Aki azt hinné, hogy csak néhány éve tudunk arról: a dinoszauruszok nem is óriási, barna-szürke hüllők voltak, félelmetes karmokkal és brutális üvöltéssel, az nagyot téved. Jack Horner, a Jurassic Park tudományos szakértője a Brain Baron tartott előadásán elmondta: szólt ő Steven Spielbergnek, hogy a velociraptorok igazából kisebb, színes és tollas dinók voltak, de a rendező úgy gondolta, úgy nem lennének elég félelmetesek. És igaza volt - egy velociraptor ugyanis nagyjából így nézett ki:
Nem túl ijesztő, főleg egy olyan filmhez, ami vérszomjas dinoszauruszokról szól. Horner egyébként ennél sokkal színesebb, furcsább velociraptort mutogatott, és megjegyezte azt is, hogy a mai madarak, mivel a dinoszauruszok az őseik, tulajdonképpen hüllők, csak tudnak repülni.
Korábban úgy hittük, hogy a dinoszauruszok nagyjából 160 millió évig uralták a bolygót, aztán egy kihalási hullám során elpusztultak. Ma már úgy tudjuk, hogy a 160 millió helyett 220 millió évig tartott az uralmuk, és egyáltalán nem pusztultak ki teljesen, csak átalakultak, méghozzá a mai madarakká. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy
az aligátorok és a krokodilok közelebb állnak rokonsági kapcsolatokat illetően a madarakhoz, mint például a teknősökhöz.
Horner elmondta, hogy 1993-2003-ig az amerikai állam támogatott egy Jurassic Park-projektet - vagyis egy olyan kutatást, ami arra irányult, hogy dinoszaurusz DNS-t nyerjenek ki bármilyen maradványból. Sejteket, vérereket, fehérjét sikerült, de a DNS nem lett meg. Érdekes, hogy ez az időintervallum egyébként pont a filmek megjelenésének idején indult - Horner szerint valószínűleg ennek is volt valami köze a döntésekhez.
A paleontológus viszont nem adta fel a dinoszaurusz-projektet. 2003 óta azon dolgozik a kutatótársaival, hogy a mai csirkékből génmódosítás segítségével dinoszauruszszerű egyedeket fejlesszen ki. Nem csak ő foglalkozik ilyesmivel egyébként: 2006-ban sikerült egy kutatócsoportnak fogat növesztenie egy csirkén, 2015-ben pedig a Yale Egyetemen fejlesztettek ki egy olyan egyedet, amelynek a feje jobban hasonlított a dinoszauruszéra, mint a hagyományos csirkéé. Chilében az állat lábainak manipulálásán dolgoznak, Horner és csapata pedig jelenleg CRISPR Cas9 génmódosítás segítségével a csirkék farkát hosszabbítanák meg úgy, hogy hasonlítson az ősei farkára.
Ez elég science fictionnek tűnik, pedig egyáltalán nem az - érvelt Horner. A kutyafajtákat hozta fel példának: képesek voltunk egy farkasszerű élőlényből egy olyan állatot faragni, mint amilyen a pekingi palotakutya, és ezzel mindenki ki van békülve, valószínűleg előbb-utóbb a csirkéből visszafejlesztett dinoszauruszokkal is megbarátkoznak majd. A cél ugyanis egyértelműen az, hogy a kutatók megkeressék az evolúció során változott, kikapcsolt géneket, és újra aktiválják őket, ezzel
olyan tulajdonságokat adva a csirkének, amelyek legutóbb a fejlődése egy korábbi szakaszában jelentek meg.
A genetikai módosítás etikai része érdekes módon csak az ilyen projektek esetén jön elő, a kutyafajtáknál nem, Horner pedig azt vallja, hogy tudósként neki alapvetően nem feladata a morális problémák megvitatása. "Ezt inkább az ügyvédekre hagynám" - mondta az egyik közönségkérdésre, hozzátéve, hogy egy kutatónak az a feladata, hogy feltárja, milyen messzire juthat el az emberiség a tudomány segítségével. Persze azért attól, hogy mindenki kiskutya helyett kis dinoszaurusszal rohangáljon, még nagyon messze vagyunk, de Horner szerint előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy képesek leszünk dinoszauruszféle teremtményeket létrehozni.
