A világsajtó Észak-Írországgal lenne tele, ha megvalósult volna a legrosszabb forgatókönyv, és a fiatalok zavargásai egy csapásra súlyos terrormerényleteknek adják át a helyüket. Szerencsére nem így történt, hiába hagytak valakik egy égő autóroncsot a Belfast-Londonderry vasútvonal vágányain, a hétfő este a fővárosból elindult személyvonat időben meg tudott állni. A gyors reagálású masiniszta sok ember életét mentette meg, az pedig még homályos, ki hagyhatott a síneken egy égő kocsit.
Az eset jól jellemzi a jelenlegi északír helyzetet, ami pattanásig feszült. A brexit körüli szerencsétlenkedés idején sokan figyelmeztettek rá, hogy nincs jó megoldás a brit-ír határkérdés megoldására. Ha az Egyesült Királyságon belül húznak meg vámhatárt, az a britekkel fenntartott unió elkötelezettjeinek elfogadhatatlan (ők az unionisták vagy lojalisták, zömmel a protestáns-anglikán lakosság). Ha pedig az Ír Köztársaság és Észak-Írország közti, jelenleg szinte a schengeni határokhoz hasonlóan könnyen átjárható puha határt "keményítik meg", az megsérti az északír öldöklésre pontot tevő nagypénteki békeegyezményt, és valószínűleg a katolikus ír nacionalisták durvulását hozza el.
Kapcsolódó
Újra egy terrorszervezet miatt retteghetnek Észak-Írországban
Lyra McKee egy utcai lövöldözés során ölték meg. A merényletet az Új IRA vállalta magára, járulékos veszteségként értékelve a nő halálát. Az eset reflektorfénybe helyezte az ír szélsőségeseket, akiknek ideológiája hosszú múltra tekint vissza.
Az ifjúság és a maffia lázadása
De ha a brexit az ok, akkor miért mostanság mentek neki a fiatalok a rendszernek? Mi történik a belfasti flaszteren? Ez az, amit még a politikai elemzők és közszereplők is próbálnak összerakni, és amiben nagy szerepe van a maffiának, a Troublesből (magyarosan Zűrök, a több mint 3500 halottat követelő, a hatvanas évektől a kilencvenes évekig tartó északír polgárháborús helyzet) megmaradt félkatonai csoportoknak, a brexitnek, az elégedetlen, dühös és manipulálható fiatalságnak és meglepő módon egy szabályszegő temetésnek.
Annyit tudni, hogy az első hírek a balhézásról már március 29-én megérkeztek, az északnyugati Londonderry (ír nacionalista szemszögből csak Derry) városában mentek neki kölykök rendőröknek (némelyikük csak 12 éves volt). Aztán hirtelen mozgalommá lett mindez, Belfastból, Carrickfergusből, Ballymenából és Newtownabbey-ból is jelentettek már összecsapásokat. A forgatókönyv nagyrészt az, hogy téglákkal, tűzijátékokkal, Molotov-koktélokkal dobálják meg a hőzöngés miatt riadóztatott rendőröket, akik vízágyúval lőnek vissza - hat éve nem kellett a rendfenntartóknak ezt bevetni.
Múlt hét szerdán durvult el a helyzet, amikor a zavargók áttörték a katolikus és protestáns negyedeket elválasztó békefal vaskos kapuját.
