Hatalmas építményhez gurul be az autó, amivel elhoztak bennünket: Szigetszentmiklóson vagyunk. A méretes gyár- és raktárépületek melletti irodaház bejáratánál egy kis tacskóval találkozunk össze először. Ő egy örökbe fogadott kutya, és láthatóan nagyon élvezi, hogy a Julius-K9 "bázisa" körül süröghet-foroghat.
Ismerős, igaz? Julius-K9... mintha láttad volna már valahol ezt a feliratot. Igen, igen, a villamoson, az egyik kutyán. Esetleg pontosan tudod, miről van szó, mert a saját kutyádnak is ilyen hámja van. De vajon tisztában vagy vele, hogy négylábú kedvencedre mekkora sikertörténetet csatolsz fel minden egyes séta előtt?
Kicsiből hatalmassá
Ez a sikertörténet a '90-es években indult, akkor, amikor még Magyarországon is működött a textilgyártás. Sebő Gyula - becenevén Julius, ami abból alakult ki, ahogy a külföldiek ejtették ki a Gyula nevet - a Julius-K9 márka alapítója, feleségével, Bakos Anikóval vezetik a világszerte elismert kutyahámokat gyártó üzemet. Betessékelnek minket a modern irodaépület egyik helyiségébe, ahol rögtön fehér kutyabábokat pillantunk meg, rajtuk a hámmal, mögöttük egy lóról készült képpel.
"Az volt a mottó, hogy mindent meg tudunk csinálni."
Ezzel nyitja a beszámolóját Gyula, aki a '90-es években a Budapesti Rottweiler Klubban és a bécsi Német Juhászkutya Egyesületben dolgozott. A cég története tehát nem kifejezetten kutyafelszerelések gyártásával, inkább a kutyakiképzéshez kapcsolódva kezdődött. Az ötlet azután indult be, hogy Gyula egy magyar nyeregkészítő műhelyben megtanulta a szíjgyártást: ha a ló kényelmesen érezheti magát a nyerget viselve, akkor a kutya is érezhetné magát kényelmesen, és nem szükséges, hogy egy nyakörvvel, a torkát szorongatva rángassák.
A magyar textilgyártásra támaszkodva Julius és felesége kísérletezésbe kezdett. A rendőrkutyáknak szánt lövedékálló mellény volt a legérdekesebb találmány, ami akkor, 20 éve még újításnak számított. Persze a kezdeti darabok sok szempontból nem bizonyultak még praktikusnak: eleve nagyon nehezek voltak, hát még, ha megszívták magukat vízzel.
A fejlesztgetések, javítgatások azonnal elkezdődtek, és a mai napig tartanak. Csak most már minden, amit tesznek, világszintű jelentőséggel bír.
Abból a helyzetből indultak ki, hogy itthon gyártanak és Ausztriában eladnak. Az első nagyobb megrendelések is osztrák, német, na és persze magyar ügyfelektől érkeztek.
Aztán beütött az első krach: a magyar textilipar becsődölt. Ez az a pont, fogalmaz Julius, ahol sokan lehúzzák a rolót, hiszen hogyan is dolgozhatnánk úgy, hogy megszűntek az alapok, a talaj?
Ők azonban nem álltak le, és nemcsak ekkor, hanem az ezután következő újabb és újabb, válsággyanús időszakokban sem. Külföldről kezdték el behozatni a textilt, de az elkészítéshez továbbra is ragaszkodtak. Hiszik és vallják, hogy csak az a jó, ami saját készítésű, és váltig állítják: ez a vezérelv segített áthidalni nekik számtalan hullámvölgyet.
"A magyar emberek jellemzője, hogy előremenekülnek, és a kudarcból is sikert kovácsolnak" - mondja Anikó, miközben a megállás nélkül hozzá bújó, őt körülrajongó vizsláját csitítgatja.
A "kikötözött kuvasz"-kísérlet
Egy alkalommal Gyula Mátyásföldön autózott, amikor észrevett egy elütött vizslát sirató fehér kuvaszt. Nem állhatott meg, mennie kellett a munkába, ám másnap megint e szomorú látvány mellett haladt el. Úgy határozott, tesz valamit. Napközben beszerzett egy kis kolbászt, majd a munkából hazafelé tartva megállt a vizslatetemnél szomorkodó kuvasz mellett. Szinte azonnal kijött egy közeli házban lakó nő, és kérte őt: vigye el a kutyát, fiatalember, mert el fog itt pusztulni.
Ő a kolbásszal próbálta magához csalogatni a kuvaszt, de az elfordította a fejét. Julius próbálkozott még egy ideig, sikertelenül. Ezután az jutott eszébe, hogy kinyitja a kocsijának anyósülés felőli ajtaját. A kutya ezt meglátva hopp, bepattant az ülésre, és már indulhattak is. Bizonyára "autós kutya" volt.
