A földön rengeteg nem társas faj él, az ember azonban nem tartozik közéjük. Sőt, fajunk egyenesen ultraszociális: az évezredek során a fennmaradás egyik kulcsa az volt, hogy őseink közösségekben éltek, felosztották a különböző feladatokat.
Az izoláció tehát nemcsak egy-egy egyén számára lehet nehéz, így vagy úgy a természetünk részét képezi az elzártságtól való irtózás.
Steve Cole, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem orvosa és viselkedéskutatója a The Washington Postnak azt nyilatkozta, az ember a legextrémebb példa azon fajokra, amelyeknél az együttműködés egy egész stratégiát jelent.
"Annak ellenére tudtuk szó szerint meghódítani a világot, hogy nem vagyunk olyan nagyok vagy erősek, testünket pedig nem borítja páncél"
- mondta a szakértő.
Az egészségünkre is hathat
Bár a főemlősök is társas teremtmények, fajunk különösen együttműködő - egyes kutatók szerint ez akkor alakult ki, amikor a korai Homo sapiensnek meg kellett küzdenie a környezeti átalakulásokkal. Bizonyos fajok, például az oroszlánok ugyan vadászhatnak együtt, de az nagyon ritka, hogy az elejtett zsákmány egy részét visszavigyék csoportjuk tagjainak. Az őskorban az embereknél viszont már jellemző volt ez a magatartás: egyes egyedek például azért maradtak otthon, hogy vigyáztak az utódokra, míg mások vadászni indultak. Fajunk tehát a feladatokat is felosztotta, és napjainkban sem nagyon akad olyan ember, aki mindent elő tudna állítani önmaga számára.
Az együttműködés évezredeken át segítette a táplálkozást, szaporodást, védekezést és egyéb kulcsfontosságú folyamatokat, éppen ezért a társas lét mára pszichológiánk nélkülözhetetlen elemévé vált. A szociális érintkezések ráadásul nemcsak a közös munkát jelenthetik, hanem akár egy sportrendezvény vagy egy koncert együttes látogatását is. Úgy érezhetjük, hogy ilyenkor a sportolók teljesítményére vagy a zenére vagyunk kíváncsiak, valójában azonban a közös élmény a legfontosabb egy ilyen eseményen.
A tömegrendezvények átmeneti tilalma ezért is nehezítheti meg életünket.
A szociális érintkezések elengedhetetlenek fajunk számára, korábbi kutatások alapján a hosszú egyedüllét akár súlyos mentális és fizikai hatásokkal is járhat. A krónikus magány például az immunrendszer elgyengüléséhez, gyulladáshoz vezethet, és növelheti a szívproblémák kialakulásának kockázatát.
Cole úgy gondolja, hogy éppen társas magatartásunk miatt vagyunk fogékonyak a koronavírushoz hasonló kórokozókra is, hiszen az ilyen vírusok közeli érintkezéssel terjednek a legjobban. Igaz, evolúciónk során sok ilyen kórokozóval találkoztunk, emiatt pedig immunrendszerünk sok esetben igen hatékonyan tud védekezni velük szemben.
Az új járványügyi intézkedések kényelmetlenek lehetnek, de ha betartják őket, bizonyosan hozzájárulhatnak a vírus megállításához. Egy észak-olaszországi kisvárosban például a viszonylag korán bevezetett karantén és egyéb rendelkezések rövid idő alatt megfoghatták a terjedést.
A járvány ideje alatt az elzártság kényelmetlennek tűnhet, de a szakértők szerint súlyos egészségügyi problémákat nem idézhet elő, hiszen viszonylag rövid időről, hetekről vagy hónapokról lehet szó. A mostani helyzeten javíthat a közösségi médián, a telefonon és egyéb modern megoldásokkal történő kommunikáció, hiszen ezekkel jelentősen csökkenthető a magány érzete.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
AZ ÉLET NAGY KÉRDÉSEI
Mindig is foglalkoztatott valami, amire nem találtad meg a választ, esetleg nem volt időd utánajárni? Küldd el nekünk, és mi választ adunk az élet nagy kérdéseire.
Kövess minket rendszeresen, lehet, hogy a te kérdésed lesz a következő?!
