A világ hó- és jégtakarója világszerte gyors ütemben olvad, a folyamattól pedig az Alpok gleccserei sincsenek védve. Az átalakulás gyakran életveszélyes helyzeteket teremt, a Mont Blanc körül például egyre több az omlás. Egy 2019-es kutatás szerint ha ilyen ütemben folytatódik a jégtömegek zsugorodása, a század végére már alig lesznek gleccserek az Alpokban.
Pár évtizeden belül eltűnhet a jég az Alpokból
A szakértők szerint a jégveszteség akkor is jelentős lesz, ha rövidesen sikerül csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A folyamat ugyanakkor egy pozitív következménnyel is jár: nem ritka, hogy az olvadás hatására korábban betemetett maradványok kerülnek elő. Ötzi, a jégember múmiáját is így fedezték fel 1991-ben az Ötz-völgyi Alpokban, de sokszor ennél jóval frissebb leletek is előbukkannak. Az elmúlt időszakban például két, a 20. század közepén eltűnt repülő emlékeit kezdték el megtalálni az Alpok francia területén, Chamonix környékén.
Sok az egybeesés
1950. november 3-án az Air India 245-ös számú, Bombay-ből (Mumbaiból) Londonba tartó járata, a Malabar Princess nyolcfős személyzettel és 40 utassal a fedélzetén Genf felé repült, amikor baleset érte. A gép megközelítette a Rocher de la Tournette-et, a Mont Blanc csúcsának közelében, a francia oldalon kiemelkedő szirtet. A repülő a 4677 méter magasan fekvő sziklának csapódott, a szerencsétlenségben mindenki életét vesztette. A rossz időjárási körülmények miatt a mentés csak napokkal később kezdődött meg.
16 évvel később, 1966. január 24-én az Air India egy másik gépe, a szintén Bombay-ből Londonba tartó 101-es számú járata (Kanchenjunga) szinte épp ugyanott zuhant le, miközben Genfet közelítette meg. A repülő a Rocher de la Tournette közelében, 4750 méteres magasságban csapódott a hegynek, a 106 utasból és a 11 fős személyzetből mindenki meghalt. A baleset környékét 1966 tavaszáig lezárták a hatóságok.
A sok egybeesés önmagában is különös, a második katasztrófa kapcsán pedig már nagyon korán megszülettek az összeesküvés-elméletek.
Ennek egyik oka az, hogy a szerencsétlenségben egy India számára rendkívül fontos személy, Homi Dzsehangir Bhabha, az Indiai Atomenergiai Bizottság elnöke is életét vesztette.
A hivatalos vizsgálat szerint a katasztrófát az egyébként igen tapasztalt pilóta hibája okozta, Philippe Réal, az Office de Radiodiffusion-Télévision Française (ORTF) szerkesztője azonban szkeptikus volt. Réal stábjával az extrém hideg ellenére felkereste a becsapódás helyszínét, ahol számos különös felfedezésre jutottak. A roncs egyik darabján például 1960. június 1-jei dátum szerepelt, noha a repülőt csak 1961 áprilisában állították forgalomba. További furcsaság volt, hogy a törmelékek páncélozás és álcázás nyomait viselték magukon.
Egy másik gépre gyanakodnak
Az ORTF eleinte csak arról számolt be, hogy munkatársaik expedíciót vezettek a helyszínre, a francia belügyminisztériumnál viszont már ez is heves reakciót váltott ki, a tárca vezetője dühöngve hívta fel a csatorna igazgatóját. Réalék visszatérésük után bejelentették, hogy az Air India gépe egy másik repülővel ütközhetett. A stáb által lehozott törmelékeket a hatóságok utóbb elkobozták.
Simon Akam szabadúszó újságíró a közelmúltban Jean-Daniel Roche-sal beszélgetett. A 67 éves férfi a Mont Blanc-i szerencsétlenségek megszállottja, még filmet is készített az indiai gépek történetéről. Roche az évek során többször is ellátogatott a balesetek helyszínéhez, és több maradványt is talált - 1987-ben például a Malabar Princess egyik kerekét azonosította. Mivel a felfedezéseivel rendszerint a francia médiába is bekerül, utóbb a Mont Blanc-i Tintinként, illetve a kevésbé hízelgő, a gleccserek ótvaraként kezdték el emlegetni.
A férfi eleinte úgy vélte, hogy az 1966-ban lezuhant gépet egy rakéta találta el, ma már viszont a Réal által több mint fél évszázada megfogalmazott elméletet vallja, mely szerint a repülő egy másik géppel, egészen pontosan egy F-104 Starfighter vadászrepülőgéppel ütközött. Roche úgy gondolja, hogy a gép olasz lehetett, és a Mont Blanc-nál folyó francia aktivitást figyelte meg heti rendszerességgel. A férfi szerint a kémrepülő láthatatlan volt a Kanchenjunga, valamint a földi irányítás számára, és végül ez idézte elő a balesetet. Roche a hipotézisét többek közt azzal támasztja alá, hogy a roncsoknál 1966. januári dátummal számos légi felvétel részletét találta meg.
