Áll bál a német kormánypártban. Armin Laschet, a CDU elnöke, és Markus Söder, a bajor testvérpárt (CSU) vezetője is bejelentkezett a kancellárjelölti feladatért. Öt hónappal a szövetségi választások előtt soha nem látott belharc robbant ki, ami akár az uniópártok egységét és a választási győzelmet is veszélybe sodorhatja. A politikai szokásjog szerint a CDU elnökét illeti a kancellárjelöltség, kivéve, ha lemond arról a CSU jelöltje javára. Laschetnek ez esze ágában sem volt, de a vezetői posztra szintén pályázó bajor politikust ez nem zavarja különösebben. Most mindketten ott vannak a ringben, és lázasan igyekeznek támogatókat gyűjteni.
Markus már egész fiatalon arról beszélt, hogy komoly tervei vannak a politikában, és amikor naivan rákérdeztem, hogy a kancellári poszt is ott van-e a célok között, egyértelműen rávágta: naná
- meséli a 24.hu-nak Till Rüger, a Bayerischer Rundfunk munkatársa, aki évtizedek óta ismeri Södert. Az újságíró szerint komoly esélyt lát rá, hogy Söder eléri a célját, ha nem most, akkor négy év múlva.
A koronavírus megágyazott neki
Az én helyem Bajorországban van
- ezzel hárította el Söder a jelöltségével kapcsolatos találgatásokat a nyáron. Aztán taktikát váltott, és arról beszélt: közösen kell megoldani az ország gondjait, ő pedig majd ott lesz, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az 54 éves bajor politikus hónapok óta toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, nemcsak az uniópártok - a CDU/CSU - szavazói, hanem az ország összlakossága is őt tartja a leginkább alkalmasnak a kancellári posztra. Elemzők szerint főleg a koronavírus alatt mutatott járványkezelés tette Södert népszerűvé: ő volt a szigorúbb intézkedések egyik leghangosabb szorgalmazója, demonstratívan kiállt többször is Angela Merkel kancellár mellett, miközben számos más német tartomány miniszterelnöke a lazítás mellett kardoskodott inkább.
Jó időzítéssel bevitt néhány ütést riválisának, Armin Laschetnek, aki, mint Németország legnépesebb tartományának vezetője, és a CDU - kínkeservvel - megválasztott elnöke, jogosan tartott igényt a kancellárjelölti posztra. Söder ügyesen kihasználta, hogy a válságban az emberek a határozottabb, olykor kicsit autoriter kiállást is díjazzák, ha az sikeres - vagy legalábbis a siker propagandáját lehet köré felépíteni. A németek szemében Söder válságkezelése Bajorországban sikeres volt, míg Lascheté nem - még akkor is ilyen volt a valóságészlelésük, ha a számok éppenséggel azt mutatják, lakosságarányosan bizony Észak-Rajna-Vesztfáliában valamivel kevesebben haltak meg a járvány következtében, mint Bajorországban.
Söder viszont a német politika nagy kommunikátora, aki profi módon használja a sajtót és a közösségi médiát: még macskás videója is van, ami köztudomásúlag mindent visz. A mai német politika alighanem legambiciózusabb szereplője, egy igazi politikai nagyvad. Sokaknak túlságosan is az. "Hatalomtudatos és asszertív, keresztülviszi az elképzeléseit. Képes gyors döntéseket hozni, és ez a mostani válságban nagy előnynek bizonyult" - fogalmaz Till Rüger. Ellenfelei viszont felróják neki, hogy nem csapatjátékos és kétségbe vonják, hogy tudna-e integratív szerepet játszani, bevonni a CDU, a "nagytestvér" politikusait, kompromisszumokat kötni, a pártérdekek felett országos érdekeket képviselni.
