Majdnem százmillióan lakják, de senki nem halt meg koronavírusban

312 eset, egyetlen halálos áldozat nélkül. És több mint egy hónapja nincs új, országon belüli fertőzött. Ez a több mint 95 millió lakosú Vietnám koronavírus-mérlege.

A dél-kelet ázsiai országban tulajdonképpen úgy sikerült megfékezni a járványt, hogy el sem kezdődött. Bár a hivatalos statisztikákat óvatossággal kell kezelni, az biztos, hogy a vietnámi kormány bizonyult az egyik leghatékonyabbnak a kríziskezelésben.

Január végén, a vietnámi újév idején, amikor a járvány még csak Kínára korlátozódott, az ország háborút hirdetett a koronavírussal szemben. Nguyen Xuan Phuc miniszterelnök a Kommunista Párt ülésén figyelmeztetett, hogy a fertőzés hamarosan megjelenhet náluk is, a betegséget ellenségnek nevezte.

A harc két alapvető pillére lehetett volna a jelentős állami finanszírozás és egy stabil egészségügyi rendszer, de Vietnám egyik téren sem áll fényesen. Az ország képtelen lett volna Dél-Koreához hasonló csatát vívni a koronavírussal szemben, a kórházi kapacitások foghíjasak, a nyolcmilliós Ho Si Minh-városban például mindössze 900 ágy van az intenzív osztályokon, a járvány így napok a alatt túlterhelte volna az egészségügyet.

Majdnem százmillióan lakják, de senki nem halt meg koronavírusban 1 — Fotó: Manan Vatsyayana /AFP

De akkor mi a titok? Hogyan tudták legyőzni az egész világot térdre kényszerítő vírust? Mindenkinél gyorsabbak voltak.

Mire megérkezett a vírus, már készen álltak

Vietnamot nem érte újdonságként a járvány, mert korábban többször is meggyűlt már a baja hasonlóval. 2003-ban a SARS, 2010-ben a madárinfluenza fenyegetett, de a kanyarót is és a dengue-lázat is sikerült legyőzniük, nem is egyszer. A lakosság és a politikusok előtt sem volt ismeretlen tehát a helyzet, a tapasztalatokat pedig tudták kamatoztatni.

Az országban már akkor drasztikus intézkedésekről döntöttek, amikor a gócpontnak számító Vuhanban még csak két halálos áldozatot szedett a koronavírus. Január 23-án, amikor az első esetet azonosították Vietnámban, a vészhelyzeti akcióterv már éles volt.

A kormány néhány nap alatt hozott meg olyan döntéseket, ami más országoknak hetekbe telt. Azonnal utazási korlátozásokat vezettek be, lezárták a határukat Kínával, a magas kockázatúnak ítélt helyszíneken pedig sűrű és szigorú egészségügyi ellenőrzéseket rendeltek el, az iskolákat becsukták.

A járványügyi védekezés kulcsa a tökéletesre fejlesztett kontaktkutatás volt. Ha valaki megfertőződött, nemcsak azokat keresték meg, akikkel közvetlen kapcsolatban állt, hanem azokat is, akikkel a beteg olykor, ritkán vagy csak egyszer találkozott a megelőző hetekben.

Március közepétől Vietnámban e célra átalakított katonai bázisokon mindenkit kéthetes karanténba zártak, aki belépett az országba vagy érintkezhetett koronavírus-fertőzöttel, és kivétel nélkül tesztelték őket. A költségeket az állam vállalta, igaz, finoman szólva sem teremtettek luxuskörülményeket a külvilágtól izolált embereknek, mostanáig több mint 80 ezernek.

Ennek azért van jelentősége, mert a kutatások szerint a fertőzöttek közel fele egyáltalán nem mutat tüneteket, de így őket is ki tudták szűrni, és nem adták tovább a betegséget. Ez a gyakorlatban is igazolódott, mert a valamivel több mint háromszáz, Vietnámban diagnosztizált koronavírusos beteg 40 százaléka a pozitív tesztje előtt nem gyanakodott arra, hogy fertőzött.

