A koronavírus terjedése és az ennek következtében kialakult veszélyhelyzet egyre több embert tölt el aggodalommal. A lelkileg egészségesek is elkezdhetnek szorongani, pánikolni: félnek a megbetegedéstől, féltik idős rokonaikat, aggódnak a járvány gazdasági és politikai következményei miatt, vagy nem tudják, hogy fogják túlélni az esetleges karantént. A már eleve súlyosabb pszichés zavarokkal küzdőket viszont az átlagosnál is jobban megviselheti ez az állapot.
Pszichés károkat is okozhat a koronavírus-karantén
A Vuhanban élő és a Diamond Princess óceánjárón tartózkodó, a koronavírus miatt karanténba zárt embereknek nem csak a testi egészsége van veszélyben van. Mit éreznek a karanténban lévők?
Sokan élnek át most dühöt, félelmet, szomorúságot és tehetetlenséget. Vannak, akiknél mindez fizikai tünetekben is megnyilvánul. Az évek óta különböző szorongásos betegségekkel, depresszióval, paranoid gondolatokkal vagy kényszerekkel küzdőknél ezek az érzelmek fokozottabb intenzitással jelenhetnek meg, tüneteik felerősödhetnek. Nehezebben kezelik a krízishelyzetet, mint azok, akik mentálisan jobban vannak.
Egy kényszerbeteg (OCD-s) számára például különösen fontos, hogy kontrollálni tudjon bizonyos dolgokat, és az élete kiszámítható legyen. Emiatt a most tapasztalható bizonytalanság, az, hogy nem tudjuk, mi várható a vírus terjedésével kapcsolatban, vagy milyen intézkedések lépnek életbe holnaptól, extrém módon megviselheti őket. A történések több szempontból is emlékeztethetnek egy háborús helyzetre, így nem csoda, ha a poszttraumás stressz zavarral (PTSD) küzdők több rémálmot, emlékbevillanást tapasztalnak. Egy depressziós embernél pedig a szeparáció, a szabadság elvesztése és a kilátástalanság érzése az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok erősödéséhez is vezethet.
Azok a pszichés betegek, akik már korábban is jártak pszichológushoz, pszichiáterhez, és folytatják a terápiájukat (ez most általában online módon lehetséges), megkapják a szükséges támogatást, de visszaesést tapasztalhatnak az állapotukban. Krízishelyzet van, ilyenkor természetes, hogy elsősorban az akut problémával kell foglalkozni, és kevésbé lesz tere a korábbi traumák feldolgozásának.
Az OCD-s emberek közül talán azoknak a legnehezebb most, akiknél a fertőzésektől, betegségektől való félelem dominál, és a kézmosás a kényszercselekvésük. Számuk Magyarországon nagyjából 2-300 ezer lehet, tehát viszonylag sokakat érint a probléma. Jellemző rájuk, hogy erős szorongást okozó kényszeres gondolataik vannak, amiket aztán észszerűtlen "szertartásokkal", cselekvésekkel próbálnak enyhíteni. Tudatában vannak annak, hogy a viselkedésük nem racionális, mégsem tudják leállítani. Nemcsak attól retteghetnek, hogy betegek lesznek, hanem attól is, hogy másokat megbetegítenek. Vannak, akik olyan gyakran és sokáig mosnak kezet, hogy kisebesedik a bőrük, és az egész életüket uralja ez a tevékenység. Gyakran a környeztük tisztaságának igénye is ugyanilyen kényszerítő erővel van jelen náluk.
Azt gondolhatnánk, hogy ezek a kényszerek járvány idején - főleg, amikor a rendszeres és fokozott kézmosás a megelőzés alapja - hasznosak is lehetnek, de ez egyáltalán nincs így. A kényszeresek most hatalmas stresszt élhetnek át, emiatt veszélyeztetett csoportba tartoznak. Sok OCD-s páciens esetében a kezelés fontos része a kézmosás kerülése. A módszer lényege, hogy elárasztják őket olyan ingerekkel, amelyek szorongást okoznak (például be kell piszkolniuk a kezüket), és nem enyhíthetik a rossz érzést a szokásos kényszercselekvéssel, a kézmosással. Így tapasztalják meg, hogy semmi rossz nem történik akkor, ha nem töltenek naponta órákat a kezük tisztogatásával. De hogy magyarázzuk meg nekik most, hogy amit csinálnak, káros?
Sokkal nehezebb azt mondani magadnak, hogy a kényszer, hogy moss kezet, irracionális, miközben a Twitteren vagy a hírekben folyamatosan arról van szó, hogy moss kezet, senki sem mossa meg alaposan a kezét
- mondja egy OCD-s.
Attól nem kell tartanunk, hogy a vírustól való félelem és a higiéniás szabályok szigorítása kényszerbetegséget alakít ki bennünk. Az OCD esetében egyrészt irracionális rituálékról van szó, másrészt olyan hiedelmek bújnak meg a cselekvések mögött, amelyeknek megkérdőjelezhető az igazságtartalmuk. Van, aki például attól retteg, hogy a kínai ételektől kapja el a koronavírust. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy kényszeres azt is nehezen fogja tudni megállni, hogy folyamatosan kövesse a híreket (a szorongás csökkentése érdekében ezt ajánlják a szakemberek).
Vannak olyan emberek is, akiknek a gondolkodását, érzelmeit és viselkedését erősen befolyásolja az úgynevezett sérülékenység-veszélyeztetettség séma. Ők a mindennapokban is félnek attól, hogy valamilyen egészségügyi, gazdasági katasztrófa vagy természeti csapás fogja őket érni. Úgy gondolják, hogy a világ veszélyes hely, ezért óvatosnak kell lenniük. Az ő szorongásuk is felerősödhet, és igazolva láthatják félelmeiket akkor is, ha korábban úgy tűnt, már leküzdötték őket. A feljogosítottság-grandiozitás séma megléte (ami gyakran a nárcisztikusokra jellemző) ugyanakkor inkább másokra lehet veszélyes: akiben erősen munkál ez a séma, az úgy gondolja, hogy bármit megtehet, rá nem vonatkoznak a szabályok, és nem kell figyelnie a többiek igényeire.
Szerencsére nem minden pszichés zavarral küszködő embert visel meg az átlagnál jobban a mostani krízishelyzet, és ha megfelelő segítséget kapnak, akár lelkileg meg is erősödhetnek utána, a megküzdési készségeik fejlődhetnek. A szakemberek a mentális betegeknek ugyanazt tanácsolják most, amit mindenkinek. A tömeg kerülése mellett fontos a mindennapi rutin fenntartása, a teljes izolálódás kerülése, a fizikai szükségletekkel való törődés (elegendő evés, alvás, mozgás), a megbízható hírforrások használata, és néha a figyelem elterelése filmekkel vagy meditációval. Érdemes szakember segítségét kérni annak, akit megvisel a jelenlegi helyzet, és most lehetőség van ingyenes pszichológiai segítség igénybevételére is. Utóbbi maximum három-öt alkalmat jelent.
Kiemelt kép: AFP
