A fiatal magyar kutató nemrég védte meg az MTA doktori disszertációját, tagja a 'Nők a Kutatói Életpályán' MTA Elnöki Bizottságnak, és egyike az Akadémia közgyűlési képviselőinek is.

A csillagászokat sokan távcsővel a hónuk alatt rohangáló férfiakként képzelik el, akik egész éjjel fent vannak, és magányosan bámulják az eget. Kóspál Ágnes, az MTA fiatal kutatója maga az élő cáfolat a bennünk élő sztereotípiákra.

Nevét akkor ismerte meg a szélesebb közönség, amikor 2017-ben elnyerte az UNESCO és a L'Oréal nők számára létrehozott díját - erről korábban mi is beszámoltunk Fiatal magyar csillagászt díjazott az UNESCO című cikkünkben. A nemzetközi díjra egyébként azok pályázhattak, akik hazájukban már elnyerték a L'Oréal és az UNESCO A nőkért és a tudományért ösztöndíját. Kóspál Ágnes ezt 2015-ben érdemelte ki.

A fiatal csillagász Kiss Csabával együtt 2018-ban Detre László-díjat is kapott. Ezt azoknak a kutatóknak ítélik oda, akik a csillagászatban, valamint bolygónkkal és annak kozmikus környezetével foglalkozó fizikai kutatások területén kimagasló eredményt ért el.

"Ezek nagyon megtisztelő elismerések, amelyek megerősítettek abban, hogy jó döntés volt a kutatói pályára lépnem" - mondta Kóspál Ágnes, amikor arról kérdeztem, mit jelentettek a karrierjében ezek a díjak. "A L'Oréal-UNESCO párizsi díjátadója azért is fantasztikus élmény volt, mert nemcsak a hozzám hasonló többi fiatal díjazottal ismerkedhettem meg, hanem az életműdíjasokkal is, akik tudása, tapasztalata és sikere példakép lehet minden kutatói pályára készülő fiatal számára."

Kóspál Ágnessel a csillagászatról, a szakmai kihívásokról és a pálya nehézségéről, illetve szépségéről beszélgettünk.

- Nőként mennyire volt nehéz vagy könnyű vagy a férfiakhoz képest más úton eljutni idáig?

- Karrierem nagy részében nem igazán voltam annak tudatában, hogy nőként bármit máshogy kellene csinálnom, a kemény munka nálam alaptermészet. Persze tudatosan terveztem a karrieremet, mindig utánajártam, milyen lehetőségek vannak szakmai gyakorlatokra, hogyan szerezhetnék még több tapasztalatot. Rengeteget pályáztam és pályázok jelenleg is.

Nem félek akár ismeretlen kutatókat is megkeresni, és tanácsukat kérni. Megtanultam, hogy egy jó mentor micsoda kincs. Persze jó tisztában lenni azzal, hogy milyen extra nehézségekkel nézhet szembe egy nő a kutatói pályán.

Ez engem is segíthet bizonyos szituációk kezelésében, és ha olyan helyzetben vagyok, én is próbálom a kolléganőket segíteni.

- A laikusoknak milyen elképzelései vannak az asztrofizikusok munkájáról? Milyen tévhitek élnek a csillagászokkal kapcsolatban?

-Azt hiszem, sokakban egyfajta romantikus kép él a csillagászokról, hogy azok hóbortos, maguknak való öregurak, akik minden éjszakájukat a távcsövük mellett töltik. Valójában mi többnyire nappal dolgozunk,

a feldolgozandó adatokat ugyanis tipikusan egy távoli országbeli óriástávcsőről vagy űrtávcsőről interneten kapjuk meg. A csillagászat egy abszolút high-tech tudomány, nemzetközi együttműködésben épült, a mérnöki tervezés csúcsát jelentő egyedi eszközökkel.

A csillagászat egyedülálló a tudományterületek közt abban, hogy ezekre a nemzetközi távcsövekre a világ bármely csillagásza pályázhat az ötletével, így rendkívüli felfedező potenciál van bennük. A nemzetközi aspektus miatt pedig a sikeres asztrofizikusok egyben jó kommunikátorok és határozott tárgyalópartnerek is.

- Melyek ennek a munkának a nehézségei? És melyek a szépségei?

- Paradox módon a nehézsége és a szépsége is ugyanaz: a sok utazás és sok megbeszélés a kollégákkal. Fárasztó, amikor hetente más országba repül az ember, vagy amikor napokon keresztül percre pontosan be vannak osztva a megbeszélések, és nincs pár nyugodt óra, hogy alaposan belemélyedjen valami izgalmas programozási feladatba vagy egy bonyolultabb cikk elolvasásába.

A kollégákkal való együtt gondolkodás viszont nagyon stimuláló, és semmihez nem hasonlítható az az élmény, amikor az Andokban, Hawaii-on vagy a Kanári-szigeteken kiül az ember a távcső mellé és felnéz a fényszennyezettségtől mentes éjjeli égboltra.

Ilyenkor egyszerre vagy távol a civilizációtól, és közel is, hiszen pár lépésre ott zúgnak a távcsövek, amelyek az emberi civilizáció és innováció egyik csúcsteljesítményét jelentik.

- Van-e kedvenc csillagképe?

