Látványos halpusztulás kezdődött múlt péntekre virradóra a Velencei-tavon, az ügyben illetékes Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) szerint az elpusztult halak zöme szélhajtó küsz, valamint karika- és dévérkeszeg.
Az ok kivizsgálása még folyamatban van, de az elsődleges eredmények alapján relatív oxigénhiány végzett a halakkal. Amint írják, "természetes, vagy akár a mesterséges eredetű mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható" - a MOHOSZ erről szóló közleményét itt olvashatja.
Lélegeztetni akarják a tavat
Mozgásba lendült a környék, a velencei önkéntes tűzoltók tűzoltóautóból juttattak friss, oxigéndús vizet a tóba, Velence polgármesterének kezdeményezésére önkéntesek gyűjtötték a haltetemeket. Az Állatvédőrség pedig jet-ski-seket kért, menjenek a Velencei-tóra felkavarni a vizet - erre végül nem kaptak engedélyt. Kedd hajnalban végül elindultak az Országos Vízügyi Főigazgatóság által beállított átemelő szivattyúk, amelyek átforgatják a vizet.
A Velencei-tavi hal-állományért felelős MOHOSZ szerint mindeddig úgy tűnik, hogy a fő felelős az időjárás. Az általában áprilisban ívó halak az idén csak júniusban kezdték meg a szaporodást, a normál időjárási körülmények között két hónapig elhúzódó biológiai folyamat most két hét alatt lezajlott.
Kapcsolódó
Több tonna haltetemet szedtek ki a Velencei-tóból
Önkéntesek is segítenek, a közösségi fórumokon pedig arra kérik a tóért aggódókat, csatlakozzanak a munkához.
Eközben a hirtelen jött meleg hatására a víz hőmérséklete alig több mint egy hét alatt 15-ről 25 Celsius fokra emelkedett, a napsütés hatására pedig elszaporodtak az algák, és a szélcsend még tovább rontotta a helyzetet. A végeredmény pedig, hogy a relatív oxigénhiány végzetesnek bizonyult az ívásban legyengült halak számára.
Egyelőre még várni kell, hogy az illetékes szakhatósági jelentések pontosan meghatározzák a halpusztulás okát, addig semmi biztosat nem mondhatunk. Ám addig is általánosságban kérdeztük az oxigénhiányról Dr. Felföldi Tamás mikrobiológust, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársát. Elöljáróban:
a Velencei-tó eleve sekély állóvíz, ráadásul most kifejezetten alacsony vízszinttel, ami rendkívül sérülékennyé teszi mind az emberi beavatkozásokkal, mind a környezeti változásokkal szemben.
Érzékenyen reagálnak a baktériumok is
A szakember kollégáival épp pénteken járt a tavon, zooplanktont gyűjtöttek és vízkémiai valamint mikrobiológiai vizsgálatokhoz vettek mintákat, ők is tapasztalták a halak elhullását. Vizsgálatuk célja nem a halpusztulás kutatása volt, de a laboratóriumban ellenőrizni tudták az egyes mintákban a természetesen jelen lévő baktériumok aktivitását, ami ugyancsak alátámasztotta, hogy valami nincs rendben:
Trendként bontakozott ki, hogy ahol több volt a haltetem, ott alacsonyabb mértékű volt a baktériumok működése. Vagyis olyan hirtelen változásról van szó, amit nehezen visel a vízi élővilág
- jegyzi meg Felföldi Tamás.
Ennél többet azonban a jelenséget megelőző vizsgálati eredmények hiányában a konkrét esetről nem mondhatunk, térjünk is rá az általánosságokra, pontosabban mi okozhat ilyen hirtelen változást. Jó jel viszont, hogy az elhullott halak száma fokozatosan csökkent az elmúlt napokban, és a fürdőzés betiltását eredményező vízminőség-romlást sem jelentettek az illetékes hatóságok.
Minden változásnak következménye van
A víz hőmérsékletének emelkedésével csökken az oxigén oldhatósága, magyarán a melegebb vízben kevesebb az oxigén. Ha ez hirtelen következik be, márpedig bő egy hét alatt 10 fokos melegedés igencsak gyorsnak számít, az hozzájárulhat a vízi élőlények pusztulásához.
Emellett a szakemberek rengeteg algát találtak a víz felszínén, amelynek elszaporodása egyrészt olyan folyamatokat indít el, ami ráerősít az oxigénhiányra, másrészt ezek a szervezetek anyagcseréjük során toxinokat juttathatnak a vízbe. Szóba kerül az időjárás abból a szempontból is, hogy hosszabb, csendes időszak után feltámadt a szél, aminek hatására hirtelen nagyobb mennyiségű mérgező kén-hidrogén juthatott a vízbe.
Az ökológus szerint nehéz egyetlen tényezőt látni az esemény mögött, sokkal inkább, egymással összefüggő folyamatok összhatásáról lehet szó. Fentiek mellett említhetjük például a Velencei-tó kémiáját: kissé lúgos (8,5-9-es a pH-ja), illetve enyhén sós a vize. Ezek mind stresszfaktort jelentenek a vízi élővilág számára, tovább ronthatják a mostohává vált egyéb körülmények hatásait.
Sérülékeny, kiszolgáltatott
Ami biztos, hogy a következő hetekre jósolt kánikula egy cseppet sem javít a helyzeten, és itt térhetünk át a tó kiszolgáltatottságára. Alapvetően egy sekély víztestről van szó, vízállása jelenleg 101 centiméter, ami 39 centivel marad el a minimális szabályozási szinttől.
Logikus, hogy egy ilyen sekély tó nagyon sérülékeny, erősen ki van szolgáltatva az olyan környezeti hatásoknak, mint a csapadékhiány, hőmérséklet-ingadozás stb., illetve nagyon intenzíven reagálhat bármilyen emberi bolygatásra is. Ilyen körülmények között csak a komplex, mindenre kiterjedő rendezés jöhet szóba az élővilág védelmében.
Tűzoltóautóból vizet juttatni a tóba kedves gesztus, de csepp a tengerben ugyanúgy, mintha jet-ski-sek száguldoznak rajta végig. A következő napok mutatják majd meg, mekkora a baj, a nagyon közeli jövőben pedig megoldást kell találni a vízhiányos időszakok orvoslására.
Utóbbihoz nyújthat segítséget egy júliusban induló projekt, amelynek keretében Felföldi Tamás és kollégái hosszú ideig napi több alkalommal vesznek mintát a tó több pontján. Az eredmények várhatóan azt fogják megmutatni, hogyan reagál egy ilyen nagy felületű, de sekély tó mint komplex rendszer az egyik-napról a másikra történő változásokra.
