.
Több helyen lehet panaszt tenni
Az OTP példaként említette, hogy ha valaki bankkártyával akar kifizetni egy húszforintos zacskót egy online kasszával rendelkező kereskedőnél, akkor a boltos nem mondhat nemet. Ha mégis, a vásárló a kereskedőnél, valamint a bankkártyáját kibocsátó banknál tehet panaszt. A Budapest Bank arra is felhívta a figyelmet, hogy a vásárló fogyasztóvédelmi panasszal élhet, valamint a kártyaelfogadási szolgáltatást biztosító szolgáltató részére is jelezheti a problémát. A bank ilyen esetben felhívhatja a kereskedő figyelmét, hogy ne alkalmazzon diszkriminációt. Ha a fizetés helyén megállapítható a terminálra ragasztott azonosító jelzésről, hogy ki nyújtja a kártyaelfogadói szolgáltatást, akkor neki is lehet jelezni - írta az UniCredit, utalva arra, hogy az elfogadó bank vagy pénzügyi szolgáltató akár fel is mondhatja a kártyaelfogadói szerződést, ha nem szüntetik meg a helytelen gyakorlatot. A K&H is azt javasolta, hogy a kibocsátó bankhoz vagy az MNB-hez forduljunk ilyenkor. A kibocsátók szigorúan veszik az ilyen panaszt, intézkednek a helytelen gyakorlat megszüntetéséről - tették hozzá.
Kíváncsiak voltunk, vajon igaz-e a kereskedők költségekre vonatkozó panasza. Vagyis hogy a kisebb összegű kártyás vásárlások tényleg vállalhatatlanul sokba, arányaiban jóval többe kerülnek-e nekik, mint a nagyobb összegűek.
Ha kártyával vásárolunk, az pénzbe kerül a kereskedőnek
A kereskedőktől levont bankkártyás jutalékokat egy EU-s rendelet szabályozza. A jutalék három elemből tevődik össze:
- bankközi díj (interchange - a kártyatársaság felé fizeti a bank/szolgáltató, rendeletileg maximált),
- rendszerdíj (scheme fee - a kártyatársaság felé fizeti a bank/szolgáltató),
- kereskedői díj (a bank/szolgáltató költsége/jutaléka, ez az a tétel, ahol kedvezmény biztosítható.
A jogszabály tiltja az egységes kereskedői díjak alkalmazását, vagyis minden egyes kártyakategória és márka kapcsán egyedileg kell a díjakat meghatározni és a kereskedővel közölni. Az MNB szerint ezáltal a kereskedő jobban össze tudja hasonlítani a különböző banki és nembanki szereplők kártyaelfogadási szolgáltatási díjait.
Valóban nagyobb lehet a kisösszegű vásárláson a költségteher
A Budapest Bank kétféle kártyaelfogadói konstrukciót kínál ügyfeleiknek. Ezen belül a standard kondícióban is kétféle lehetőség adódik. Az egyikben a kereskedői díj 1 százalék 5 forint, a rendszerdíj 0,19 százalék 5 forint, a bankközi jutalék pedig kártyatípusonként eltérő, de például a belföldi bank által kibocsátott betéti kártyáknál 0,2 százalék . A másikban nincs bontva a jutalék, hanem egységes, lakossági kártyákra például 1,5 százalék 5 forint. Azt írták még, hogy egyedi megállapodás alapján, illetve időszakos kampányokban lehet kedvezőbb is a kereskedői díj.
Példát is hoztak, mekkora lehet a kereskedő költsége egy kisebb és egy nagyobb összegű kártyás fizetésnél.
- Egy 800 forintos vásárlás a három díjtételű konstrukcióban összesen 21,12 forintba (2,64 százalék költség), egységes árazási csomagban 17 forintba (2,125 százalék költség) kerül a kereskedőnek.
- 15 000 forintos vásárlásnál az első konstrukcióban 218,5 forint (1,457 százalék költség), a másodikban 230 forint (1,534 százalék költség) lesz a jutalék.
Megállapítható tehát, hogy a kisebb vásárlási összegnél a fix tételdíjak (5 forintok) miatt arányaiban valóban magasabb lesz a kereskedő költsége. Ha tételdíjkedvezményt ad a bank, az mérsékelheti a kis összegű vásárlások költségeit.
