Az Index számolt be róla, hogy Srí Lankán minden évben piros kabátot és ősz szakállat ölt egy magyar férfi, hogy Mikulásként megajándékozza a helyi gyermekeket. Felkerestük, és be is mutatjuk nektek!
Smidtné Horváth Zsuzsa és férje, a fent már Mikulásként említett Tamás öt éve él Dalawellában. Nyugdíjba vonulásuk után választották otthonuknak Srí Lankát, nem kis részben azért, mert ahogy a helyiek, úgy ők is buddhisták. A házaspár amikor csak teheti, vagy amikor szükség van rá ajándékoz, adakozik és segít: sportkört alapítottak, részt vesznek egy lepusztult kis buddhista templom felújításában és a szegények iskolájának működtetésében is.
Olyankor is lehet rájuk számítani, ha egy viharban lepusztult házat kell újjáépíteni, vagy ha az utcabeli szegény családoknak nincs pénzük a gyereküket megfelelő iskolai felszereléssel ellátni. Egy programban pedig szegény gyerekeket utaztatnak el busszal olyan helyekre, ahol még sosem jártak.
A buszos utazás emlékére rajzolta egy kifiú.
De hogyan kerül a Mikulás Srí Lankára?
Az első Mikulás-napi partit 3 évvel ezelőtt tartották, ilyenkor fagylaltot és Mikulás-csomagot osztanak a gyerekeknek - meséli lapunknak Smidtné Horváth Zsuzsa, aki hozzáteszi, azért csak három éve, mert előtte nem volt rá alkalmuk, mert ők korábban ők is a túlélésért küzdöttek a kezdeti nehézségek miatt.
"Azért választottuk a Mikulást, mert az itteniek ugyan hallottak már róla, de mivel buddhisták, itt nem jár a Mikulás. Azt gondoltuk, meglepjük őket."
A Mikulás-csomag tartalma évről évre változik. Tavaly például almát kaptak a gyerekek, amit év közben csak nagyon ritkán tudnak megvenni. "Év közben is kérdezik sokszor, hogy kaphatnak-e almát" - meséli Zsuzsa. Ezen kívül a csomagba került még néhány ismertető a saját országuk szépségeiről, iskolai eszközök, apró játékok és magyar szaloncukor.
"Idén arab édességek és gyümölcsök, illetve kis gyümölcspudingok lapultak a csomagokban" - számolt be.
Nem úgy megy az, hogy egyszer csak megjön a Mikulás és kész, nagy készülődés előzi meg az eseményt: szórólapot készítenek és már egy hónappal előtte szólnak mindenkinek, hogy terjesszék, milyen program közeledik. A vasárnapi iskolában még a szerzetes is kihirdeti, így mindig nagyon sokan összegyűlnek.
120-150 gyermeket biztosan megajándékoznak ilyenkor, de Zsuzsa elmondása szerint sok "nyugdíjas bácsi és néni" is megpróbál a gyerekek között hozzájutni egy kis finomsághoz, mert eléggé édesszájúak a helyiek.
"Nekünk az a legkedvesebb pillanat, amikor úgy tűnik, hogy fehér ember létünkre a gyerekek nem ismernek fel - az egyébként nagyon meleg - télapó filcruha alatt. Csorog a homlokunkról a verejték, és amikor megkérdezi Tamás, hogy »jó gyerek voltál?« (szingalézül: oya hondayi lamayi?) látszik az arcukon az a végtelen megilletődöttség."
Zsuzsáék jótékony akcióiról, adakozásukról a helyi újságok is szoktak cikkezni. A házaspár magyar vendégeknek szervez nyaralásokat Srí Lankára, aki "velük" utazik, pontosan tudja, a Facebook-oldalukról vagy a honlapjukon fellelhető információkból, hogy bátran vihet magával apró ajándékot a helyieknek, amit aztán személyesen adhat át.
"Nagyon hálásak ezért, már most tele van az otthonunk általuk készített karácsonyi üdvözletekkel" - meséli.
De hogy miért éppen Srí Lanka, és mi hiányzik Magyarországból?
"A miértekre mi most nem válaszolunk, mert amikor elindultunk, azt hittük, hogy tudjuk, mit teszünk. Már látjuk, hogy akkor is nagyon sok homok volt a szemünkön, és az elmúlt évek alatt csak kevés pergett le róla. De az biztos, hogy amiket el akartunk hagyni, azok távolabbra kerültek, és amikhez közelebb akartunk kerülni, azok kis lépésekkel haladnak előre. Önmagunk, párkapcsolatunk és interperszonális kapcsolataink megismerése, az együttérzés, lemondás, vágytalanság megközelítése, ebben segít nekünk Srí Lanka" - mondja Zsuzsa.
"Nem vagyunk vallásosak, a buddhizmus, mint a világ legrégebbi erkölcsi tanítása, hozott minket ide. Minden nap napsütés, óceánpart, banán, görögdinnye, egész évben. És mosolygós, egyszerű emberek. A legjobban talán a magyar ételek hiányoznak néha, nagy örömmel fogyasztjuk az otthonról kapott tejfölt, túrót, disznósajtot..."
Zsuzsa úgy tudja, körülbelül két tucat magyar él Srí Lankán, de nincs kialakult közösségük, mindenki a maga útját járja. Ők a Facebook-oldalunkon és a honlapukon keresztül szereztek maguknak nagyon sok kedves ismerőst, amióta ott élnek.
"Magyarország és Ceylon között időben is és mindenben nagyon nagy az eltérés, de mivel Lord Buddha szerint minden bennünk van és mi vagyunk önmagunk menedéke, ezért a fontos dolgokat továbbra is magunkban keressük."
"A környékbeli bennszülöttek már elfogadtak bennünket, mi vagyunk Madame Susanna és a fehér úr, Sir Thomas (Susanna nona; Thomas mahattiya). Már a gyerekek is bátran becsengetnek azzal, hogy »Madame, születésnapom lesz, kapok tortát?«. Körbejár köztük egy otthonról hozott Rubik-kocka is."
Zsuzsa és Tamás rengeteget tesz a helyiekért, de úgy érzik, ők is nagyon sokat köszönhetnek a helyi embereknek.
"Csak megköszönni tudjuk a szingaléz embereknek, hogy lassan leszoktatnak minket a panaszkodásról, és azt, hogy a magyar vendégeink pedig feltöltődve, kisimulva és napbarnítottan mennek haza; s ha szerencsések, önmagukban is tettek egy utazást itt, az Indiai óceán partján."
