Tényleg ökölvívóelnök lesz?
Á, dehogy! Ez eddig szóba sem került.
Az ukrán modell
A Szovjetunió megszűnése után a múlt század végére elég mélyre süllyedt az ukrán boksz. A sportág népszerűsége nem csökkent, gyerek, utánpótlás bőven akadt, a kiváló szovjet ökölvívó-iskolában képzett edzők megmaradtak, de a tervszerűtlenség, a magánklubok acsarkodása és a pénztelenség miatt elmaradtak az eredmények.
Ekkor lépett a képbe Vlagyimir Prodivusz, aki miután kétszeres ukrán bajnok ökölvívóként visszavonult, jelentős vagyonra tett szert. Felvázolt egy általa vezetett és finanszírozott koncepciót a bokszklubok tulajdonosainak és felkínálta nekik a csatlakozás lehetőségét. Aki nem óhajtott ebben a projektben részt venni, attól megvásárolta a klubját.
Megalakította a Premier-Finance nevű céget, amely felelt a források, szponzori pénzek elosztásáért, az edzőtáborok megszervezéséért, edzőképzésért, a bunyósok menedzseléséért. A rendszert rendkívül szigorúan ellenőrizte, azonnal elbocsátotta azt, akit korrupción ért.
Miközben a 2004-es athéni olimpián Ukrajna mindössze három negyeddöntős eredményt ért el, az összefogásnak és a tudatosan felépített munkának, versenyeztetésnek köszönhetően a 2008-as olimpián Vaszil Anatolijovics Lomacsenko arany-, Vjacseszlav Glazkov bronzérmes lett. 2012-ben Lomacsenko második olimpiai aranyát is megnyerte, míg Oleksandr Usyk az elsőt. Mellettük, Denis Berincsik , Alekszandr Gvozgyik és Tarasz Selesztyuk nyert ezüst-, illetve bronzérmet.
Következő lépésként félamatőr, majd profi istállót hozott létre olimpiai érmeseinek. Ma már ők töltik be a Klicsko-testvérek után otthagyott űrt.
Miből szűri ezt le?
Bárhol megjelenik egy cikk, bármi is a téma, az írás alatt az engem gyalázó, pocskondiázó trollok elkezdik a kötelező fideszezést. Ez van. Még abban a szituációban is, amikor szemmel láthatóan semmi közöm az egész történethez. Amint megjelenik ez a cikk is, a hozzászólók zöme igaztalanul vádaskodni és ócsárolni fog alatta. Én már ezzel a stigmával kell leéljem az életem. Lelkük rajta.
Nem mondja, hogy hozzászólásokat olvas! Miért foglalkozik az ismeretlen kommentelőkkel?
Zavar. Persze hogy zavar, mint ahogy minden tisztességes embert zavar, ha aljas hazugságokat írnak róla, ha folyton a gyalázkodás megy. Ezt nehezen emésztem meg. Mindig is kínosan ügyeltem arra, hogy ne vegyek el semmit, amit nem érdemlek meg, amiért nem dolgoztam meg. Soha, hangsúlyozom soha nem részesültem semmilyen kegyben, előnyben, plusz pénzben, extra profitban, támogatásban érdemtelenül.
Nem lehet, hogy inkább azért ütik, mert 2002-ben ott állt a Fidesz-pódiumon?
Nem álltam, ültem. De mi ezzel a baj? Milyen demokrácia az, ahol nem teheti meg bárki, hogy nyíltan vállalja a pártszimpátiát? Most is büszkén emlékszem vissza arra a tavaszra. Ha akkor másként dönt az ország, talán másként élhetnénk most is. De, hogy a stigmát 16 év után is kapom, talán túlzásnak tűnik.
Főleg, miközben az életpályám azt bizonyítja, hogy politikailag aligha lehetek támogatott, mert bármivel is hoztak hírbe a magyar sportban, semmi nem lettem.
Miért nem kapott szerepet?
Jó kérdés, talán mert nem voltam alkalmas arra a feladatra, amire embert kerestek. Vagy mert nem voltam jó időben, jó helyen. Vagy mert túlzottan önállónak tűntem. Vagy mert nem bíztak bennem. Számos magyarázatot lehet találni. Lehet, hogy mind igaz.
Fotó: Marjai János/24.hu
Pedig mindenki azt hiszi, jóban van a politikai elittel.