A gyanú erősen a lojalisták egykori legnagyobb félkatonai szervezetének maradványára utal. Az Ulsteri Védelmi Szövetség (Ulster Defence Force, röviden UDA - Ulster az Észak-Írország nagy részét lefedő történelmi régió neve) szakadár ága, a Délkelet-antrimi UDA ugyanis március közepén felmondta a nagypénteki egyezményt. Már régóta gyanította a rendőrség, hogy erősen maffiaszerű, a lakosságot sok helyen megfélemlítő csoportról van szó, tagjai januárban is agyonvertek egy carrickfergusi férfit, Glenn Quinnt, mert kritizálta őket. A drogcsempészetből nagy pénzeket leakasztó csoport jelenleg Észak-Írország legnagyobb félkatonai szervezete, hírszerzési információk 2000 körülire teszik a tagok számát. Benne lehet a pakliban, hogy a megfélemlítés mellett a drogokon keresztül is tudnak új tagokat toborozni, valamint könnyen rá tudják venni a tinédzsereket az erőszakra. Mindezt pedig a brexit miatti elégedetlenség okán be tudják csomagolni lojalista zászlókba.
Egy temetés rossz üzenettel
Tavaly júniusban, amikor az Ír Köztársasági Hadsereg, a sokáig terrorszervezetként számon tartott IRA volt hírszerzőjét, Bobby Storey-t temették el, maszkot alig viselt valaki, a távolságot sem tartották, miközben az eseményen kétezer ember részt vett, az ír nacionalista párt, a Sinn Féin krémje és Észak-Írország helyettes első minisztere, Michelle O'Neill is. Holott éppen a Covidra hivatkozva nem engedték meg az éves szokásos unionista parádékat az országrészben, a népes és járványügyileg nem szerencsés temetési menetnek semmilyen következménye nem lett. Ez felbőszítette a London-barát unionistákat, akik falfirkák szerint már PSNIRA-nak hívják a rendőrséget (a PSNI a szervezet angol nevének rövidítése, amit az IRA, az Ír Köztársasági Hadsereg félkatonai szervezet nevével mostak itt össze).
A rendőrség az utóbbi időben erősen rászállt az UDA maradványára, egyes elemzők szerint ezért szabadították rá bosszúból az erőszakot a szakadár UDA vezetői az északír utcákra. Sok gyermekvédelmi szakember kifejezetten betegnek tartja, hogy 12-13 éves tinikkel végeztetik el a bandák a piszkos munkát. Nyilván az egyik oka a helyzetnek, hogy a Covid-járvány miatt Észak-Írországban is bezártak a munkáscsaládokból jövő fiataloknak közösséget nyújtó helyek, sok kamasz az utcákon maradt az elmúlt hónapokban, a bandák pedig beszippantották őket. Ráadásul sokak szülei továbbplántálták gyerekeikbe saját sérelmeiket a Troubles időszakából, emiatt rengeteg a mentális problémákkal küzdő fiatal a régióban. Így lehet, hogy 12 éves gyerekek szívből rühellik a katolikusokat vagy protestánsokat, briteket vagy íreket, hogy a mostani zavargások legfiatalabb előállítottja egy 13 éves srác volt. A conway-i ifjúsági központot vezető Stephen Reynolds atya így fogalmazott a CNN-nek:
Szeretjük azt mondani, hogy azon fickók mocskos munkájának elvégzésére használják őket, akik nem akarnak eközben lebukni.
Brian Smyth, Belfast egyik zöldpárti képviselője szerint jellemzi a közösség mentális helyzetét, hogy a nagypénteki egyezmény óta több ember lett öngyilkos, mint ahányan meghaltak a Troublesban előtte. Külön probléma a gyenge oktatási rendszer, a középiskolát megdöbbentően kevés gyerek fejezi be, főleg a protestánsok között.
Törvénykező erőskezűek
Mindenesetre az erősen gyanússá teszi az UDA-féle félkatonai szervezeteket, hogy a bandáik uralma alatt álló területeken robbantak ki az összecsapások. Az 1968-ban kezdődött Troubles hamar arra ösztökélte az embereket, hogy lakókörnyezetüket maguk védjék meg, idővel ezt a félkatonai csoportok tették. Kialakultak a hatóságok számára a no-go zónák, ahova a rendőrök nem mertek bemenni, a jog és rendőri igazgatás kvázi az UDA- vagy épp IRA-féle csoportok kezébe került. Ezeket mára persze felszámolták, de informálisan sok városrészben még mindig nagy e szervezetek hatalma.
