Hetek óta itt a tavasz, hiába fagyoskodunk reggelente, és a szél hiába akarja néha letépni az ember fejét, a napsugarak erejét már érezni lehet, és egyre tovább van világos. Pedig a csillagászati tavasz még csak most kezdődik, hajszál pontosan március 20-án 22:58:54-kor.
A mai a tavaszi napéjegyenlőség napja, éjjel 11 óra előtt egy perccel pedig Földünk a hangsebesség 90-szeresével száguld át a tavaszponton.
A Föld forgástengelyének dőléséből és Nap körüli pályájából adódóan több jelentős esemény is lezajlik napéjegyenlőség idején, amiből persze az átlagember mit sem érzékel. De jó tudni:
- A Nap - tőlünk nézve - áthalad az égi egyenlítőn, másként fogalmazva az éggömb déli feléről az északira lép át.
- Nagyjából 107-109 ezer kilométer/órás sebességgel átszáguldunk a tavaszponton.
- Ma az északi és a déli féltekén is ugyanannyi ideig, 12-12 órán át tart a nappal és az éjszaka.
- Mostantól kezdve a nappalok hosszabbak lesznek az éjszakáknál.
Jeles pont az égbolton
A tavaszpont "érintése" tehát a csillagászati tavasz kezdete még akkor is, ha csak egy aprócska, elméleti pontról beszélünk a végtelen űrben. Hogy hol van pontosan? Ha elképzelünk egy gömböt, aminek bolygónk a középpontja, mint a szappanbuborék közepén lebegő porszem, akkor ez a buborék az éggömb. A földi Egyenlítőt az éggömbig tágítva megkapjuk az égi egyenlítő kör alakú vonalát.
A Földről nézve az állócsillagokhoz képest a Nap mozog az éggömbön, egy év alatt ír le egy kört, ez az ekliptika. Az ekliptika síkja pedig két helyen metszi az égi egyenlítőt: az egyik a tavaszpont, a másik az őszpont. Előbbin süvítünk át 22 óra 58 perckor.
Egyenlőség
A világosság már a téli napforduló óta terjeszkedik a sötétség rovására, de mostantól kerül fölénybe. Ennek oka a Föld forgástengelyének dőlése: a már említett ekliptika síkjához képest nagyjából 66,5, a merőlegeshez mérten 23,5 fok. A Nap körüli pályáján ezt végig megőrzi, ezért nagyon leegyszerűsítve a nyári időszakban az Északi-sark "bólint" kicsit jobban a Nap felé, télen pedig a déli. Csillagunk pedig azon a féltekén látható több ideig a horizont felett, amelyik "felé néz".
Van azonban az évnek két napja, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség, amikor bolygónk helyzete miatt a tengelyferdeség nem befolyásolja a napsugarak beesési szögét, pontosabban e két napon a sugarak derékszögben érik az Egyenlítőt. Ennek következménye az egyenlő hosszúságú nappal és éjszaka.
Március 20-án 5:46-kor kel a Nap és 17:57-kor nyugszik, a 11 percnyi "pluszt" optikai csalódás okozza: Földünk légköre úgy töri meg a fényt, hogy a Napot már néhány perccel azelőtt látjuk, hogy megjelenne a horizonton, és ugyanez történik napnyugtakor is.
Kiemelt kép: Bruzák Noémi / MTI
