Tizenhárom hete tart a tüntetéssorozat Hongkongban, és továbbra sem utal semmilyen jel arra, hogy békés körülmények között rendezni lehetne a konfliktust.
Június elején a sokat vitatott kiadatási törvény miatt vonultak több mint egymillióan utcára a városállamban, majd miután Carrie Lam kormányzó bejelentette, hogy nem kívánják elfogadni a javaslatot, a mozgalom szintet lépett: a demonstrálók a kormányzó lemondását, a rendőrök által elkövetett erőszakos cselekmények kinyomozását, a letartóztatottak szabadon engedését és a demokratikus szabadságjogok biztosítását követelik. Vagyis
a rendszer teljes reformját.
A tüntetők lelkesedése az elmúlt három hónapban nemhogy enyhült volna, inkább felerősödött, és jelen állás szerint kizárt, hogy meghátráljanak. Helyszíni beszámolók szerint azzal, hogy próbálják megfélemlíteni őket, csak még dühösebbé válnak. Emiatt a demonstrációk egyre erőszakosabbak, amire a hatóságok részéről is agresszió a válasz.
Hongkongban a rendőrök szexuális zaklatással próbálják megfélemlíteni a tüntetőket
Több tízezer ember vonult az utcákra, hogy felhívják a figyelmet a hatósságok brutalitására.
A kialakult patthelyzet feloldására több forgatókönyv elképzelhető. A kínai kormánynak már fogy a türelme, és az sem kizárt, hogy a hadsereg bevetésével tesznek rendet a városban. Elemzők egyenesen a Tienanmen téri vérengzés megismétlődésétől tartanak.
A vég kezdete
Pénteken több demokráciapárti aktivistát őrizetbe vettek a rendőrök, amiért résztvevőket toboroztak egy törvénytelennek minősített gyűlésre. A bűncselekmény öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, a hatóságoknak pedig egyetlen céljuk van: megfosztani vezetőitől a valójában vezető nélküli mozgalmat.
Másnap a tüntetők a törvényhozó testület épületénél gyűltek össze, ahol több mint egyórás csata bontakozott ki a demonstrálók és a rendőrök között. A tüntetők Molotov-koktélokkal és téglákkal dobálták az egyenruhásokat, akik válaszul többször vízágyút vetettek be ellenük, amire az idén nyáron még nem volt példa. A vízágyúkból kék festéket szórtak a tömegre, amely lemoshatatlan foltot hagy az emberen, hogy később könnyebben tudják azonosítani és elfogni a résztvevőket.
Mivel az agresszió mindkét oldalról egy gyakoribb, sokan attól félnek, hogy előbb-utóbb a kínai hadsereggel kell szembenézniük a hongkongi tüntetőknek. A múlt héten több ezer katona érkezett a városállam helyőrségébe, és bár a hivatalos tájékoztatás szerint csak a szokásos állománycsere zajlott le, nincs rá bizonyíték, hogy az addig ott lévő katonák távoztak.
Hongkong 1997-ben került vissza a britektől Kínához az úgynevezett "egy ország, két rendszer" elvén, amit ötven évre rögzítettek. Ez annyit tesz, hogy Hongkong Kína részét képezi, de megtarthatja autonómiáját a külügyi és honvédelmi ügyeket leszámítva. Ennek köszönhetően a több mint 7 milliós lakosságú Hongkongnak saját jogrendszere van, a gyülekezési- és szólásszabadságot biztosítják. Ugyanakkor ekkortól állomásozik a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a városban, de mostanáig szinte egyáltalán nem volt érzékelhető a jelenléte. Most azonban, hogy az utcán is látni őket, sokakban félelmet keltenek.
Szintén aggodalomra ad okot, hogy Carrie Lam kormányzónak megvan rá a joga, hogy vészhelyzet esetén aktiválja azt a rendeletet, amelynek értelmében bármilyen törvényt egy tollvonással módosíthatna. Ez tömeges letartóztatásokhoz, kijárási tilalomhoz és cenzúrához vezethet, és blokkolhatnák azokat a közösségi oldalakat, amiken keresztül a tüntetők egymással tartják a kapcsolatot.
Sokatmondó az is, hogy egy kínai kormánylapban megjelent írás szerzője úgy fogalmaz,
a hongkongi kormány és rendőrség határozott lépést tett az erőszak megállítására, és tiszta üzenetet küldött a randalírozóknak. Közeledik a vég azoknak, akik ellenállnak Kínának.
Az álláspontok tehát egyáltalán nem közelednek, a hongkongi vezetés pedig nem hagy sok választást a tüntetőknek: vagy hazamennek és hisznek a kormány ígéreteinek, vagy addig özönlik el az utcákat, míg a kormány le nem csap rájuk.
Romhalmaz maradhat a városból
Bár Kína a legfontosabb kereskedelmi partnere Hongkongnak, a város a világ egyik vezető pénzügyi központja is egyben, a tüntetések negatív hatása pedig már érezhető. Az utóbbi hetekben több cég jelezte, súlyos következményei vannak a fennakadásoknak, a bevételek csökkennek, a beruházások akadoznak.
A tüntetők hamar felismerték, hogy a repülőtér megbénításával komoly károkat tudnak okozni. Csak tavaly 74 millió utas érkezett repülővel a városba, naponta 1100 gép indul és érkezik oda. És ami a legfontosabb: a repülőtér adja a hongkongi GDP 5 százalékát.
Azzal, hogy többször is tömegesen vonultak ki a közlekedési csomóponthoz, a tüntetők egyrészt azt érték el, hogy számtalan járatot törölni kellett, másrészt a turisták nem mernek majd Hongkongba utazni, ami több tízmillió dolláros kiesést jelenthet a városnak.
Összességében elég sok forog kockán Hongkongban az elkövetkező napokban. Egy katonai beavatkozás a város gazdaságát teljesen földbe döngölhetné, a külföldi befektetők pedig pillanatok alatt kivonulnának. A helyi sajtó vagy az internet cenzúrája ugyanilyen hatással járna.
Pekingnek ugyanakkor egyre sürgősebb lenne pontot tenni az ügy végére, mivel a gazdasági növekedés visszaesett, és az amerikaiakkal vívott kereskedelmi háború sem segít a helyzeten, így a súlyosbodó hongkongi tüntetések elég rosszkor jöttek.
A kínai rezsim mostanáig viszonylag türelmesen figyelte az eseményeket, de elemzők szerint legkésőbb október elejéig véget akarnak vetni a demonstrációknak. Aznap lesz ugyanis a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója, és nem szeretnék, ha bármi belerondítana az ünnepbe.
Egy hónap viszont szinte biztosan kevés lesz, hogy párbeszéd útján megnyugtassák a tüntetőket, akik tisztában vannak vele, hogy az életüket teszik kockára, ha nem hátrálnak meg. De azt mondják, ha leállnak, az sem menti meg őket.
A demonstrálók három hónapja arra figyelmeztetik a városállam vezetéstét:
ha mi égünk, ti is égni fogtok,
vagyis ha Peking tényleg a katonai beavatkozás mellett dönt, számolnia kell azzal, hogy az egész város lángokban áll majd.
Kiemelt kép: Lillian Suwanrumpha / AFP