Nem is annyira bajor
Más hendikepje is van. Az egyik épp a bajor háttere. Németországban eddig kétszer indult bajor politikus a kancellári posztért - Franz-Josef Strauss 1980-ban és Edmund Stoiber 2002-ben -, mindkettő csúnyán elvérzett a szövetségi választáson. Szegény Stoiberre máig sokan úgy emlékeznek, mint aki úgy tért nyugovóra a választások éjszakáján, hogy ő lesz a kancellár, hogy aztán reggel arra ébredjen, Gerhard Schröder diadalittasan bejelenti: mégiscsak az SPD-Zöld koalíció győzött. Így aztán el is terjedt országszerte, hogy bajor politikus választást nem nyerhet Németországban. Az ellenszenv, amelyet a németek többsége valahol a zsigereiben érez a bajorok iránt, részben lenézésből, részben irigységből fakad: a hatvan évvel ezelőtt még szegény, vidéki, elsősorban agrártartománynak tartott Bajorország mára Németország második leggazdagabb vidéke lett, amely számos innovatív vállalattal büszkélkedhet, többek között ez a német űrkutatás fellegvára is. A bajorok roppant büszkék magukra és szeretik hangsúlyozni "másságukat": nagyon más akcentussal beszélnek, nagyon katolikusok és mentalitásukban, történelmükben jóval közelebb állnak az osztrákokhoz, mint a nyársat nyelt észak-németekhez vagy a militánsabb poroszokhoz.
Politikai elemzők szerint Söder szerencséjére "nem annyira bajor". Bajorország északi részéről, a frank vidékről származik, Nürnbergben született, és még csak nem is katolikus: evangélikus, és ebben is meglehetősen toleráns nézeteket vall "Nekem fontos a hit, mert sokszor átsegített már nehéz helyzeteken, de teljesen el tudom fogadni azt is, hogy ha valaki nem hisz istenben", mondta egy hosszú interjúban, amit Ulrich Wickertnek, a német televíziózás doyenjének adott tavaly nyáron. Talán épp ezért kavart elég nagy port, amikor kamerák kereszttüzében személyesen szögelte fel a feszületet egy bajor iskola falára, mondván, ennek itt a helye, ez itt, kérem, a kultúránk része.
Szülei örültek volna, ha ezt megélhetik, különösen amiatt, mert apja szerint a kis Markus legendásan kétbalkezes volt. Szülei egy kis építőipari vállalkozást vittek, édesapja eredetileg kőműves volt, és amikor a fia 15 éves lett, egy nyáron át a családi cégben dolgozott. Söder gyakran elmeséli, hogy apja számára gyorsan világos lett, hogy fia inkább a szavak csűrésével-csavarásával és nem a kétkezi munkával keresi majd meg a kenyerét. Vagy pap lesz, vagy politikus, mondta ki a családi tanács. Végül jogi diplomát szerzett, dolgozott újságíróként is, de a politika hamar beszippantotta, 1983-ba lépett be a bajor keresztényszociális unióba (CSU) és kezdettől nagy rajongója volt Franz-Josef Strauss egykori bajor miniszterelnöknek, akinek életnagyságú képe sokáig díszitette a falát.
Más szempontból is kilóg a német politikusok sorából. Nemcsak majdnem két méteres magasságával, hanem azzal is, hogy négy gyermekéből az első, házasságon kívül jött világra: egy hétéves kapcsolatból származik, egy olyan nőtől, akit soha nem vett feleségül.
De leginkább harsány karneváli jelmezeivel tudja zavarba hozni a sótlanabb kollégáit: öltözött már drag királynőnek, Mahatma Gandhinak, Shreknek, sőt, egyszer még Edmund Stoibernek, egyik miniszterelnöki elődjének is maszkírozta magát. Feleségével mindig nagy lelkesedéssel készülnek ezekre az alkalmakra, és nem riadnak vissza egy kis polgárpukkasztástól sem.
Mindez része a tudatos politikusi építkezésnek. 27 éves kora óta tagja a tartományi parlamentnek, egy évvel később már a párt elnökségébe is beválasztották, 2002 és 2007 között CSU főtitkára, majd három tárcát - Európa-ügyi, környezetvédelem, pénzügy - is vitt a tartományi kormányban. Türelmesen kivárta, amíg Horst Seehofer, a CSU korábbi elnöke 2018-ban átadja neki a tartomány irányítását.