Az országban kijárási tilalmat nem vezettek be, viszont több esetben előfordult, hogy egyes városokat karantén alá vontak. Az intézkedést csak azután oldották fel, ha két hét eltelt úgy, hogy nem azonosítottak új esetet a településen. Így biztosították, hogy ne kerülhessen ki a koronavírus a városhatárokon túlra, és a lokalizált lépések megmagyarázzák azt is, miért nem tesztelt széles körben olyan sokat Vietnám. Elég volt ott, ahol arra adott időben szükség volt.

Ahhoz, hogy ne haljon meg senki a vírus miatt, szükség volt a rendkívül alacsony fertőzöttszámra, de közrejátszik benne az a demográfiai tény is, hogy Vietnámnak rendkívül fiatal a lakossága, és az állampolgárok mindössze 12 százaléka 60 év feletti.

Szingapúr elvesztette a kontrollt a járvány felett, és ez intő jel a világnak

Szingapúrt a koronavírus megjelenése után a járványkezelés mintapéldájának kiáltották ki, aztán berobbant a második hullám, ami úgy tűnik, előbb-utóbb mindenkit utolér. Az újfajta életünk alighanem hosszabb lesz, mint amire a legtöbben számítanak.

A teljhatalom előnye

A vietnámi kommunista vezetés propagandagépezete magas színvonalú a maga nemében, és kormány ezúttal is jól időzítetten és határozottan kommunikált az állampolgáraival, háborús ügynek tekintette a járványt, a stratégia pedig kifizetődött.

Rendszeresen SMS-t küldtek a lakosoknak arról, hogy mik az aktuális teendők és tilalmak, a koronavírust pedig közös ellenségnek állították be, ami összefogásra sarkallta az embereket. Napokon belül hazafisági ügyet csináltak a vietnamiak a kézmosásból és az otthonmaradásból. A kormány a szlogeneket is ügyesen megválasztotta: "az otthon maradás azt jelenti, szereted az országodat", "a távolságtartás a hazafiasság formája", "a vírus az ellenséged".

Még egy dalt is csináltak a koronavírusról, ami akkora siker lett, hogy határon túl is felkapottá vált.

Vietnám tehát egyáltalán nem a technológiára és az orvostudományra alapozott a járvány megállításában, hanem az állami megfigyelőrendszerére, amit már jóval korábban kiépítettek.

A sikerhez vitathatatlanul hozzájárult, hogy Vietnám olyan diktatúra, ahol az állam nem csak azt tudja, hol laksz, hanem azt is, mikor és hová mész el onnan, és mi a mobiltelefonszámod. A járvány miatt szinte a világon mindenütt tömegével vezényeltek rendőröket az utcára, hogy ellenőrizzék a kijárási korlátozások betartását, de Vietnámban nemcsak a szabadban, hanem a lakásban és a közösségi médiában is megfigyelnek mindenkit. Kevés kormánynak van ilyen teljhatalma a nép felett.

Mivel már több mint egy hónapja nem történt országon belüli új fertőzés, Vietnámban a világon az elsők között indult gyakorlatilag teljesen újra az élet. Az üzletek, pubok, mozik, színházak, fürdők, szórakoztatóegységek kinyithattak, a turisztikai látványosságok várják a vendégeket, a gyerekek megfelelő óvintézkedések mellett járhatnak iskolába, június elejétől pedig a belföldi repülőjáratok is közlekednek majd.

A GDP hét százalékát a turizmus adja, ezért az ágazatot fel kell lendíteni, a kormány pedig kampányban kéri a vietnamiakat, hogy belföldön utazzanak.

Bár a vietnámi védelmi stratégiát nyugati politikai berendezkedés mellett aligha lehetne követni, az óvatosságukból valamit lehet tanulni: a több járványt megélt ország kormánya el akarja kerülni, hogy a külföldiek ismét behurcolják a vírust, ezért bár be lehet repülni, a 14 napos kötelező karantént fenntartják az érkezőknek. Mert ahogyan arról már mi is többször írtunk, a második hullám az utazások miatt robbanhat be a legkönnyebben.

Egy csatát talán megnyertünk, de a járvány második hulláma elleni ütközet lehet a döntő

A koronavírus-járvány második hullámát megelőzni - vakcina hiányában - szinte lehetetlen küldetés, ám ezúttal lesz egy nagy előnye az emberiségnek: a felkészülési idő.