A férfi azt állítja, hogy a kellemetlen szituáció miatt a hatóságok végül eltussolták az ügyet, és a pilótára tolták a felelősséget.
Nem Roche az egyetlen, aki összeesküvést vélt felfedezni a baleset kapcsán. Egyes konteósok szerint a CIA megbízására bombát helyeztek el a Malabar Princessen, a merénylet célpontja pedig Homi Bhabha volt. Gregory Douglas újságíró úgy véli, az Egyesült Államokban attól tartottak, hogy a szép lassan atomhatalommá váló India a Szovjetunió szövetségesévé válhat, ezért döntöttek az atomprogram vezéralakjának likvidálása mellett.
Több mint fél évszázad után beszélnek ismét a balesetekről
Az 1980-as évek óta, ahogy olvadnak a helyi gleccserek, illetve szép lassan szállítják a roncsok darabjait, egyre több és több maradványt sikerül azonosítani. A repülőgépek darabjai mellett időnként egyéb tárgyak és emberi maradványok is előkerülnek, 2013-ban például egy 300 ezer dollár értékű, ékszereket és drágaköveket tartalmazó dobozra bukkantak, 2017-ben pedig Roche egy jég által konzervált kezet talált a hegyen. A leletek feltűnése miatt az utóbbi években ismét sokakat kezdett el foglalkoztatni a szerencsétlenségek története, többen kifejezetten keresési céllal indultak útnak a Mont Blanc-hoz.
Françoise Rey, a téma egyik szakértője szerint sok hegymászó azért kutatja a roncsokat, hogy a megtalált tárgyakat és iratokat utána értékesítsék. Egy 2015-ös dokumentumfilm szerint Roche felhasználónév alatt egy oldalon az Air India baleseteiből származó emlékeket árultak, utóbb Roche maga is elismerte, hogy bizonyos tárgyakat el szokott adni, hogy fedezni tudja az expedíciói költségeit.
A szerencsétlenségek felelevenítése azonban nem csak a roncsvadászatra hatott.
A térségben hosszú időn át semmiféle emlékhelyet nem alakítottak ki a katasztrófák áldozatainak, az elmúlt években viszont több ilyet is készítettek.
Rey szerint problémás, hogy a helyiek nem tartják tiszteletben az elhunytakat: míg a roncsok darabjait gyakran kávézókban, éttermekben állítják ki, addig magukról az áldozatokról alig beszélnek. A környék lakói ezt azzal magyarázzák, hogy a hegyi élet kemény, rengeteg családot ért veszteség a Mont Blanc miatt, emiatt pedig nekik más a viszonyuk a halálhoz. A hatóságok sem tesznek érdemi lépéseket a hegyen heverő emberi maradványok felkutatásáért, illetve azonosításáért: több mint fél évszázad telt el, és igen költséges lenne Indiában élő személyeket felkeresni, hogy aztán genetikai vizsgálatot végezzenek rajtuk.
A balesetek legfontosabb emlékhelye több száz kilométerre a katasztrófák helyszínétől fekszik. Jean-Noël Benoît mentőhelikopter-pilóta az évek során több légi szerencsétlenség relikviáját is beszerezte, gyűjteménye jelentős részét az Air India katasztrófáinak tárgyai teszik ki. Benoît nem tagadja, hogy a darabokért fizetett Roche-nak, a pontos összeg ugyanakkor nem publikus - Roche szerint az utazásai költségéhez képest jelképes pénzről van szó.
A gyűjtemény egyik legérdekesebb eleme egy 25-ször 12 centiméteres hajlított panel, amelyen az USAF felirat, azaz a United States Air Force (az Egyesült Államok Légierejének) rövidítése olvasható.
A konteósok szerint ez is egy bizonyíték arra, hogy az 1966-os katasztrófa hátterében egy amerikai építésű F-104G Starfighter állt.
A hivatalos olasz feljegyzések alapján az érintett időszakban egyetlen Starfighterrel sem adódtak problémák a térségben, csak Róma környékén számoltak be meghibásodásokról. Mivel az olasz dokumentáció nem volt tökéletes, az utasszállító fekete dobozát pedig még mindig nem találták meg, az összeesküvés-elméleteket nem egyszerű cáfolni. Sok szakértő szerint valószínűleg sosem fognak előkerülni olyan, a Kanchenjunga balesetéből származó perdöntő bizonyítékok, amelyek mindenkit megnyugtatnának.
Kiemelt kép: AFP
