Az ember és az állat együttélése, illetve az emberi jelenlét hatása az állatpopulációkra általában népsűrűség, és nem viselkedés szempontjából történik - egy friss kutatás szerint azonban utóbbit is figyelembe kellene venni a modellek alkotásánál, mivel nagyban befolyásolhatja az állatok elterjedését az, hogy milyen emberi tevékenység folyik mellettük.
Az Eurekalerten megjelent sajtóközlemény szerint be kellene vezetni azt a kifejezést, hogy antropogén rezisztencia, ami annyit takar, hogy egy-egy faj mennyire bírja jól az emberi jelenlétet a közelében. A Göttingeni Egyetem és a berlini Humboldt Egyetem kutatása arra mutat rá, hogy korábban, ha az emberi tevékenység állatokra gyakorolt hatását vizsgálták, az adott földterület felhasználási módját (mezőgazdaság, városi terjeszkedés, ipari terület, satöbbi), illetve a népsűrűséget, esetleg a közlekedést figyelték meg, azt egyáltalán nem, hogy milyen emberi viselkedés figyelhető meg a területen. A One Earth tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az antropogén rezisztenciában szerepet játszhatnak az
olyan faktorok, mint hogy egy adott területen zajlik-e vadászat, vagy éppen kiegészítő etetés.
A szakértők a kutatásban három esetre koncentráltak: a Washington állambeli farkasokra, az iráni leopárdokra, és az India középső részén élő nagy húsevőkre. Megállapították, hogy vannak olyan vallásos, kulturális szokások, amelyek például olyan ragadozók jelenlétét teszik lehetővé, amelyek a mezőgazdasági állatállományt ugyan tizedelik, de a helyiek megtűrik őket. Ez a szakértők eredményei szerint jelentős hatással van az állatok mozgására és viselkedésére.
A kutatók azt állapították meg, hogy az eredményeik és az antropogén rezisztencia figyelembe vétele sokat segíthet a környezetvédőknek és természetvédőknek abban, hogy bizonyos állatpopulációk ne szigetelődjenek el egymástól.