Hogyne, például a Hattyú, az Orion, vagy a Bika csillagkép is. Ezekben mind csillagkeletkezési területek találhatók, olyan sűrű por- és gázfelhők, amelyekben jelenleg is születnek új csillagok. Ráadásul nincsenek is tőlünk messze: az extragalaxisok több millió vagy milliárd fényévéhez képest a legközelebbi csillagkeletkezési területek mindössze néhány száz fényévre vannak, szinte a szomszédban!

- Mikor döntötte el, hogy a csillagászat lesz a szakmája?

Már egészen kis koromban elbűvölt az éjszakai égbolt látványa. Gyerekként persze még sok minden más is érdekelt az engem körülvevő természeti és technikai környezetből, de végül a csillagok iránti kíváncsiság az, amely végig megmaradt.

- Mi inspirálta, mi motiválta?

- Egyértelműen a kíváncsiság.

Tudni akartam, mi látszik az égen szabad szemmel, távcsővel, mit lehet a különböző égitestekről tudni, de leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a tudósok honnan tudják, amit tudnak, hogyan fedeznek fel új dolgokat.

Így kezdtem a pályafutásomat azzal, hogy megtanultam a szakmához szükséges matematikai és fizikai alapokat.

- Volt-e példaképe ezen a pályán?

Nincsen konkrét példaképem, de a munkamorálomat nagyban meghatározta az a szemlélet, amelyet a szüleimtől tanultam, hogy bármit is csinál az ember, azt teljes odaadással, maximális figyelemmel és alapossággal csinálja, és próbáljon benne a lehető legjobb lenni. A mindennapi munkám során pedig sokat jelent, hogy remek kollégákkal dolgozom együtt, akik osztoznak a csillagok iránti szenvedélyemben.

Kóspál Ágnes útja a Magyar Tudományos Akadémia felé

Matematika tagozatos gimnáziumot végzett, majd az ELTE fizikus és csillagász szakát. Ezután a doktori kutatásait az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében végezte. Már doktoranduszként kint töltött fél évet az USA-ban, a PhD fokozat megszerzése után pedig Hollandiában, a Leideni Egyetemen dolgozott hat évet.

Az MTA Lendület-ösztöndíjnak köszönhetően tért haza Hollandiából 2014-ben. A program kiváló lehetőség volt számára, hogy hosszabb távra tervezhessen. "Mivel sosem szakítottam meg a munkakapcsolatot a korábbi magyar kollégáimmal, egyértelmű volt számomra, hogy újra az Akadémia kutatóintézetébe jövök."

Kóspál Ágnes azóta még több szállal kötődik az MTA-hoz, nemrég védte meg az MTA doktori disszertációját, tagja az MTA köztestületének, a "Nők a Kutatói Életpályán" MTA Elnöki Bizottságnak, és márciustól egyike az MTA közgyűlési képviselőinek is.

- Mi a pontos szakterülete?

- A csillag- és bolygókeletkezés,

tehát azt kutatom, hogyan alakulnak ki a Naphoz hasonló csillagok és bolygórendszereik.

Csillagászati léptékkel mérve egy néhány százezer vagy néhány millió éves csillag még fiatalnak számít, és sok csillagkörüli anyag veszi körül egy korong formájában. Ezek a csillagkörüli korongok építik fel a csillagot, és ezek a bolygók szülőhelyei is. Én a legmodernebb csillagászati műszerekkel vizsgálom ezeknek a csillagkörüli korongoknak a szerkezetét és számítógépes modellekkel próbálom felderíteni a megfigyelések mögött rejlő fizikai törvényszerűségeket.

- Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő évekre?

- Az MTA és az Európai Kutatási Tanács támogatásának köszönhetően jelenleg egy nemzetközi összetételű kutatócsoportot vezetek. A nyertes pályázatomban annak megértését tűztem ki célul, hogy a csillagkörüli korongok szerkezete hogyan befolyásolja a csillag felépítését, és milyen hatással van a korongban keletkező bolygók kémiai vagy ásványtani összetételére. Ennek megfelelően kollégáimmal új megfigyeléseket végzünk a fiatal csillagok egy speciális csoportjára, olyan csillagokra, amelyek jelenleg fokozott ütemben vonzanak magukhoz anyagot a csillagkörüli korongról, valamint számítógépes szimulációkat is végzünk a korong és az anyagáramlás modellezésére.

- Kikkel dolgozik együtt, kik támogatják a munkáját?

A kutatócsoportom főleg fiatal posztdoktori kutatókból áll. A helyi együttműködőkön kívül tagja egy amerikai, egy kínai, egy mexikói és egy indiai kolléga is, mind megbízható, alapos, proaktív munkatárs.

Azokon kívül, akikkel egy intézetben dolgozom, kiterjedt nemzetközi együttműködői hálózatom is van az USA-tól Németországon és Franciaországon keresztül Tajvanig, így aztán az e-mailek éjjel-nappal jönnek-mennek, és néha a különböző időzónák miatt nem egyszerű megszervezni a telekonferenciákat. Az ő szakértelmük azonban elengedhetetlen a projektjeink sikeréhez, és ahhoz is, hogy kollégáimmal új ismereteket szerezhessünk.



❤ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!