Ahogy az Egyesült Államokban a fegyvertartás, a németeknél a sebességhatár nélküli vezetés a szabadság egyik szimbóluma. A közeljövőben azonban az autópályákon is bevezethetik az óránkénti 130 kilométeres limitet, habár pénteken a német parlament felsőháza, a Bundesrat elkaszálta az erről szóló javaslatot. De változtatnia kell a sebességén Angela Merkelnek és pártjának is.
2018 decemberében - miután a kancellár októberben bejelentette, hogy lemond pártja éléről, és kancellár is csak a 2021-es választásig marad - elnökválasztást tartott a kormányzó Kereszténydemokrata Unió. A CDU szinte folyamatosan veszít a népszerűségéből, de az egyedüli néppárt, ami megmaradt Németországban, vagyis az egyetlen olyan politikai erő, amelyik képes 30 százalék feletti eredményre a szövetségi választásokon. Ez egyben azt is jelenti, hogy noha a keresztény pártoknak sem sikerül egyedül többségi kormányt alakítaniuk (Merkel előbb a szociáldemokratákkal, majd a liberálisokkal, aztán 2013 óta ismét nagykoalícióban, az SPD-vel közösen kormányoz) nélküle csak nagyon nehezen képzelhető el koalíció, és hosszú ideje az is valószínűtlen, hogy ne ők adják a kancellárt (igaz, erre egyre nagyobb esély van, nem úgy, mint egy CDU nélküli kormányra). A kongresszuson végül nagy versenyt követően a kancellár által támogatott Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) győzedelmeskedett két, a Merkel-érához képest élesebb váltást szorgalmazó jelölt előtt.
A cél az lett volna, hogy végre olyan politikus vezesse a pártot, akinek csak a CDU-ban van pozíciója, és az a feladata, hogy - eltávolodva a kormánypolitikától - újra stabil, önálló munkára is képes párttá tegye a kereszténydemokratákat, akik a tartományi választásoknak is nagyobb energiával tudjanak nekifutni. Ebből kevés valósult meg. Egyrészt, miután Merkel ügyes húzásával az addigi védelmi minisztert, Ursula von der Leyent választották az Európai Bizottság elnökévé, Kramp-Karrenbauer lett az utódja a tárca élén. A tartományi választások sem alakultak jobban, mint az elmúlt években, és noha rosszabbul sem, egy hagyományos kormányzópártnál ezek az eredmények csalódások.
Ilyen választás volt a türingiai is. AKK pozíciója nem azért rendült meg, mert pártja a radikális Baloldal (Linke) és a szélsőjobbos Alternatíva Németországért (AfD) mögött csak harmadik lett a volt keletnémet tartományban, hanem mert nem jött be a papírforma a kormányalakításkor. Mindenki azt várta, hogy az eddigi hárompárti (Baloldal-SPD-Zöldek) koalíció, bár kisebbségben, de a helyén marad. Ezt a forgatókönyvet húzta keresztül a szélsőjobboldali AfD azzal, hogy meglepetésre beállt a liberális miniszterelnök-jelölt mögé, akit a CDU is támogatott.
A szélsőjobbosok segítségével szavazták meg a liberális miniszterelnököt Türingiában
Olyan még sosem volt eddig, hogy az AfD-sek szavazatai legyenek a döntőek.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. AKK láthatóan nem uralta a pártját, ráadásul az sem tetszett mindenkinek a CDU-ban, hogy egyből új választás kiírását követelte, mondván, a szélsőjobbal bármilyen együttműködés elfogadhatatlan. Így hát bejelentette, hogy lemond a pártelnöki pozícióról (egyszersmind feladja abbéli reményét is, hogy ő lesz Merkel utódja a kormány élén), de nagyjából decemberig a helyén marad, amíg meg nem találják a CDU új elnökét. Hogy pontosan meddig, azt nem tudta megmondani, mert előbb a testvérpárttal, a bajor CSU-val, illetve a kancellári és az elnöki posztra apellálókkal is tárgyalni akart. Ebből azonban az aspiránsok nem kérnek; a pártban sokan úgy gondolják, hogy akár már tavasszal, de legkésőbb a nyár végén új elnököt kellene választani. Az pedig, hogy Kramp-Karrenbauer mit akar, másodlagos.
Hogy ez miért érdekli a visszavonulásra készülő Merkelt? Azért, mert a miniszteri pozícióját megtartó AKK az ő embere.
Új Merkel-utód
Hogy ki követi AKK-t, azt egyelőre lehetetlen megmondani. A legnagyobb esélyes Friedrich Merz, aki valaha még Merkellel szemben is megmérette magát, majd háttérbe vonult, 2018 decemberében viszont kis különbséggel maradt alul AKK-val szemben. Az egészségügy-miniszter Jens Spahn is indult a bő egy évvel ezelőtti elnökválasztáson, és Merzhez hasonlóan ő is eltávolodna Merkel politikájától, annál jobboldalibb programot szeretne érvényre juttatni. Különbség kettőjük között főleg abban lenne, hogy Merz 64, míg Spahn 39 éves, vagyis utóbbi megválasztása valószínűleg generációváltást is hozna.
