Amikor nagy terhelés alatt leszünk, 7500-8000 intenzív ágy és lélegeztetőkészülék kellhet majd
- mondta Orbán Viktor miniszterelnök múlt pénteken a közrádiónak adott interjúban. Hozzátette, békeidőben 2000 ilyen készülék van, a többit elő kell teremteni, biztosítani kell hozzájuk személyzetet is.
Érdemes utánaszámolni a 8000 lélegeztetőgépnek, hogy kiderüljön, ez nem más, mint egy jól felépített rettegéskampány. Nem állít, hanem sugall, így bármikor csökkenthető a fenyegetettség.
Számolgassunk egy kicsit, vessük össze a magyar és európai fertőzés adatait azon információk alapján, amelyekhez egyáltalán hozzáférhetünk. (A worldometers.info bemutatott adatai a 2020. április 13-i állapotokat tükrözik. A portál az egyes országok hivatalos adatai alapján dolgozik, apró eltérések, csúszások lehetnek, mivel például Magyarországról nem minden nap van friss adat az intenzív osztályon kezelt betegek számáról. Ugyanakkor a trendeket, a nagyságrendeket tökéletesen érzékelteti az adatbázis.)
A minél pontosabb összehasonlítás érdekében érdemes két nagyobb országcsoportot megvizsgálni: a Magyarországhoz hasonló nagyságú és érintettségű államokat és a legnagyobb, egyben legfertőzöttebbek országokat. Ezek alapján könnyen levonható néhány egyszerű következtetés.
Magyarországon tesztelnek a legkevesebbet, még Svédországnál is kevesebbet (pedig ők a nyájimmunitás elérésére törekedtek, ezért a tesztelést nagyon korán feladták: 3604 magyar teszt versus 5416 svéd teszt/1 millió fő). Az alacsony tesztszám miatt az összes esetszám (1 458) annyira megbízhatatlan, hogy semmilyen érdemi információt nem hordoz, nem is érdemes vele foglalkozni. Értelemszerűen ez vonatkozik az új (48) és az aktív (1 229) esetszámra is.
Sokkal többet mond az ország érintettségéről a halottak száma, amely kevésbé manipulálható adat: ez alapján Magyarország a kevéssé érintett európai országok közt van Csehországgal és Norvégiával együtt (109, illetve 139 és 128 haláleset). Ugyanez a helyzet az 1 millió főre jutó halottak száma alapján is: nálunk 11, Csehországban 13, Norvégiában 24.
Ha a halottak számát összevetjük az összes eset számával, akkor még nyilvánvalóbbá válik az, hogy a jelentett összes esetek száma mennyire irreális. Nálunk ugyanis e számok szerint a fertőzöttek közül ötször annyian halnak meg, mint Norvégiában vagy Csehországban. Ez még akkor sem hihető, ha tudjuk, mennyivel rosszabb a magyarok egészségi állapota. Sokkal valószínűbb az, hogy az összes eset nagyjából a cseh és norvég számok környékén van, körülbelül hatezer beteggel. De elégséges tesztelés nélkül ezt soha nem fogjuk megtudni. (Nemcsak mi, hanem a védekezést szervező kormány is tudatlan marad.)
Van viszont egy eléggé fontos adat: ez a kritikus esetek, azaz az intenzív osztályon beazonosított COVID-19-fertőzöttként kezeltek száma. Nálunk 58 ilyen beteg van, Norvégiában 59, Csehországban 87. Ez a szám megerősíti azt, amit már az összes halott száma alapján is sejtettünk, a legfontosabb jellemzők alapján ezt a három országot egy csoportnak lehet tekinteni. Ausztria és Németország egymáshoz nagyon hasonló számokat mutat. Sokat tesztelnek, ezért elég magas az esetszámuk. Viszont nagyon alacsony a halottak száma, egyebek mellett azért is, mert a kritikus esetekkel az intenzív osztályok elboldogulnak.
Belgium a nála sokkal népesebb, de nagyon komoly veszteségeket elszenvedő nagy országok közzé tartozik, mind a kritikus esetek száma (Belgium 1234, Franciaország 6845, Olaszország 3343, Spanyolország 7371), mind az 1 millió főre jutó halottak száma alapján: Belgium 337, Franciaország 221, Olaszország 329, Spanyolország 374.
Ha ezekkel az alapadatokkal tisztában vagyunk, akkor feltehetjük a kérdést:
miről beszél a miniszterelnök, amikor nyolcezres intenzívágy- és lélegeztetőgép-igényt vizionál?
Vagyis mekkora a valószínűsége annak, hogy erre a mennyiségre szükség lesz? Nézzük ismét a számokat, és még az Orbán által békeidős adatként bejelentett 2000 lélegeztetőgépnél is alacsonyabb bázisról induljunk. Egy nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarországon 1400 lélegeztetőgéppel felszerelt intenzív ágy van. Ezek közül nem mind használható a járvány során, mert még a jelenlegi tetszhalott állapotú egészségügyi ellátás esetén is fekhetnek rajtuk más betegek. De 60 százaléka biztosan elérhető (összehasonlításképp: a 60 ezer kórházi ágyból épp 60 százalékot szabadítanak fel most a járvány miatt), tehát 840 intenzív ágy van a fertőzött betegek kezelésére. Mekkora esetszámnál van minderre szükség?
A koronavírus fertőzöttek 80 százaléka nem szorul kórházi kezelésre. A súlyos betegek aránya 15 százalék, ők azok, akiknek kórházi ápolásra és oxigénre is szükségük lehet. Kritikus állapotba 5 százalék kerül, őket lélegeztetőgéppel ellátott intenzív ágyon lehet csak kezelni.
Mindezek alapján akkor lesz mind a 840 intenzív ágyra és lélegeztetőgépre szükség, ha az aktív betegek száma egy időben 16 800 lesz. Ehhez hasonló helyzet csak egy országban fordult elő a velünk összevethető nagyságú országok közül: Belgiumban. Belgiumban a második koronavírus fertőzöttet március 1-jén azonosították, Magyarországon március 5-én.
A szinte azonos időben kezdődő járvány terjedési üteme azonban azóta nagyon eltérően alakult: Belgiumban mind a kritikus állapotú betegek (1234 belga versus 58 magyar), mind a halottak száma (3903 belga, 109 magyar) sokkal-sokkal magasabb. A magyar a belga értékek 3-5 százaléka. Ezek alapján szinte elképzelhetetlen a jelenlegi korlátozó rendelkezések ismeretében az, hogy Magyarország a belga pályára kerüljön, és 20-30 szorosára nőjön a fertőzés jelenlegi ütemének a növekedése (a belga pálya egyébként alig marad el a szinte semmilyen korlátozó intézkedést nem hozó svéd állapotoktól). Sokkal inkább az a valószínű, hogy Magyarország továbbra is a cseh-norvég pályán halad tovább, vagy rosszabb esetben esetleg az osztrák pályára kerül, ami azt jelenti, hogy mind a kritikus állapotúak, mind a halottak számának növekedési üteme megnégyszereződik.
És annak mekkora a valószínűsége, hogy mégis szükség lesz a miniszterelnök által vizionált nyolcezer intenzív ágyra? Ez akkor következne be, ha Magyarországon egy időben az aktív esetek száma 160 000 lenne, azaz 16 000 egyidejű aktív eset egymillió lakosonként. Ekkora aktív betegszám egyetlen egy európai országban sem fordult elő eddig. A koronavírus által leginkább sújtott - hazánknál majd' ötször népesebb - Spanyolországban az aktív betegek száma jelenleg 90 ezer, azaz 1800 egyidejű aktív eset egymillió lakosonként.
Ez világosan mutatja, hogy a miniszterelnöki feltételezés jelenleg teljesen irracionális.
A 24.hu kérdezte, választ nem kapott
A 24.hu még a múlt pénteki interjú után fordult az operatív törzshöz ezzel a kérdéssel: Orbán Viktor azt mondta, a legnagyobb terhelés idején 7500-8000 lélegeztetőgépre lehet szükség idehaza. Ha feltételezzük, hogy a fertőzöttek 5 százaléka kerül intenzív osztályra (és mindannyian lélegeztetőgép segítségére is szorulnak), akkor a járvány csúcsán 160 ezren lesznek betegek. Ez az operatív törzs kalkulációja? Ha nem, a törzs milyen tetőzéssel kalkulál? Azóta nem kaptunk választ - a szerk.
Miközben a számok alapján semmilyen realitása nincs a miniszterelnök által vizionált 8000 intenzív ágyat igénylő helyzetnek, pár nap alatt 36 ezer kórházi ágyat kell a kórházigazgatóknak felszabadítani a koronavírus fertőzöttek gyógyítására.
Ennek a döntésnek a súlyát sokkal többen ismerték fel, mint a 8000 lélegeztetőgép szükségességének abszurditását. Napok óta hangos a média a kétségbeesett rokonok panaszától. Hiszen amputált és végstádiumos, hospice ellátásra szoruló betegeket adnak haza a kórházak. A legtöbb kórházigazgató végrehajtja ezt a megdöbbentően kártékony rendelkezést. Csak egy kivétel volt, a rehabilitációra váró betegeit védő Cserháti Péter. Ő körültekintőbben, tehát lassabban hajtotta végre, ezért példastatuáló látványossággal rúgták ki. Pedig Cserháti nem volt egy ellenálló, amíg le nem váltották az Egészséges Budapest Program vezetői pozíciójáról, minden lehetséges kompromisszumot megkötött. Pont ezért alkalmas az áldozat szerepre. Annak demonstrálására, hogy
háborúban mindenkivel leszámolnak, aki mérlegel, gondolkodik, menti a menthetőt.
Ez maga a tűrhetetlen ellenállás. Apokaliptikus vészhelyzetben a parancs nem teljesítése főben járó bűn.
Értelmetlen átszervezés: a kórházak kiürülnek, a betegek otthon maradnak
A koronavírusos betegek elenyésző része kerül kórházba, ezért sem értik az általunk megkérdezett orvosok, miért kellett rohamtempóban 36 ezer ágyat felszabadítaniuk az intézményeknek.
Kinek van itt igaza? Az egészségügy összes kapacitását a koronavírus elleni küzdelemre konfiskáló Orbánnak, vagy a józan eszét és szívét használó Cserháti Péternek? Nézzük megint a számokat.
Vegyük elő ismét a WHO-kisokost: a koronavírus fertőzöttek 80 százaléka nem szorul kórházi kezelésre. A súlyos betegek aránya 15 százalék, akiknek kórházi ápolásra és oxigénre is szükségük lehet. Kritikus állapotba 5 százalék kerül, őket lélegeztetőgéppel ellátott intenzív osztályon lehet csak kezelni.
Tételezzük fel, hogy a feljebb már ismertetett belga fertőzési pályára állna az ország, aminek - a jelenlegi korlátozó intézkedések ismeretében - nagyon kicsi a valószínűsége. Ebben az esetben mind a 840 intenzív ágyra és lélegeztetőgépre szükség lenne. Ekkor az aktív betegek száma egy időben 16 800 lenne, közülük pedig 2 520 beteg szorulna még kórházi kezelésre. Tehát az összes koronavírusos beteg ellátása hozzávetőleg 3 360 kórházi ágyon zajlana.
Mikor lenne szükség 36 000 kórházi ágyra? Soha.
Még abban az esetben is csak 20 ezer ágyra lenne szükség, ha az olasz járványhelyzet megismétlődne Magyarországon, és egy időben százezer aktív beteg lenne. Mivel Olaszország hatszor népesebb Magyarországnál, ez az olasz fertőzési ráta hatszorosát jelentené. Ezzel Magyarország lenne a világ koronavírussal leginkább sújtott országa. De ma nem az, az aktív esetek száma húsvéthétfőn 1228 volt. A legnagyobb látencia esetén sem lehet több beteg, mint a szintén 10 milliós Svédországban, ahol pont azt akarják elérni, hogy a lakosság kevésbé veszélyeztetett része minél nagyobb arányban átfertőződjön, és kialakuljon a nyájimmunitás. Ott sem éri el az aktív betegek száma a 10 ezret. Ráadásul a magyar terjedési sebesség kisebb, tehát a görbe lapítása sikeres, hála a korlátozásokat önként betartó lakosságnak. Magyarország a 14. legbiztonságosabb ország a koronavírus terjedése szempontjából.
36 ezer kórházi ágyra csak akkor lenne szükség, ha 180 ezer ember lenne egyidőben koronavírusos Magyarországon. Ez a fenti érvek miatt nyilvánvalóan olyan vízió felvázolása, aminek nincs realitása.
Ám ennek a víziónak az átélhetővé tételéért nagyon komoly áldozatot hoz Magyarország. Sok ezer nagyon beteg embert tesznek ki a kórházakból. Akik közül nagyon sokan ezt nem fogják túlélni. Hisz nem azért voltak eddig kórházban, mert otthon is jól kezelhető az állapotuk. Hanem azért, mert otthon nem lehet őket meggyógyítani. De idősotthonba sem lehet őket elhelyezni, mert a fertőzés behurcolásának megakadályozása érdekében felvételi tilalom van. Meg persze szabad hely sincs, kétéves várólisták vannak. És az idősotthon nem kórház, ahol gyógyítják a súlyos betegeket, hanem ápolási otthon, ahol az állapotukat konzerválják, amíg tudják.
A COVID-19 elleni harcba Orbán Viktor csak sok hezitálás után állt bele, amikor már saját táborát sem tudna enélkül uralni. És most úgy tesz, mint egy vezénylő tábornok. Ha már megakadályozni nem tudta, az élére állt a küzdelemnek, amit meg is akar nyerni. A veszély irreális felnagyításával, ami miatt emberi életek is veszélybe kerülhetnek. A reflektorfényben lévő koronavírusos betegek közül ugyanis szerencsére nagyon sokan meg fognak gyógyulni, a halálozási arány 2-5 százalék körül lesz, mint az európai országokban általában. Ám otthon, a reflektorfényektől távol nagyon sok más olyan beteg fog meghalni, aki nem kerül be a COVID-19 statisztikáiba, tehát nem is látszik majd. Nem is kell velük elszámolni. Nem úgy, mint Szlovákiában, ahol már húsvét után kezdik elvégezni a koronavírus miatt elhalasztott műtéteket.
Legyen tehát világos: a 8000 lélegeztetőgép és a 36 ezer kórházi ágy víziója nem a koronavírus elleni küzdelemről szól. Hanem Orbán Viktor hatalmáról, amelyben a mértéktelenül eltúlzott számú egészségügyi eszközök éppen azt a szerepet kapják, mint a kerítés a határon. Ez a fedősztori.
Elismerés Cserháti Péternek, hogy azt tette, amit tennie kellett.
A szerző egészségügyi menedzser, a Róbert Károly Magánkórház korábbi operatív igazgatója.
Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt /MTI