Sokat elmond, hogy e területeken a félkatonai bandák sokszor még mindig maguk szolgáltatnak brutálisan igazságot: aki beszól nekik vagy vét valami norma ellen, agyba-főbe verik, vagy figyelmeztetésül kilövik az egyik ízületét. Ennek ellenére sokan az állam helyett e szervezetekhez fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal. Annyira igaz ez, hogy a rendőrség a következő szöveggel kampányt is indított:
A félkatonai csoportok nem védenek meg téged. Irányítanak téged.
Ebből is látszik az, amit Jonny Byrne, az Ulsteri Egyetem kriminológusa mondott a CNN-nek: a nagypénteki egyezmény az erőszakot ugyan nagyrészt megszüntette, de a katolikusok és protestánsok együttélése még mindig nagyon törékeny. Vagy ahogy ő fogalmazott, "homokra van építve".
Mi a helyzet jelenleg?
Cikkünk írásáig 88 rendőr sérült meg az összecsapásokban, sőt egy emeletes buszt is eltérítettek és felgyújtottak a - felnőttek által feltüzelt, zömmel gyerekkorú - tüntetők. Külön érdekes, hogy ezúttal nincs olyan fontosabb szereplő, aki eszkalálni akarná a helyzetet: csitítani próbálnak az északír politikusok, a londoni és a dublini kormány, de még az Egyesült Államokból is aggódva jelezte a kormányzat, hogy ez rossz irány. Mivel szektariánus jellege is van a konfliktusnak (az ír nacionalisták zömmel katolikusok, az unionisták/lojalisták inkább protestánsok), fontos megemlíteni, hogy több jelentős északír egyházi vezető közös nyilatkozatban ítélte el az erőszakot.
Meglepő módon egyes kommentárok szerint Fülöp herceg halála csitította végül el a harcokat, ugyanis a zavargásokat szító unionisták közt olyan jelentőséggel bírt, hogy a gyász miatt nagyrészt abbahagyták a csetepatét, ráadásul a gyász szokatlan egységbe is forrasztott minden politikai erőt. Csupán egy Molotov-koktél repült rendőrök felé, máshol fiatalok autógumikat gyújtogattak, de nem sérült meg senki. A BelfastLive szerint ez nagyban köszönhető azoknak a szociális és ifjúsági munkásoknak és pár józanabb szülőnek, akik a múlt héten végig a terepen voltak és csitítani próbálták a lázongó ifjakat. Mindenesetre akad, aki Boris Johnson brit miniszterelnököt ültetné már fel egy repülőre, hogy tegyen rendet, utazzon Belfastba, és addig tárgyaljanak a felek, amíg béke nem lesz ismét.
Az biztos, hogy az északír lakosság többségének esze ágában sincs visszatérni ahhoz az erőszakhullámhoz, ami úgy 3500 honfitársuk életét oltotta ki. De ehhez meg kell akadályozni, hogy a maffiaszerű félkatonai szervezetek kihasználják a régi rémtörténeteken felnőtt, már békébe született generációt. Azt a generációt, amit igazából nem érdekel, a brexit miatt milyen vámszabályok nehezednek majd az országukra, vagy ki tartja magát katolikusnak, protestánsnak, csak le akarja vezetni a feszültséget. Hogy az egész hova vezet, és hogy lesznek-e újabb erőszakos megmozdulások az előttünk álló hétvégén, az még kérdéses. Mikor lesz hát vége az erőszaknak? Brian Smyth kemény kérdést-választ adott erre:
Amikor egy kölyök meghal? Amikor egy rendőr meghalt vagy egy buszsofőrt megtámadnak? Talán ez kényelmetlen az embereknek, szerintem szükségünk van rá, hogy erről beszéljünk. Ha nem használunk óvatosabb nyelvezetet, holttestek lesznek a végén.