Az OTP példájában azt mutatta be, mennyi a jutalék, ha egyezik a bankkártya-kibocsátó bank és a bolti elfogadópartner, és mennyi, ha nem. Ha valaki OTP-s POS-terminálon 1000 forintrért vásárol a bank által kibocsátott Mastercard betéti kártyájával, akkor:
- A bankközi díj 0 forint, mivel a kártyakibocsátó és -elfogadó pénzintézet megegyezik.
- A rendszerdíj fix része 5 forint, a változó része pedig a forgalom 0,1333 százaléka, tehát 1,333 forint.
- A kereskedői díj 1 százalék , vagyis 10 forint.
Összesen tehát 16,33 forint lesz a kereskedő költsége (az ezer forint 1,63 százaléka).
Ha azonban nem ugyanaz a pénzintézet bocsátotta ki a vevő bankkártyáját, amelyik a bolt elfogadópartnere (de mindkét bank magyarországi), másképp alakul az ezer forintos vásárlás jutaléka is:
- A bankközi díj betéti kártyáknál 0,2 százalék (2 forint).
- A rendszerdíj tranzakcióként 8 forint a forgalom 0,1 százaléka (1 forint).
- A kereskedői díj az elfogadó banktól függő, a példában 1 százalék (10 forint).
Ez összesen 21 forint (a vásárlás értékének 2,1 százaléka). Mivel az OTP-nél is van a díjakban fix rész, így náluk is magasabb lesz egy kisebb összegű vásárlásnál arányaiban a költség, mint egy nagyobb összegűnél.
Az Unicredit azt írta, egyedileg, az elfogadóhely paraméterei alapján, jellemzően százalékosan számítják fel a jutalékot. Ebben az esetben minél kisebb a tranzakció összértéke, arányosan annál kevesebb a tranzakció után fizetendő banki jutalék is. A K&H annyit írt, hogy kondícióikat a költségek és ráfordítások figyelembe vételével képezik, az elfogadói hálózat sajátosságait is figyelembe véve.
Az OTP kitért a további költségekre is, például hogy magának a terminálnak is van általában (pénzintézetenként eltérő) bérleti díja. Ha egy kereskedő asztali terminált választ, akkor szerintük jobban jár, ha a készüléket vezetékes internethez csatlakoztatja, így ugyanis nem kell kommunikációs költséggel számolni. A GPRS-kommunikációt használó hordozható terminálok - amelyekben SIM-kártya van - költsége szintén a kereskedőt terheli, illetve szóba jöhetnek még elfogadónként eltérő telepítési, karbantartási és oktatási kiadások.
A kereskedő másképp számolhat, mint a bank
Az UniCredit úgy gondolja, a fokozott vásárlói igény, és a fizetési szokások átalakulása miatt a helytelen kereskedői gyakorlattal (limitált kártyalefogadás) ma már csak elvétve találkozhatunk. Megemlítették, van olyan kártyatársaság, mely tavasszal lépett a kisösszegű elektronikus vásárlások érdekében, csökkentve a mikrotranzakciókhoz kapcsolódó költséget. Ez a bankok és pénzügyi szolgáltatók számára is kedvezőbb árazási lehetőséget biztosít.
Ha mégis előfordul, hogy egy-egy kereskedő minimumösszeghez köti a bankkártyás vásárlást, annak, úgy vélik, oka lehet az is, ha az árképzési politikát termék/szolgáltatásszemlélettel alakítják ki. Ebben a szemléletben azt vizsgálja a kereskedő, hogy egy-egy terméken/szolgáltatáson - akár a legolcsóbb terméken vagy szolgáltatáson is - mekkora marzsa keletkezik, és abból mennyit tud banki költségre fordítani, szemben azzal a szemlélettel, amely az üzlet összforgalmához viszonyítja a bankkártyás fizetéshez kapcsolódó költséget.
Tapasztalják azt is, hogy még mindig nem mindenki méri fel, mekkora forgalomtól esik, ha nem biztosít kártyás vásárlási lehetőséget, és elveszíti azokat a vevőket, akik már nem tartanak készpénzt a pénztárcájukban, mert kifejezetten a bankkártyás fizetést preferálják.