Meglebegtette az indulását Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Armin Laschet is. A másik két említett jelölt is innen, Németország legnépesebb tartományából származik, amely így a legtöbb küldöttet delegálja a pártkongresszusra, ahogy a Bundestag CDU-frakcióján belül is onnan érkeznek a legtöbben. Laschet pedig élvezi a frakció támogatását, ami fontos lehet a későbbiekben. Bár mindhárman szinte biztosan jelöltetik magukat, egyikük sem jelentette ki még egyértelműen, hogy indul az elnöki székért.
A fő esélyes közülük egyértelműen Merz, egy csütörtökön közölt közvélemény-kutatás szerint a szavazók 40, a CDU/CSU-törzsszavazók 69 százaléka ítéli őt jónak kancellárjelöltként. Más kérdés, hogy a népesség 42 százaléka meg kifejezetten rossz ötletnek tartja ezt. A második legkedveltebb lehetséges jelölt a németek szemében a CSU-elnök, egyben bajor miniszterelnök Marcus Söder (31 százalékkal), tőle csak egy százalékponttal marad le Laschet, míg Spahnt egyelőre 24 százaléknyian támogatják.
Noha ezek a mérések is fontosak lehetnek a döntésben, ha nem lesz több jelölt a CDU élére, hanem már az elnökválasztás előtt megállapodnak a párton belüli erők, annak könnyen Laschet lehet a nyertese. Kevésbé megosztó személyiség, mint a másik két lehetséges induló, így egy tárgyalásos megoldásnál ő lehetne a befutó.
Hogy mikor kerül pont az ügy végére, az egyelőre kérdéses, mint ahogy az is, hogy Merkelnek milyen hatása lesz az előkészületekre. Merz-cel ugyanis például kifejezetten rossz a kapcsolata. Tény, hogy a párton belül többen azt szeretnék, hogy a kongresszusra már csak egy jelölt maradjon, mert a CDU már most is megosztott, egy belső kampány pedig tovább növelné a széthúzást. De az sem dőlt még el biztosan, hogy a pártelnöki székért folyó verseny egyben a kancellárjelöltségért is menjen-e, vagy esetleg két körben döntsenek - AKK lemondása merőben új helyzetet teremtett.
Van gond elég
Könnyen mondhatnák, hogy a jövő ősszel esedékes választásig, vagyis a leköszönéséig Merkel már igazán hagyhatná a pártja dolgait, addig csak kihúzza valahogy a kormány élén, de ez nincs feltétlenül így. Ha Merz lesz a pártelnök (és egyszersmind kancellárjelölt), lehetséges, hogy mielőbbi választást akarna, ugyanis nemcsak Merkel centrista politikája nem tetszik neki, hanem a jelenlegi nagykoalíció sem - mint ahogy az SPD új vezetése sem nagy híve a baloldali párt támogatottságát teljesen felemésztő közös kormányzásnak. De Merkelnek az sem jönne jól neki, ha a saját pártja támogatását nem tudná megszerezni egy-egy döntéshez.
Pedig Merkelnek lenne más feladata bőven, mint hogy a pártügyekkel foglalkozzon. Egyrészt pénteki hír, hogy a statisztikai hivatal adatai szerint a tavalyi utolsó negyedévben megállt a gazdasági növekedés Németországban (egész pontosan 0,0279 százalékkal növekedett az előző negyedévhez képest, ami stagnálásnak nevezhető). Ez az előzetes jóslatoknál rosszabb adat, a szövetségi kormány még két hete is növekedésről beszélt.
Az exportnehéz német gazdaságnak ráadásul ekkor még nem kellett szembesülnie a Kínában áldozatait szedő koronavírus, a kereskedelmi háborúk, valamint a brexit hatásaival. Egyáltalán nem kizárt, hogy a gazdaság recesszióba csúszik, ami persze rossz hír a német gazdaságtól nagyban függő magyarnak is.
Aktuális feladat a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia lebonyolítása is. A konferencia péntektől vasárnapig tart, az először a találkozón megjelenő Emmanuel Macron francia államfőn és Justin Trudeau kanadai miniszterelnökön kívül ott lesz az Egyesült Államok három minisztere (köztük a külügyért felelős Mike Pompeo), az amerikai képviselőház elnöke, Nancy Pelosi, a NATO-főtitkár Jens Stoltenberg, valamint Oroszország, Irán és India külügyminisztere is. Olyan témák kerülnek szóba, mint a líbiai és jemeni polgárháború, illetve a közel-keleti feszültség. Bár egyikre sem valószínű, hogy most találnak megoldást, ez a találkozó hasonló szerepet tölt be biztonság- és külpolitikában, mint a gazdaságban a Davosi Világgazdasági Fórum. Itt is megjelenik majd természetesen Merkel, illetve a védelmi politikáért felelős AKK, akik így helyben vannak, hogy tárgyaljanak a CSU-t vezető Söderrel a párt jövőjéről is.
Kiemelt kép: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance
