Julie Adam Myers a Love What Matters Facebook-oldalán osztotta meg családja tragédiáját.
„A férjem, Don és én mozaikcsaládban élünk, négy fiúgyermeket hoztunk magunkkal. A tűz Santa Paulánál indult, nagyjából 16 kilométernyire a házunktól, és 2 óra alatt alig másfél kilométerre közelítette meg az otthonunkat. Este tíz óra tájban már láttam a verandáról a lángokat. Azonnal elmentünk, és azt hittük, hogy a papírjaink és az összes ékszerem (közte a jegygyűrűm) biztonságban tudhatjuk a tűzbitos széfünkben.
De nem így lett. Elveszítettük az otthonunkat... A jegygyűrűm igazán nagy érték volt számomra, mert Don 1989-ben vette nekem, amikor semmink sem volt még. Visszamentünk a házhoz, hogy megkeressük, de én nem tudtam ott maradni. Inkább elmentem – elárasztottak az érzéseim, ahogy láttam az életünk romjait... és a levegő is szörnyű volt. Don folytatta a keresgélést, és meg is találta a gyűrűmet (a nagymamám teáscsészéjével együtt) a széfben. Azonban a tűzbiztos széf valójában úgy viselkedett a tűzben, mint egy sütő - pedig az összes holmink abban volt! Amikor visszaértem, Don térdre ereszkedett, és újból megkérte a kezemet; az ötödik fiúnk, Corey fotózott le minket.”
Julie történetét pár óra alatt több ezren olvasták el, és sokan saját élményeiket is megosztották a bejegyzés alatt.
Margo Leibert például elmesélte, hogy ők is elvesztették otthonukat egy tűzben:
„Ez majdnem ugyanúgy hangzik, mint a mi történetünk, annyi különbséggel, hogy mikor a férjem megtalálta a gyűrűt, elhozta a hotelszobába, ahol térdre ereszkedett, és megkérte a kezem.”
Margot és családja majdnem napra pontosan 6 éve, 2011. december 10-én veszítette el otthonát.
Heather Bartelheimer is megosztott egy képet otthonuk romjairól:
„A jegygyűrűinket, a férjem harsonáját, és a varrógépemet is sikerült megmentenem a tűzből 6 évvel ezelőtt. Mind megmenekültünk, és ez a legfontosabb. Csak egyszer (és aztán még egyszer, de psszt!) mentem be az égő házba az 5 és 3 éves gyerekeinkért. A dolgainkat másnap kutattuk fel. De ha ilyen helyzetbe kerültök, inkább azonnal hagyjátok el az épületet. Három perc. Nekünk ennyi időnk volt. Hosszú történet, de szívesen mesélek róla.”
Judy Verhaegen Harper is megosztotta saját történetüket:
„Olyan megható. Tudom mit érezhetsz most. Negyvennégy évnyi emléket veszítettünk el egy tablet miatt 2016 áprilisában. Imádkozom, hogy hamarabb helyre rázódj, mint ahogy nekem sikerült. Még mindig hiányzik sok minden; családi hagyatékok, képek stb. Minden nap. Kényelmesen éltünk, mindenünk megvolt, sőt még annál is több. De ma már nem így van. Átérzem a helyzetedet.”