Nincs kapcsolatom a politikával. Pontosabban, négyévente egy iksz erejéig jelzem, hogy egyetértek, vagy sem velük, és persze soha nem titkoltam hogy a Fideszre szavaztam. Számomra ezt a szabadságot meg kell adja a demokrácia. Szilárd elveim vannak, és bár ennek pont az ellentéte, amivel rendre megvádolnak, de igen kemény gerinccel áldott meg a teremtő. Nem érdekel a napi politika és ami fontos;
soha nem álltam a nyertes oldalára. 2002-ben is egy általam igaznak tartott, de vesztes ügy mellett álltam ki.
Miközben a belpolitikával hellyel-közzel voltam csak tisztában, mert öt év után akkor költöztem haza Németországból, azt mondtam, szerintem nem lesz jó, hogyha visszaengedjük a szocialistákat a vályúhoz. Egész életemben talán ha három-négy Fidesz-rendezvényen vettem részt. Az első a TF-en volt, ahol komoly gyújtóbeszédet mondott Orbán Viktor, majd hívott mindenkit a Kossuth térre, ahol vasárnap egyszer csak ott találtam magam a színpadon. Bárhogy is történt, megdöbbentően nagy, politikatörténelmi esemény volt, aminek én részese lehettem. Büszke vagyok rá, az az erő és az akarat hiányzik most is az országból. Rengeteg élsportoló, olimpia bajnok, neves színész, közéleti szereplő gondolta ugyanazt mint én, mégis én lettem közülük megbélyegezve.
Ha valaki ma komoly funkciót szeretne betölteni a magyar sportban, vagy bármely sportszövetségben, annak fideszesnek kell lennie?
Provokatív kérdés. Nem feltétlen, de könyörgöm, a jelen sportfinanszírozási rendszerben, ahol az állam átvette a piac szerepét, elkerülhetetlen a politikával való együttműködés. Nincs ebben semmi ördögtől való. Óriási történelmi lehetőség ez a sport számára, amit hatalmas bűn eltékozolni. Viszont azt látni: a sportban szocializálódott, soha életükben még "normális" munkát nem végzett sportvezetők nem biztos, hogy minden esetben megfelelően kezelik ezt a helyzetet, sőt több példa is azt sejteti; visszaélnek a kormány sportpolitikájával.
A boksztársadalom hogyan gondolkodik, napjainkban ki a jó sportvezető?
A szavazók egy része nem rendelkezik azzal a józan, belátó gondolkodással, amellyel ráébredne, merre is kellene menni valójában. A saját feladatára, klubjára koncentrál. Iszonyatosan erős irányítást kaptak húsz éven át Csötönyi Sándortól. Magukban dohogtak, de elfogadták, nem volt erejük szembeszállni.
Tudták, hogy minden szava hazugság, de féltették a holnapot és ezért nem gondolkodtak a holnaputánban.
Most pedig ott ül Erdei Zsolt az elnöki székben és látható; bármi is történt, az érzelmeik nem engedik ledönteni az ikont. Jelenleg is arról szól a belső kommunikáció, hogy még egy esélyt kell adni Madárnak. Ezeket az embereket kellene valahogy, valakinek észre téríteni és elfogadtatni velük, hogy valós tudáson alapuló ökölvívó-társadalmat kell felépíteni, ahol, ha valaki jól ütötte a balegyenest, az nem ok arra, hogy egy milliárdos költségvetésű vállalkozást irányítson.
Megvan a sportágban az ehhez megfelelő szereplői gárda?
Nincs közvetlen rálátásom, de gyanítom, nincs. Ha azt látnám, hogy rendelkezésre áll, hatalmas lendülettel ugranék fejest én is a munkába. Madárral beszélgettem a megválasztása után. Szóba került ez is, a hatalmas sportszakmai tudáshiány is. Ő is arról panaszkodott, hogy amilyen szinten vannak a versenyzőink, az edzőink az nagyon távol áll attól, amit mi húsz éve otthagytunk.
Mélyről indulva nagyobb és látványosabb lépésekkel lehet a csúcs felé haladni.
Ez is egy megközelítés, de azt is lehet mondani, hogy ebből nem lehet várat építeni.
Az egyetlen kitörési lehetőségként sem?
Vegyük a legfontosabb kötelező "alkatrészt". Azok, akik jelenleg az edzőtermekben képzik a gyerekeket, jelentős részük OKJ-s tanfolyamokon - vagy még ott sem - tanulták a szakmát, a tudásuk nagy részét saját pályafutásukból merítik, és azt gondolják, mit gondolják, meggyőződéssel állítják, hogy az elegendő. Ha valaki kritizálta őket, a boksztársadalom összezárt és kilökte az elégedetlent.