Csakhogy az otthonukban lévő dobermann - panellakásról beszélünk - már kevésbé szívélyesen fogadta az új családtagot. Háborúzások vették kezdetüket, amelyek során a gazdiknak szabályos barikádokat kellett építeniük a négylábúak között. Végül be kellett látniuk: összeférhetetlen a két eb.
Gyulának ekkor újabb kísérlet jutott eszébe: kikötözi a kuvaszt valahol, de mintha ő is csak járókelő lenne, a közelben marad, és megnézi, ki és mennyi idő múlva viszi el.
No persze, nem engedné, hogy a kutya étlen-szomjan szenvedjen túl sokáig. Így hát nem is járt sikerrel: az emberek szó nélkül elmentek a kutyus mellett.
Julius ezt látva egy táblát tett a kuvasz nyakába "gazdit keresek" felirattal. Nem sokkal később egy egész gyűrű alakult ki körülötte, főként nyugdíjasokból. Persze szidták a "szívtelen gazdit", sopánkodtak, hogy történhet ilyen. Majd egy néni odalépett, és azt mondta: akkor ennek a kutyának nálam lesz az otthona - és elvitte.
A kuvasz nyakába akasztott tábla adta az ötletet a világszerte óriási sikert arató vicces hámfeliratokhoz. Sexmachine, A pasi nős, Adófizető, satöbbi. Ez az egyszerű és nagyszerű ötlet annyira bevált, hogy a kutyások egyre-másra rendelték a feliratokat kedvencük egyedivé tételére, s ezzel egy időben szinte azonnal megjelentek a másolatok is. 2003-ban mutatták be a terméket Európában, egy évvel később már felbukkantak a lengyel utánzatok.
Másolás, hamisítás
Valahol itt indult el a hamisítási kavalkád, és ez a harc a mai napig tart, a cégnek emiatt már több ügyvédje van. Persze érthető, hogy ennyien másolják a népszerű kutyahámokat: a sikertermékeket - melyek egyike két éve a Magyar Termék Nagydíjat is elnyerte - a világ minden táján rendelik, Amerikában, Kínában, vagy épp Törökországban is nagyon erős képviselete van Juliusék cégének. De akárhány megrendelés érkezik, a gyártás csakis itthon történik.
Julius mutat nekünk egy eredeti és egy hamisított kutyahámot. Érzékletes bemutatót rendez: ujjal, mindenfajta erőfeszítés nélkül, egy pillanat alatt eltöri a hamisítvány műanyag csatját. A lepattanó darab messzire repül.
Ez mindent elmond, magyarázza. Az eredeti kutyahámoknál ilyesmi kizárt, hogy előforduljon.
A hamisítási harcok kapcsán azt is elárulja: ők is, mint a legtöbb startup, óriási naivitással, ennek eredményeképp nem a kellő jogi alappal vágtak bele az álmuk megvalósításába. "Még ami nagyon stabil ötletnek tűnik, amire építhetünk, arról is kiderül, hogy nem az. Egyre agresszívebb a világ" - így jellemzi a kőkemény elszántsággal dolgozó, mindent másoló hamisítókat, akiknek termékeit jellemzően a szállításkor, határellenőrzésekkor szúrják ki. Megkérdezem, vajon hány százalékát "kapcsolják le" az összes hamisítványnak? Azt feleli, valószínűleg temérdek másolat van, amiről nem tudnak.
Persze mindennek köszönhetően már úgy kitanulták a dolog jogi részét, hogy akár tanácsadást is vállalhatnának. Gyula számára már természetes, hogy ilyen ügyekben a bíróságra vagy a szabadalmi hivatalba járkál.
Láttuk, hogyan születnek
Ezek után már végképp kíváncsiak voltunk arra, láthatjuk-e az eredeti, hamisítatlan, multifunkcionális kutyahámok elkészültét. Bizony, láthattuk. Felkerekedtünk, autóba ültünk, és átgurultunk azokra a részekre, ahol az előállítás és a raktározás, no meg a csomagfeladás történik.
Számomra ez volt a legnagyobb élmény a látogatásból: közelről nézhettem, ahogy emberektől és varrógépektől hangos termek nyüzsögnek, mosolygós fiatal és idősebb nők villámgyors mozdulatokkal öltenek, rögzítenek, csatolnak, bújtatnak, égetnek és címkéznek. Magyar zászlós, angol zászlós, kék, piros, zöld, virágmintás, és számtalan egyéb kutyahám készül, sok-sok kéz munkája által, számtalan országba. Itt, a gyártás megfigyelésekor éreztem rá, hogy a naiv, szerény kezdeti ötletekből a kitartással és az "előre meneküléssel" micsoda óriássá fejlesztette magát a Julius-K9.
Ja igen, a név. A Julius eredetét már értjük. A K9 pedig kettős poén, nemcsak az amerikai kutyás rendőrségek feliratára hajaz. Hanem egy emléket örökít meg. Gyula ugyanis annak idején a Kele utca 9-ben kapta meg első kutyáját.
