Tudósok végre megtanultak disznóul: egy algoritmus segítségével lefordították, mit jelenthetnek a malacok különböző hangjelzései, illetve egész pontosan azt, hogy milyen lelkiállapotot takarnak. A Science Advances folyóiratban bemutatott sertés-parafrázisban a tanulmány szerzői elmagyarázzák, hogyan képezték ki a mesterséges intelligenciát 411 sertés 7414 felvétele alapján, hogy meghatározhassák, melyik röfögés, vonyítás és üvöltés közvetít boldog érzéseket, és melyik fejez ki negatív érzelmeket.
Mint minden emlősnek, a sertésnek is számos olyan limbikus struktúrája van az agyában, amelyek erősen kötődnek az érzelmekhez. Ennek ellenére továbbra is hevesen vitatott téma, hogy az állatok milyen mértékben képesek bonyolult érzelmi állapotokat átélni. A tanulmány szerzői különböző korú sertések által keltett zajokat rögzítettek számos szituációban, amelyek pozitív és negatív érzelmeket is kiváltottak. Azokat a hangokat például, amelyeket a malacok szoptatás közben, vagy a családtagjaikkal való újraegyesülés esetén adtak ki, boldogként rögzítették, míg az érzelmileg negatív helyzetek közé tartozott a kasztrálás, a verekedés és a mészárlás.
A felvételek 19 különböző helyzetben készültek, amelyek a sertések életciklusa során tapasztalt élethelyzetek teljes skáláját képviselik. A rögzítés egy része kísérleti istállókban zajlott, ahol az állatokat egy sor újszerű élményben részesítették, például ismeretlen tárgyakkal való interakció közben. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a malacok hajlamosak több magas hangot kiadni, amikor szoronganak, és ennek a tanulmánynak az eredményei is ezt igazolják.
Általánosságban elmondható, hogy magasabb hangokat leggyakrabban negatív helyzetekben lehetett hallani tőlük, míg alacsony frekvenciájú röfögést negatív és pozitív forgatókönyvek esetén is észre lehet venni.
Minden hang, legyen az alacsony vagy magas, általában rövidebb időtartamú volt akkor, amikor a disznók elégedettek voltak, míg a negatív érzelmek jellemzően ingadozó hangerővel társultak.
A szakértők szerint az eredmények fontos lépést jelenthetnek afelé, hogy a gazdálkodók meg tudják mondani, milyen az állományuk jóléte, és hogy min kell változtatniuk azért, hogy boldogabb malacaik legyenek.