Fotó: Marjai János/24.hu
Ez azért alakult így, mert nincs rá igény, vagy azért, mert speciel épp 21 éve szűnt meg a Testnevelési Egyetemen az edző-, és szakedzőképzés, amit 20 év után 2017-ban indítottak újra?
Meglehet, ezért nincs még a jelenlegi szövetségi kapitánynak, az edzőbizottság vezetőjének, de a jelenlegi elnöknek sem felsőfokú szakirányú diplomája. Szellemi űr van, és ez a jelenlegi pénzügyi csődhelyzettől független. Ez volt az egyik oka, hogy kiléptem ebből az egészből.
Tanulatlan közeggel nem lehet tanítani.
Az ökölvívók miért nem állnak sorban a kétdiplomás, két nyelvet beszélő emberért, akinek a sportszeretete, hozzáértése, ha másban nem is, de pont ebben a sportágban tényleg megkérdőjelezhetetlen? Erdei Zsolt sem kért segítséget?
Madár? A megválasztását követő, előbb említett beszélgetés után nem állt velem szóba másfél évig. Sőt, még a találkozást is kerülte. A saját döntése volt, vagy mint oly sok mindent, ezt is tanácsolták neki - nem tudom, de nem is érdekel.
És most?
Bő két hete megkeresett. Mert baj van. Nagy a baj.
Segít neki?
Ez nem ilyen egyszerű. Mindig segítettem neki, erről szólt a mi kapcsolatunk. Egyirányú segítségnyújtás. Most is segíteni fogok, de még nem tudom, hogy milyen szerepben, formában. Az biztos hogy a WBO-t ahol hatalmas tisztelet és megbecsülés övez, nem fogom otthagyni. Olyan lehetőségeket, feladatokat bíznak rám, amit óriási megtiszteltetésként és a legnagyobb lelkesedéssel végzek. Több mint 16 éve a bokszvilág közepén tevékenykedem, a legnagyobb sztárokkal dolgozom együtt, szó szerint a csúcsra értem.
November elején Kovács István Supervisor volt a Manchester Aréna telt házas, cirkálósúlyú IBF, WBA, WBC, WBO egyesített címmeccsen Oleksandr Usyk kiütötte Tony Bellew-t
Ezt remélem soha nem kell leadnom. Ha ez lenne az ára, hogy segíthessek, akkor sem. De szerencsére erről soha nem volt szó, és az AIBA jellen állapotában nem hiszem, hogy akadályt gördítene az elé, hogy szerepet kapjak az amatőröknél. Ráadásul, ez is milyen érdekes történet: Csötönyi folyamatosan azzal magyarázta, hogy azért nem lehetek elnökségi tag, mert az AIBA alapszabály 37. paragrafusa tiltja, hogy a profi pozícióval rendelkező ember amatőröknél kapjon tisztséget. Eközben Erdei Zsolt aktív profi ökölvívóként volt amatőr edző, elnökségi tag. Nála ez nem volt probléma, nálam igen.
Ha az ember legörgeti Kovács István Facebook-oldalát, novemberben a következőt látja: Panama, WBO-kongresszus, Manchester, WBO- gála, Arad, Magyar Ring Gála, és még hó végén maradt ideje egy kis úszásra a Vizes Gálán a Duna Arénában is - a triatlonedzésekről nem is beszélve. Beleférne ebbe egyáltalán az amatőr bunyó?
Mindenre lehet időt találni, persze jó pár tevékenységemet korlátozni kellene. A profi ökölvívás komoly feladatokat és megbecsülést biztosít számomra, amit itthon soha nem kaptam meg az amatőröktől.
Érezhetően tele van tüskével. Mióta hordozza magában az elsőt?
2002-ben hagytam abba a bunyót. Akkor már javában Csötönyi Sándor volt az elnök. 2004-től a WBO-nál olyan pozícióba kerültem, hogy azóta is éves szinten 3-5000 dollárt tudok mozgósítani különböző karitatív dolgokra. Elkezdtem itthon "Drogmentes gyerekekért" néven akciókat szervezni. Mint Teréz anya, bokszgálát rendeztünk srácoknak, ahol kiosztottunk száz pár kesztyűt, száz bokszzsákot, ötven pólót, stb. - mindenféle köszönet nélkül persze. Mindig elhívtam az aktuális profi bunyósainkat és egy pár amatőrt is. Elég nagy zavart okoztam a szövetség elnökének fejében ezzel.
