Az elnökválasztás meglepő eredményt hozott, hiszen korábban senki sem gondolta volna, hogy megbukik a 2018-ban még a futball-világbajnokság döntőjében világsztárokkal ölelkező konzervatív elnöknő, Kolinda Grabar-Kitarovic. Márpedig a regnáló államfő "53-47-es" vereséget szenvedett szociáldemokrata kihívójával, Zoran Milanoviccsal szemben a voksolás vasárnapi, második fordulójában.
A focirajongó Kolinda - a horvát sajtó sokszor a keresztnevén emlegeti a jobboldali politikusnőt - a világbajnokság után, 2018 őszén még legyőzhetetlennek tűnt. A politikai mezőnyben akkor még nem volt ellenfele - erről beszélt például akkoriban a neves horvát politikai elemző és filozófus, Zarko Puhovski is.
Ennek ellenére tavaly év végén, az elnökválasztás első fordulójában, illetve idén a második körben is vereséget szenvedett a "világ legszebb államfője". Így is emlegették ugyanis Grabar-Kitarovicot másfél évvel ezelőtt, amikor még a horvát focicsapat világbajnoki ezüstérmét is elhomályosította ideig-óráig Kolinda hirtelen támadt nemzetközi népszerűsége.
A horvát elnöknő Modricékat is felülmúlta
Szereplése elhozhatja az újraválasztást Kolinda Grabar-Kitarovicnak, akit az egész világ megismert az elmúlt napokban, és aki eddig külön csatákat vívott párttársával, a miniszterelnökkel.
Ugyanakkor hazájában mindenki már akkor sem volt lelkes a produkciójától: a horvát sajtó például azt találgatta, vajon ivott-e a frenetikus ünneplés előtt az elnöknő, másrészt nemcsak nyílt politikai riválisai, hanem a HDZ-s párttársai is furcsán néztek az államfőre. Elsősorban azzal az Andrej Plenkovic miniszterelnökkel éleződött ki Grabar-Kitarovic viszonya, aki a horvát jobboldali kormánypárt, a HDZ mérsékelt szárnyát képviseli, s az államfő nacionalista megnyilvánulásaival szemben inkább középutasnak tekinthető.
Puhovski és más elemzők is rámutattak ezek után arra, hogy a mostani elnökválasztáson a HDZ nem állt ki teljes mellszélességgel Grabar-Kitarovic mellett. Ebben Plenkovicnak is lehetett szerepe - bár ezt hivatalosan nyilván sosem ismerné el a kormányfő.
Plenkovic és Grabar-Kitarovic között döntő különbség volt, hogy az elnök sokszor játszott rá a horvát szélsőjobboldaliak érzelmeire, egyes eseményekre például szélsőséges politikusokat hívott meg, és bagatellizálta annak a jelentőségét, hogy a világbajnoki ezüstérmes focicsapat zágrábi fogadásakor a nacionalista szerbgyűlölő énekes, Marko Perkovic, azaz "Thompson" együtt lépett fel a sikert ünneplő futballistákkal a fővárosban. (Thompson azokat az usztasa időket idézi fel időnként a dalszövegeivel, jelszavaival, amikor a nácibarát horvát erők féktelen pusztítást végeztek a Balkán népei között az 1940-es évek elején, a második világháború alatt.)
Miközben Grabar-Kitarovic körül egyre fogyott a levegő, párttársai csendesen "fúrták", tavaly váratlanul egy komoly politikai ellenfél lépett fel vele szemben. Zoran Milanovic ugyanis 2011 és 2016 között Horvátország miniszterelnöke volt. A HDZ-vel szembeni másik politikai főerő, a szociáldemokraták színeiben, az úgynevezett Kukuriku-koalíció élén kormányozta az országot az évtized első felében.
A Kukuriku elnevezés horvátul azt jelenti, amit a magyar "kukurikú", de ebben az esetben egy vendéglőről van szó, ahol a balközép-liberális koalíció megalakult 2010-ben. Ez a koalíció egy év múlva megnyerte a választást és Milanovicot a kormányfői székbe emelte.
Milanovic miniszterelnöki ténykedése igencsak vitatott, és nemzetközi szinten sem alakult ki róla túl pozitív kép, noha Grabar-Kitarovicnál sokkal inkább európai elkötelezettségű politikusról van szó. Ő vezette be Horvátországot az Európai Unióba, liberális reformokat próbált végrehajtani, de végül kettős válságba bukott bele: egyrészt a gazdaság nagyon rosszul teljesített a kormányzása alatt, másrészt a 2015-ös menekültválság idején a szomszédos államokkal is kiéleződött a horvátok viszonya.
