Még mindig ez a nagyszájú öregember az etalon

Ha edzőlegendákról beszélünk, sokunknak először talán Sir Alex Ferguson neve ugrik be. A Manchester Uniteddel 13 bajnoki címet, kettő Bajnokok Ligáját és egy rakat egyéb trófeát nyerő skót edző az etalon. 2013-ban, 71 évesen, stílusosan egy utolsó Premier League-trófeával fejezte be 27 éven át tartó munkásságát az Old Traffordon. Ha halhatatlan zseniket, generációkat inspiráló személyeket keresünk, Fergusonnal nem tévedhetünk, sőt azt is megkockáztatjuk, hogy vele kezdődik az egyetemes lista is. Fergusonhou hasonló etalon maradt még azért a pálya mellett, egyiküket az Egyesült Államokban találjuk.

A San Antonio Spurs legendás edzője öt bajnoki címet nyert, csapatával sorozatban huszonegyszer zárt pozitív alapszakasz-mérleggel, a semmiből emelt fel egy kis franchise-t, mégsem csak a kosárlabda miatt emlékezünk majd rá.

Gregg Popovich, a 70 éves, nagyszájú öregember szerepe messze túlmutat a sporton, a mágneses táblákon, figurákon, győzelmeken és a bajnoki gyűrűkön: ő határozza meg, hol van az a bizonyos léc. Az edzőnek komoly szerep jut az amerikai nyilvánosságban, a sportvilágban LeBron James mellett még ő az, aki nagy lendülettel formálja a közbeszédet, harcol a közöny, a szexizmus, a rasszizmus és még Donald Trump ellen is.

Popovich Donald Trumpról

A szókimondó edző finoman fogalmazva sem pártolója az amerikai elnöknek: nevezte őt már nagy nyilvánosság előtt lelketlen gyáva embernek, olyannak, aki előhozza a másikból a legrosszabbat, legsötétebbet. Popovich simán le is bohócozta az elnököt, akiről azt mondta, hogy szerinte egy szavát sem lehet elhinni, s nagyjából olyan szinten van mint egy hatodikos kisiskolás. Általánosságban úgy tartják, hogy Popovichot Trump elnöksége (és kampánya) alatt érezhetően felerősödő rasszista, kirekesztő, szélsőséges hangnem borította ki visszafordíthatatlanul.

Nem véletlen, hogy hosszú karrierje során mindig is előszeretettel nyúlt más (sport)kultúrákból érkező játékosokhoz, szakemberekhez, ahogy az sem, hogy az ő kezei alatt debütálhatott az NBA történetének első főállású női edzője.

Ő nem egy átlagos edző, pontosan tisztában van, hogy mi folyik a világban körülöttünk. Sosem fél felszólalni, nem fél véleményt nyilvánítani. Próbál minket felkészíteni, hogy van azért a kosárlabdánál fontosabb is az életben

- mondta főszereplőnkről egyik játékosa, LaMarcus Aldridge az Undefeatednek.

Az effajta mentalitásnak biztosan van valami köze ahhoz, hogy Gregg Popovich East Chicagoban, egy szerb-horvát családba született 1949. január 28-án. A Michigan tó partján fekvő kisvárosban munkás bevándorlók próbáltak túlélni az Amerikai álom árnyékában. Ha valami, ez biztosan formálta az identitását.

Egy integrált közösséget képzeljünk el, ahol mindenkinek volt munkája a helyi bányában. Egy projekt részei voltunk. Ott volt egy Puerto Rico-i család, egy fekete család, egy csehszlovák család, egy szerb, és így tovább. Amíg volt munka, mindenki tette a dolgát. Aztán, amikor beütött a baj, dőlt minden és mindenki. Talán ott kezdtem el picit jobban figyelni a világot

- emlékezett a kezdetekre Popovich, aki később az Amerikai Légierő akadémiáján tanult, ahol a kosárlabdacsapat legjobbjaként 1970-ben diplomázott. Tehetséges játékosnak számított, még a fegyveres erők válogatottjába is bekerült, a csapattal körbeutazta a világot, sőt az olimpiai válogatott edzőtáborába is meghívást kapott. Bár a nagyok között soha nem mutatkozhatott be, fontos tapasztalatokat szerzett az egyetem utáni években.