Akadt valaki, aki mindenféle ok nélkül csak osztogat, és ha ezt nem ő teszi, hanem más, az róla veszi el a fényt.
Csötönyi rosszindulatú megjegyzéseket tett, a hozzá lojális újságírókkal cikkeket íratott, támadásba lendült a hátam mögött, miközben mindenhol azt mutatta, tisztel és szeret. Láttam milyen szinten gyűrte maga alá a sportágat, tett tönkre versenyzőket, edzőket és élt vissza a hatalmával. Elkezdtem harcolni ellene a magam módján, tiszteletbeli elnökként, mert annak, hogy kihúzza a méregfogamat, azért megválasztatott. Így szavazati jog nélkül jártam az elnökségi ülésekre, és amikor baromságot láttam, főleg pénzügyit, szóltam. Nem volt nehéz dolgom. Folyamatos hazudozás zajlott. Számomra felfoghatatlan hogy lehetett évtizedekig komolyan venni valakit aki Putyinnal focizott, Castróval szivarozott, Nevadában és Németországban végezte az iskoláit, de egy érettségi tablóképet nem tud felmutatni.
Az utóbbi években már komoly ütésváltásokba bonyolódtak a médiában.
Sosem kerestem a lehetőséget, de miután 2013-ban végleg szakítottam az amatőrökkel, ha megkérdeztek, mindig elmondtam, hogy Csötönyi milyen ember valójában. De ha valaki vált vele pár mondatot, vagy meghallgat egy vele készült interjút, nem hiszem, hogy kétsége lenne afelől, mennyit ér valójában.
Miért döntött úgy, hogy végleg szakít az amatőr ökölvívással?
A londoni olimpia után a válogatott frontembere a tatai edzőtáborban ittasan súlyos fegyelmi vétséget követett el. Sajnálatos eset, de más is csinált már baromságot. Csötönyi el akarta tussolni az ügyet. Sem a sajtónak, sem a MOB-nak nem szabadott megtudnia, sőt a srác is folytathatta a felkészülést. A következő elnökségi ülésen Szántó Öcsi bácsival közösen felálltunk, mert ezt nem vette be a gyomrunk. Ilyet egy sportvezető nem tehet. Egy olyan sportágról beszélünk, ahol a példamutatás és a tisztesség alap kell legyen. Azt hittem az felrázza őket, ha ráébresztem a tagságot, erkölcsileg nem megengedhető, hogy következmények nélkül maradjon a dolog, de semmi sem történt. Ebből is az lett, hogy Csötönyi helyére pályázom. Utóbbi annyiból volt igaz, hogy már rég meg kellett volna szabadulni tőle, mert évekkel ezelőtt tarthatatlanná vált a szakmai nihil, a kéz kezet mos vezetési elv. Meggyőződéssel hittem, hogy ez a sportág többet, jobbat érdemel.
Kiket próbált maga mellé állítani?
Be akartam vonni Balzsay Karcsit és Erdei Zsoltit. Madár nem akart ezzel foglalkozni. Azt mondta őt nem érdekli csak a saját klubja, a többivel nem foglalkozik. Megértettem és elfogadtam.
Nem egy Garibaldi típus. Inkább horgászni szeret békében, mint zászlóval a sereg élén rohangálni.
Karcsi támogatott, sőt motivált, aztán eltelt fél év, és Csötönyi kinevezte öt szövetségi kapitánynak. Másnap már lenyilatkozta, mennyi mindent köszönhetünk Sanyi bácsinak. Az olimpia után összefogtak és megbuktatták végre Csötönyit, de valamilyen, mind ezidáig ismeretlen paktum folytán még sem kergették el, sőt megválasztották tiszteletbeli elnöknek, és még azt is megengedték neki, hogy megfelelő kommunikációval egyfajta királycsinálóként tündököljön Erdei oldalán. Hogy Zsolt miért fogadta el az elnöki posztot, miért érzett magában hitet és erőt, nem tudom, de már nagyon bánja az biztos. Most meg az ifi vb után meg kellett élnie, hogy a Csötönyi élő adásban kijelenti; ha nem Erdei Zsoltról beszélünk, más már börtönbe került volna.
Fotó: Marjai János/24.hu
Mi változott Erdei vezetésével?