Hogy milyen politikus? "Rendkívül pragmatikus. Általában nem a belső meggyőződések vezérlik, hanem az, hogy mi lenne a legjobb neki és a pártjának. Viszont szinte bárkivel koalícióképes, legyenek azok a zöldek, a szociáldemokraták vagy a liberálisok. " - fogalmaz Till Rüger. Söder nézetei valóban rugalmasan változnak, úgyhogy kritikusai inkább a populista jelzővel illetik. Néhány éve még szigorúan elítélte a 2015-ös határnyitást és menekültturizmussal riogatott, de nem volt lelkes híve az atomerőművek bezárásának és Merkel emblematikus energiafordulatának sem. Amióta miniszterelnök, már nem ostorozza a menekülteket és lelkes klímaaktivistává nőtte ki magát. Szinte mindenki egyetért azzal, hogy ha nincs pandémia és ha Angela Merkel szorgos munkával nem takarítja el összes belső riválisát a CDU vezetéséből az elmúlt 16 évben, Söder nem indított volna támadást a kancellári posztért. Legalábbis még nem.
A megmentő szelet vet és vihart kavar
Most viszont helyzet van. A márciusi két tartományi választáson a CDU érzékeny vereségeket szenvedett, amit mindenki Armin Laschet CDU elnök számlájára írt, pedig szegényt csak januárban választották meg a párt élére, akkor se túl nagy többséggel. Fél évvel a szövetségi választások előtt kísérteni kezdett a lehetőség, hogy a CDU-CSU esetleg ellenzékbe szorul, és a Zöldek a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal összefogva alakítanak kormányt. A vészharangot jó érzékkel épp Markus Söder kongatta meg, és ezzel diszkrét nyomást gyakorolt a CDU vezetésre és magára Laschetre is. "Elméleti esély van arra, hogy az uniópártok kihagyásával is alakulhat kormány", mondta, és emlékeztette arra is: a vezéregyéniségek döntő szerepet játszanak a választásokon. Így volt ez márciusban Rajna-Pfalzban, ahol az amúgy országos szinten gyengélkedő szociáldemokraták Malu Dreyer miniszterelnöknek illetve Baden-Württemberg, ahol a Zöldek a veterán Winfried Kretschmann-nak köszönhetően arattak elsöprő győzelmet. Ha győzni akarunk, akkor lépni kell, sugallta Söder, majd bejelentkezett a kancellári posztért. Mert nyomulnak a Zöldek is, a környezetvédők április 19-én jelentik be, hogy a pártot vezető tandemből Annalena Baerbock vagy Robert Habeck lesz-e a listavezető, akiből egy ellenzéki győzelem esetén akár kancellár is lehet. A zöldek mindössze öt százalékkal maradnak le a CDU/CSU mögött a jelenlegi közvéleménykutatások szerint, ami behozhatónak tűnik. A kancellárjelölt személye a végén kulcsfontosságú lehet.
Ami Magyarországot illeti, Söder többször is nyilvánvalóvá tette, hogy nem szimpatizál Orbán Viktorral. Amikor 2018-ban körbeutazta a térséget, hogy Helmut Kohl korábbi kancellárhoz hasonlóan támogatásáról biztosítsa a közép-kelet-európai országokat, demonstratívan kihagyta Magyarországot. Amikor Orbán 2018-ban először kezdett barátkozni Matteo Salvini akkori olasz belügyminiszterrel, Söder arról beszélt, hogy a szélsőséges erőkkel való együttműködést ő személy szerint "no-gonak" vagyis vörös vonalnak tekinti. A Magyarországgal ápolt különleges kapcsolatokat is takaréklángra tette.
De a magyar kormánynak egyelőre nem kell aggódnia. Söder kancellári esélyei elméletileg minimálisra csökkentek, amikor a CDU elnöksége demonstratívan kiállt riválisa, Armin Laschet mellett, mondván, micsoda dolog lenne a néhány hónapja megválasztott pártelnököt nyilvánosan alkalmatlannak nyilvánítani, arról nem beszélve, hogy csak újrakezdődne az utódlási harc a CDU-n belül.
Ismert politikai elemzők szerint a belharcnál is nagyobb a tét: ha Armin Laschet lesz a kancellárjelölt, akkor - a jelenlegi trendek szerint - a CDU akár el is bukhatja a választást. Es akkor persze megint Södernek áll majd a zászló.
