Amikor azt mondja az előzetes, hogy „igaz történet alapján”, azért pislog egyet-kettőt az ember, de tekintsünk el a ténytől, hogy ez már lassan bármire ráhúzható. Lássuk, milyen lett egy bedrogozott csúcsragadozó kellemes délutánja egy nemzeti parkban!
Mi az igaz a Kokainmedve történetéből? 1985-ben egy rosszul sikerült drogfuvar során, valóban elszórtak pár zsák kokaint egy amerikai nemzeti park légterében, és tényleg megette az egyik zsák tartalmát egy fekete medve. Körülbelül fél órát élt szegény pára, majd elpusztult.
Ha ismerős a két fiatalember neve, az nem lehet véletlen ugyanis a két úr felelt a Jump Street-filmekért, az Irány a Pókverzumért és a Lego movie első részéért. Alapvetően vígjátékokban utaznak, és általában együtt követik el a legnagyobb blődségeket, amik majdnem mindig szórakoztatóra sikerülnek. Attól függetlenül, hogy a Kokainmedvét nem ők rendezték, a kéznyomuk azért markánsan érződik a mozin.
A filmet Elizabeth Banks rendezte, akinek ez a harmadik nagyjátékfilmje rendezőként, és szerencsére nem is sikerült olyan rosszul. Jó, tény, hogy nem tette eddig magasra a lécet, a 2019-es Charlie angyalait és a 2015-ös Tökéletes hang 2-t kevesen szerették, bár nem a rendezéssel volt baj egyik esetében sem. Ugyanakkor vitán felül ez Elizabeth Banks legjobb rendezése.
Történetünk hasonlóan indul, mint a fent leírt valós események, de
Aki az útjába kerül, azt kiírják a szövegkönyvből, a balszerencsések között van parkőr, rendőr, drogcsempész és pár kiránduló is, akik közül kevesen ússzák meg ép bőrrel a vérgőzös találkozást. Csak dicsérni lehet Bankset és alkotótársait. A forgatókönyv szórakoztató és logikus (már amennyire ez elvárható), az akció látványos, a morbid humor működik, csak úgy, mint az egészségesen velőtrázó vérmennyiség. A 80-as évek szörnyfilmjeinek hangulatától izzik a vászon: a zene, a ruhák és a kötelezően túlzó kivégzések.
A film erősen 18-as korhatáros, kezdve kiskorúak droghasználatától egészen a brutális belezésig. Miután ezt a mondatot leírtam, jön a feketeleves, amire nem gondoltam volna. Nagyon szórakoztató lett a Kokainmedve. Nemcsak minőségileg jobb, mint egy holmi Piranha 3D, de fekete humorában és kreativitásában is túlmutat rajta. Itt is találkozunk a klisés kötelező családdal, akikről tudjuk, hogy túlélik, van gonosz drogcsempész, akiről lerí, hogy pórul fog járni, de valahogy
Nem azt mondom, hogy ez lesz a következő Aranypolgár, de klasszisokkal többet kínál, mint a címe. Vagyis nem. Pont annyit kínál, mint a címe, őrült, vicces szórakozást, felnőtteknek, egy csipetnyi szívvel és rengeteg vérrel. Főleg digitális vérrel, de az más kérdés.
A színészek jók, hozzák a kötelezőt, ez Ray Liotta utolsó filmje. Ha belegondolunk, ez egyszerre illő és méltatlan, hiszen játszott ő klasszikusban is, gondoljunk csak a Nagymenőkre, vagy az Azonosságra, ugyanakkor elvállalt borzasztó minőségű filmeket is karrierje során. A Kokainmaci pedig tisztelgés utóbbiak előtt.
A többi színész is jó iparosmunkát tett le az asztalra, Kerry Russell nagyon megmenti a gyerekeit, Margo Martindale szokásosan az „undorító nőszemély Karen” karakter, míg Jesse Tyler Ferguson szerethetően irritáló. Alden Ehrenreich és O’Shea Jackson Jr. - aki nem más, mint a híres rapper/színész Ice Cube fia – kettőse kiemelkedik a csapatból. Imádnivalóak együtt, nagyon jó a kémia kettőjük között mint a civakodó drogcsempészek közt. El tudnék képzelni egy Halálos fegyver-remake-et a kettőssel. Még a gyerekszínészek is elviselhetőek, pedig nem gyakran dicsérek ifjonc karaktereket, ezért különleges, ha ennyire jól működnek.
Erre a filmre úgy kell beülni, hogy semmit nem vár el tőle az ember, csak csonkolást és szórakoztatást. Ezen elvárások mellett viszont meg is lephet minket a produkció. A horror inkább a vérengzésekben rejlik, mint a jumpscare-ekben vagy feszültségben. Elég sok új testrészt kikészít a maci szereplőinken.
Logikusan hullanak el szépen, egyesével, hogy a meglévő szereplőkért azért még izgulhassunk, és mégis lássunk kellő mennyiségű belső szervet. Ami nem mindig jött be, az a vizuális effektek. A medve mindig teljes mértékben digitális, néha jól nézett ki, de sokszor inkább rajzfilmfigura volt. A belezésekkel is hasonló a helyzet, de ott talán akad egy-egy praktikai effekt is, ha nem így volt, akkor a digitális művészeknek mehet a piros pont.
Nem tudom, mit lehetne még elmondani egy Kokainmedve című remekről. Vicces, bár kell erős fekete humor hozzá, kellően véres, és ha eltekintünk a gyenge CGI-tól, igen szórakoztató. Nem is túl hosszú, feszes a tempója, minden amellett van, hogy azt mondjam, jó volt a film. De sajnos ezt nem merem leírni, így
Ezt várja az ember egy Kokainmedve című eposztól! Aki nem szereti az ilyet, az nem veszít vele semmit, ha kihagyja, de aki kicsit is kíváncsi lesz a cím miatt, az nem fog csalódni. Könnyed, felnőtt szórakozás 90 percben.