A jelen pénzügyi helyzeténél is nagyobb baj, hogy két év alatt szakmai téren semmi sem történt, pedig Csötönyi leváltása után mindenki azt hitte, megújulás kezdődik. Elődjét Erdei nem távolította el végleg a sportágból, ráadásul el sem számoltatta. Tiszteletbeli elnök lett, ami vérlázító arculcsapás. Papp Laci bácsi kidobta a sportágból, én nem állok vele szóba, és utánunk őt választani az általam leadott posztra több mint aljasság. Azokkal pedig, akik a változásokat már ezer éve forszírozzák, próbálnak rávilágítani a problémákra, megoldást javasolnak, azokkal szóba sem álltak. Velem konkrétan egyáltalán nem. Ezért nem volt semmilyen kapcsolatom az elmúlt két évben Erdeivel sem. Most hogy problémák merültek fel és az EMMI nem volt hajlandó azonnal segíteni nekik, felvették velem és Rácz Félixel is a kapcsolatot.
Egy magára valamit is adó elnökség - ha tudott az ifi vb miatt kialakult helyzet okáról, ha nem - jelzésértékűen egyöntetűen feláll ebben a helyzetben. Ehhez képest még csak bizalmatlansági indítvány sem történt a jelenlegi operatív vezetés ellen. A decemberi közgyűlésen személyi kérdések is szóba kerülnek?
A jelenlegi helyzetről az elnökség semmit nem tehet. Ráadásul ez nem is Erdei elnöksége, ezt a névsort gyakorlatilag készen kapta a beiktatásakor. A szövetséget pedig nem az elnökség vezeti. A decemberi közgyűlésen, ha jól tudom, egyetlen napirendi pont van, beszámolnak a tagságnak a belső vizsgálat eredményéről - hol szálltak el a számok, miért százmilliós a hiány. Elképzelhetőnek tartom, és nagyon remélem az ügyészségi vizsgálat is ezt fogja bebizonyítani, tényleg csak a hozzá nem értés okozta a bajt. Másra nem is akarok gondolni.
Miután minden kiderült, miért nem mondott le legalább Erdei?
Madár érthetetlen módon ragaszkodik a pozíciójához. Valaki azt mondta neki, "ha most bedobod a törülközőt, azzal kijelentenéd, hogy bűnös vagy". Remélem, hogy nem bűnös, de az biztos, nem ért hozzá. És ezt ő is pontosan tudja. Épp ezért érthetetlen, miért ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is azzal foglalkozzon, amire nem alkalmas.
Erdei lapunknak adott interjújában azzal védekezett, hogy másfél évvel ezelőtt még a ringben bunyózott.
Szegény Zsoltnak fogalma sincs, talán még most sem, hogy milyen felelősség a közpénz felhasználása, kezelése. Komoly gazdasági és jogi ismereteket, de minimum alap közgazdasági jártasság nélkül ez nem megy. Ő soha nem dolgozott, csak bokszolt, csak ahhoz ért. Ha volt is cége, azt más irányította. Ez önmagában nem probléma, de ha mint elnök elolvasás nélkül írt alá szerződéseket, olyan embereknek adott megbízást, akik netán loptak, csaltak, hazudtak, az már baj. Amikor bő két hete megkérdeztem a hosszú idő utáni első és azóta is utolsó beszélgetésünk alkalmával; Madár, hogy lehet szerződést kötni egy olyan céggel, amelynek a tulajdonosai között megtalálható a te kommunikációs igazgatód, azt válaszolta;
nem tudtam róla, mert volt vagy hatvan szerződés, nem volt idő az apróságokra. Mint ahogy két éve Csötönyit is hagyta ellovagolni a naplementébe. Akkor sem volt rendes átadás átvétel, mindent szó nélkül aláírt, csak hagyják már békében.
Eltörölte a múltat. Ha lehet ilyet mondani, Zsolt gátja volt a rendszerváltásnak. Szegény, tényleg nem fogja fel, mit szabad és kell tennie, mit nem egy elnöknek.
Elég reménytelennek festi le a sportág jövőjét. Nem lesz változás?
Arról még nem is beszélnek, hogy nemcsak ügyészségi vizsgálatok, hanem NAV és rendőrségi nyomozás is zajlik. Ráadásul jövő év elején így is, úgy is rendkívüli közgyűlést kell tartani. Az alapszabály erre kötelezi őket, mert két éven belül másodszor is veszteséges a szövetség. Előbb-utóbb nélkülem is belátják, hogy ez így nem mehet tovább. Én pedig, amíg a múlt bűnösei aktív szereplői ennek a komédiának, továbbra sem teszem be a lában amatőr rendezvényre, nem segítem a sportágat.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
