A kortárs vers nem épp a legnépszerűbb termék, ahogyan a könyv sem a legkeresettebb médium. Azonban – és szerencsére – mégiscsak vannak, akik versekkel és könyvekkel próbálnak reflektálni a mindennapjainkra, segítséget nyújtani abban, hogy akár a lírán keresztül is foglalkozhassunk olyan dolgokkal, nehézségekkel, problémákkal, melyek életünk meghatározó részei, elvándorlástól a családi kapcsolatok nehézségein keresztül egészen egy közeli személy elvesztésének feldolgozásig. Mert a vers nagyon is lehet mai. Ha pedig a könyv nem csak szöveghordozó, de még művészeti tárgyként is funkcionál, talán felkeltheti olyanok érdeklődését is, akik egyébként nem olvasnának kortárs verseket.
A Morgenstern tiszta papírra – 1942 pedig ilyen könyv. Két különböző művészeti területen tevékenykedő kortárs fiatal alkotó közös munkájának meglehetősen látványos gyümölcse. A látványos ebben az esetben nem túlzás, hiszen nevezett könyvet nemcsak olvasni, de nézegetni is érdemes. Csepregi János, Junior Prima-díjas író, akinek ez a negyedik kötete és Nagy Kincső, grafikus, akinek diplomamunkájával (a Harry Potter-köteteket tervezte újra elég rendhagyó módon) néhány éve tele volt a világsajtó, gondoltak egy nagyot, és egy kicsi underground zene- és könyvkiadással foglalkozó műhely (Now Books&Music) segítségével, megalkották ezt az egészen különös vagy épp különleges könyvet.
Ha már verseskönyv: a kötet ciklusai mind egy-egy kötött tematikára épülnek, olyan problémákat járnak körül, melyekről nem vagy csak nagyon ritkán beszélünk, beszélgettünk egymással. A versek rétegekként rakódnak egymásra, összefüggenek, folyamatosan bomlanak ki, egy irányba tartanak. Furcsa talán, de címe csak a ciklusoknak van, a versek csak számokat kaptak. A kötet egésze kívülről halad befelé, ás egyre-egyre mélyebbre. Kiszólásokkal, önreflexiókkal, kérdőjelekkel megszórt világ ez, ami óhatatlanul gondolkodásra ösztönöz. Hogyan nézheti tehetetlenül végig édesanyja hosszú és végzetes betegségét egy gyermek? Tud-e bármit is kezdeni családi örökségével az unoka, akinek zsidó nagymamája sosem mesélt a második világháború alatt őt ért megpróbáltatásokról? Mi van akkor, ha itthon és külföldön, ha másképp is, de ugyanúgy kívülálló az ember?
A kötet tehát nem csak szép, de nehéz is. Nem véletlenül írja szerkesztői ajánlójában Huszti Gergely:
A Morgenstern tiszta papírra szűk térben működik igazán, ahol veszélyes közelség alakul ki szöveg és olvasó között. Nem a forma, a tárgy diktál, a ciklusoknak utóbbi ad szigorú belső ritmust. Az újraérintés lehetetlensége, a megértés kilátástalansága albioni ködként telepszik ránk, ha a remény olykor meg is csillan egy kórházkerti padon, St. Mary Mead nyúltetemein vagy épp Varsó szürkére mosott egén.
Csepregi lírai költő. Zavarba ejtő közelségbe hozza a test szenvedésének képeit, a búcsúzást önmagunktól és mégis: mindezt gyakran játékosan, néhol önfeledt humorral teszi, mint kisgyerek, aki miután szétrúgott mindent, elcsöndesedik, hogy hallgassa jelenlétünk halkuló visszhangjait…
A szerző állítása szerint sokáig kellett hadakoznia Nagy Kincsővel azért, hogy ne „csak” illusztrálni akarjon, a grafikák ne csak „alájátsszanak” a verseknek, hanem lépjenek is interakcióba, beszélgessenek, vitatkozzanak is azokkal. Az eredmény pedig egy nagyon izgalmas intermediális világ, melyben a szavaknak és a képeknek egyaránt komoly, egymást erősítő és kiegészítő súlya van. Nagy Kincső szintén lelkesen mesél a könyvhöz kapcsolódó vitáikról, beszélgetéseikről, arról, milyen volt a közös munka, mennyire termékenyen hatott a szabadság, amit grafikusként kapott. Külön érdemes még megjegyezni, hogy a könyv kötése sem hétköznapi, ugyanis ejtett gerinccel készült, így sokkal jobban lapozgatható és kevésbé kell tartani attól, hogy kiesnek a lapok, hogy megtörik a gerinc a sok forgatástól.
És ha mindez nem volna elég Markó Dániel és Tanka Balázs már el is készítette az első kisfilmeket a versek kapcsán, ezek egyikét (az Olvadáskor című) pedig a Bujtor István Filmfesztivál szakmai zsűrije augusztus 20-án a versfilm kategória különdíjával jutalmazta. A Morgenstern-univerzum tehát látványosan tágul tovább.
A film itt tekinthető meg:
Na de honnan ez a furcsa cím? Ahogyan azt Csepregi elárulta, a titokzatos címadás mögött egy meglehetősen izgalmas történet rejtőzik. Tombol a második világháború, valaki pedig – Hetényi-Heidelberg Ernő, a magyarországi buddhizmus egyik megalapozója – úgy gondolja, ideje lenne Morgensternt (német költő, aki a groteszk költészet egyik meghatározó alakja) itthon is kiadni, gyönyörű papíron. Saját fordításban, saját pénzből. Mindez egyszerre megdöbbentő és ámulatba ejtő Csepregi szerint, akit lenyűgözött, hogy „egy eszement világban és ellen, a világégés idején ez is lehet az ellenállás egy formája”. A hadakozás persze Csepregitől sem idegen, hiszen író, újságíró és intézményben élő gyerekekkel foglalkozó mentálhigiénés szakember is egyszerre.
A kézműves igényességű kötetet egyébként, a NB&M alkotói koncepciójának megfelelően, nagy könyváruházakban, könyvesláncoknál nem lehet megtalálni majd, helyettük kisebb könyvesboltokban, kávézókban, kocsmákban, galériákban találhatják majd meg az érdeklődők, ezzel is hangsúlyozva, hogy mennyire fontosnak tartják a személyes kapcsolatot olvasó és mű között 2018-ban is.
A szerzőkről és a kötetről még több dolog megtudható az NB&M honlapján.
