Molnár Ábel szarvasi származású hegymászó és kalandor, a vulkánok szerelmese, februárban első magyarként hódította meg a 4367 méter magas Mount Giluwe-t, de feljutott már a legmagasabb vulkáncsúcsra is.
Molnár Ábel alföldi gyerekként lett a vulkánok szerelmese, tinédzser kora óta egymás után hódítja meg a legnagyobb csúcszokat. A mozigépészként dolgozó fiatal alig 24 éves, de már feljutott a Föld legmagasabb vulkánjára, a 6893 méter Ojos del Sadóra is.
– Az Alföldön, Szarvason születtél, a környékben viszont nem igazán van magaslat, hogy jött mégis a kalandozás a hegyekben?
– Belém nevelődött. Már óvodás koromban is a hazai hegységekbe jártam túrázni, ezután Erdély felé is mentünk, így nem volt kérdés. 13 éves voltam, amikor a nagybátyámmal elkezdtem az Alpokban kirándulni. Először háromezres, majd négyezres csúcsokat másztam.
A legfiatalabb, aki megmászta, 8-9 éves lehetett.
– Hogyan lehet felkészülni ezekre a "kalandokra"?
– Nehezen, mert májusban volt egy kerékpárbalesetem, ami után meg kellett műteni a baloldali kulcscsontomat, úgyhogy tavaly nyáron ezzel a sérüléssel tudtam csak készülni, emiatt el is toltuk augusztusról szeptemberre a 4367 méteres Mount Giluwe vulkán megmászását. Szerencsére sikerült a felkészülés, a csúcstámadást első magyarként teljesítettem. Sportos múltam van, gyerekkoromban hat évig kajakoztam, ez nagyon jó alapot ad a hegymászáshoz. Minden kaland előtt futással készülök, a sérülésem miatt azonban most nem tudtam olyan gyorsan haladni, ezért a futópadon csak gyaloglással edzettem, a legmagasabb szögre állítva a gépet.
– Miért különleges a Mount Giluwe vulkán?
– Van egy úgynevezett hét vulkán kihívás, abból ez a második legkisebb. Pápua Új-Guineában található, ami elég veszélyes ország. A hegy maga egy pajzsvulkán, több növényzeti övön kell áthaladni a hegymászóknak, hogy elérjék a csúcsot. Az első a szuptrópusi, a második a szubalpesi gyepmező. Csodálatos tájak vannak arrafelé.
– A Föld legmagasabb vulkánjára, a 6893 méter Ojos del Saladóra is eljutottál, ez is része a kihívásnak?
– Igen, a Hervisnek köszönhetően egy négyfős magyar csapattal mentem tavaly februárban, és még kint Chilében csatlakozott hozzánk egy geográfus. Nagy Balázs vezette az expedíciót, ő nagyon jól ismeri a területet. A vulkánmászások tekintetében ez a csúcs nagyjából 20 százalékos sikerességi aránnyal mászható meg. Januárban is volt kinn egy magyar csapat, 15 résztvevőből csak hárman jutottak fel a csúcsra. A mi csapatunkból hárman jutottunk fel a hegyre.
– Csak a vulkánok érdekelnek?
– Elsősorban igen. Négy éve vágtam bele a hét vulkán kihívásba, a hétből már megmásztam hatot. Maga a kihívás 1999 óta létezik hivatalosan, eddig 36 ember teljesítette világszerte, Magyarországról még senki.
Ez a csúcs a legkisebb a vulkánok közül. Egyelőre a fizikai felkészülésen még nem gondolkozom erre a csúcsra, mert hatalmas ennek az expedíciónak a költségvetése. Minden január közepén szokott ide indulni csapat, ugye ez az antarktiszi nyárnak a közepe. Amit még sikernek könyvelhetek el, az az, hogy a hat vulkánból hármat, amelyek az északi félgömbön találhatóak, teljesen egyedül sikerült megmásznom. Egyedül voltam Tanzániában és Pápua Új-Guineában is, de ott helyi csapattal indultam a csúcstámadásra.
-Hobbi vagy életforma a hegymászás?
-Eleinte hobbinak indult, utána egyre komolyabban érdekelni kezdett. Emellett egyébként mozigépészként dolgozom Szarvason. Dolgoztam a fővárosban is, a Nagycirkuszban, de mindig visszahúzott a szívem az Alföldre, még ha a hegyek szerelmese vagyok, akkor is.
