Takaró Mihály szerint Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád és Ady Endre nemcsak a magyar, hanem az európai és a világirodalom szempontjából is jelentős költő volt. Bayer Zsolt vendégeként az Echo tévében az irodalomtörténész Ady Endréről azt mondta, hogy
legnagyobb versei nemcsak a magyar költészetben, hanem annak egy speciális változatában az istenes költészetben is nagyon jelentős mérföldkövet jelentenek, hiszen 1908 és 1912 között minden egyes kötetének nyitóciklusa istenes vers volt.
A költőt, mint embert, Takaró rendkívül ellentmondásos figurának nevezte. Szerinte ezt verselemzéskor nem szabad, de kötelező akkor figyelembe venni, amikor az irodalmi kánonban vizsgálják a helyét. Úgy vélte, nem véletlenül alakult ki sem az Ady-kultusz, sem a vita a személye körül. Ady világnézeti váltásával megtagadta korábbi mentorait, amikor nem a konzervatív Új Időket, hanem a liberális Nyugatot választotta - tette hozzá. A népi-urbánus vitáról Takaró Mihály azt mondta, az nem az 1920-as években kezdődött. 1908-ig átjárás volt, az írók több lapba írtak egyszerre.
Amikor megjelent a Nyugat 1908. január 1-jén elindult Magyarországon egy olyanfajta harc, ami a magyar líra tökéletes megújulását eredményezte.
1909-től kezdődött az irodalomkritikai háború, a Nyugat szerzői annulláltak minden nemzeti témájú magyar színdarabot, 1918-tól pedig a jobboldali Magyar Figyelő ugyanezt teszi a másik oldallal. Az irodalomtörténész nemmel válaszolt a kérdésre, hogy be kell-e "temetni az árkokat", szerinte, ha ez megtörténne, az az írók és költők önfeladásához vezetne.
Kiemelt kép: Youtube