Rengeteg helyen jártam, sok mindent láttam, sok emberrel, kultúrával találkoztam. Azt hiszem, ott kezdődött minden. (…) Hatalmas a világ, amiben élünk. Minél jobban tisztában vannak az emberek azzal, hogy ki várja őket kint, annál jobb. Ez igaz a mi csapatunkra is: rengeteg helyről érkeznek ide játékosok, ez pedig segít megérteni egymást

- mondta Popovich.

Miután kiderült, hogy nem lesz belőle NBA-szintű profi kosaras, Popovich a légierőnél edzőnek állt. Első vezetőedzői állása 1979-ben, egy harmadosztályú egyetemi csapatnál érte, ahonnan aztán 1986-ban távozott, hogy a már akkor legendás Larry Brown kezei alatt tanulja ki a szakmát. 1988-ban Brownt nevezték ki a San Antonio Spurs edzőjének, aki meghívta a stábjába az akkor 39 éves Popovichot is. Ma már vicces belegondolni, de 1992-ben, amikor kivágták Brownt a kispadról, a komplett stábot hajították utána, beleértve Popovichot is.

Két évet lehúzott a halhatatlan Don Nelson segítőjeként a Golden State Warrirorsnál, majd 1996-ban a San Antonio Spursnél megkapta karrierje első és egyetlen NBA-s kispadját. Holnap is itt ülhetünk, ha szeretnénk összegezni, milyen rekordokat tart és milyen eredményeket ért el Gregg Popovich a Spursszel - tényleg lehetetlen felsorolni és rendszerezni a történelmi számokat.

Álljon itt azért kettő őrült mutató:

• 2019 januárjában megelőzte az örökrangsorban az 1221 alapszakasz-győzelemmel álló, a Halhatatlanok Csarnokába beiktatott Jerry Sloant, így már a harmadik helyen áll Lenny Wilkens (1332 győztes meccs) és korábbi mentora, a korábban már említett Don Nelson (1335) mögött.
• Popovich 1996-os kinevezése óta több mint 230 edzőváltás történt a ligában.

Ez tényleg Sir Alex Ferguson-szint, ha focis hasonlattal szeretnénk élni.

Popovich legnagyobb győzelme viszont a fejekben született. Egy pici, lesajnált franchise-ból a sajátos mentalitásának és módszereinek köszönhetően létrehozta a modern NBA (egyik) legsikeresebb dinasztiáját.

Minden az 1997-es drafton kezdődött, amikor a San Antonio Spurs az első helyen elhozta Tim Duncant. Ott és akkor összeállt a Twin Towers, a Duncan, Tim Robinson kettős, és a Spurs megszűnt a liga egyik legrosszabb csapata lenni. Új időszámítás kezdődött.

Duncan mellé 2001-ben irányítónak jött a francia Tony Parker, 2002-ben pedig az argentin szupertehetség, Manu Ginobili. Ez a hármas, a 21. század első Nagy Hármasa aztán négy bajnoki címet, és együtt több mint 1000 győzelmet hozott össze.

Ha majd úgy 100 év múlva visszanéznek erre a korszakra, LeBron James, Kobe Bryant és a Golden State Warriors előtt/mellett még a San Antonio Spurst és Gregg Popovichot fogják kiemelni. Nyerni egy dolog, két évtizeden keresztül a csúcson lenni egy egészen más szint. Ilyen csapat, ilyen edzővel generációnként csak egy van.

Popovich nem csak a kosárlabdának, de az egész országnak is hiányzik majd egyszer, ha visszavonul. Addig azonban még alighanem átad a múltnak egy-két, ma még történelminek gondolt rekordot.