A szerb határt végül lezárták Milanovicék, miután a magyar kormány kerítést épített a déli határra, így a menekültek döntően Horvátország felé igyekeztek bejutni az unióba. A horvát-szerb határ lezárását kölcsönös szankciók követték Zágráb és Belgrád részéről, amit utóbb ugyan feloldottak, de az eleve polgárháborús emlékekkel terhelt viszony sokat romlott a migránsválság következtében.
Milanovic végül 2016 elején bukott meg, ezután ügyvezető-szakértői kormány következett, majd a konzervatív-jobboldali HDZ került ismét hatalomra, amely Franjo Tudjman idejétől, az önálló Horvátország színrelépése óta többnyire irányította déli szomszédunkat. A Plenkovic vezette HDZ ugyanakkor már jelentősen különbözik a jugoszláv polgárháborúból kikeveredő, Tudjman-féle hipernacionalista HDZ-től. Európára nyitottabb politikai erővé vált, és Grabar-Kitarovichoz képest - aki Donald Trump amerikai elnökkel és Vlagyimir Putyin orosz államfővel is kiváló személyes kapcsolatot ápol - Plenkovic mindig is az európai alternatívát képviselte.
Elemzők ezért most megosztottak abban a kérdésben, hogy Zoran Milanovic elnökké választása segíti-e Plenkovic küzdelmeit vagy sem. A horvát szakértő, Puhovski szerint ugyanis Milanovic baloldaliként Plenkovicot önkéntelenül is jobbra sodorhatja. Plenkovic eddig Grabar-Kitaroviccsal szemben játszhatta el az Európa iránt lojálisabb vezető szerepét, eddig az egész "játék" egy párton belüli pozícióharc jegyében telt. Mostantól viszont kemény politikai küzdelem várható, amit maga Plenkovic is megerősített a horvát állami tévének nyilatkozva: "nehéz együttélésre" számít Milanovic megválasztása után - fogalmazott. Hasonlóan vélekedett Branko Bacic, a HDZ parlamenti frakciójának vezetője a HRT televízióban: ő is gratulált Milanovicnak, de hozzátette: reméli, hogy az újonnan megválasztott államfő jobb elnök lesz, mint amilyen miniszterelnök volt. Bacic szerint ugyanis kormányfőként Milanovic sikertelen volt.
Hiába riogatnak azonban a HDZ politikusai: a szociáldemokraták vezetője, aki éppen Milanovic 2016-os bukása után került a párt élére, mindenkinél optimistább most, az elnökválasztás eredményei láttán. Davor Bernardic pártelnök szerint ugyanis a szociáldemokraták a változásra adták a szavazatukat, és immár a voksolás is bizonyítja: "a változástól való félelem vereséget szenvedett", Horvátország pedig nyert Milanovic megválasztásával.
Bernardic nem véletlenül bizakodik (bár Puhovski szerint egy kicsit túlzottan is optimista a szocdemek vezetője), hiszen ő az idén, az év végén esedékes általános választásokra készül. Ennek eredménye azonban januárban még nehezen jósolható meg.
Milanovic megválasztásának hatásait Szlovéniában, a ljubljanai állami tévében is latolgatták. Ott abban bíznak, hogy egy Európát támogató szociáldemokrata jelölt győzte le az Amerika- és Putyin-barát focifanatikust, Grabar-Kitarovicot. A szlovének azt remélik, hogy Milanovic sikere ugyan nem közvetlenül hat a horvát napi politikára, de segítheti a horvát-szlovén határvita.
Horvátország globális márka lett - lehet, hogy egy stadiont is építenek
Zágrábban abban bíznak, hogy a turizmust továbblendítheti a tavalyi növekedés után a fociválogatott sikere.
Ez a vita azért érdekes a magyarok számára, mert részben ez akadályozza a horvátok csatlakozását a schengeni övezethez. Márpedig ha Zágráb és Ljubljana meg tudna egyezni a közös határról, akkor a Schengenhez való horvát csatlakozás megkönnyíthetné a magyarok adriai utazásait. Aki járt már például busszal nyáron Horvátországban, az tudhatja, hogy a magyar-horvát határon a várakozás simán lehet akár egyórás is.
Ha tehát Milanovic - akárcsak közvetve is, hiszen nincs igazi kormányzati végrehajtó hatalma - a Szlovéniával való megegyezés felé terelné a horvát politikát, akkor az még a magyarok számára is előnyös lehet. Erre az esély máris látszik: az új horvát elnök egyik első külföldi útja várhatóan Ljubljanába vezet majd.
Kiemelt kép: Samir Jordamovic / AFP
