Az egész világot sokkolta a hír, hogy vasárnap lezuhant egy helikopter Kaliforniában, a balesetben pedig kilencen, köztük a 41 éves Kobe Bryant és 13 éves lánya, Gianna is életüket vesztették.
Kobe Bryant megosztó személyiség volt, a mindenáron győzni akarását azonban mindenki elismerte. Ötszörös NBA-bajnokként, 18-szoros All Starként, kétszeres olimpiai bajnokként vonult vissza. Volt zsákolóbajnok, egy mérkőzésen pedig 81 pontot dobott a Toronto Raptors ellen, ami a második legtöbb a liga történetében. 33 ezer 643 pontjával minden idők negyedik legeredményesebb játékosa, nem véletlenül vonultatta vissza mindkét mezszámát (8-as, 24-es) a Los Angeles Lakers. Ám a 20 éves karrierje során több lett ő egy kiváló kosárlabdázónál: a pályán nyújtott teljesítményével legendává vált, elhivatottságával pedig milliók számára követendő példaként szolgált, még úgy is, hogy az élete nem volt makulátlan.
Gyászba borult az egész világ - Kobe Bryant pályafutása képekben
Csak azért is a legjobbnak lenni
Talán kevesen gondoltak bele abba, hogy 1996 nyara mekkora hatással lesz az NBA-re. Persze az, hogy Shaquille O'Neal szabadügynökként aláírt Los Angelesbe már előre vetítette, hogy a Lakerst majd komolyan kell venni a következő években.
Azonban minden idők egyik legjobb centere is lehet kevés lett volna egyedül, ha nem nő fel mellé egy akkor még középiskolás philadelphiai srác.
A Charlotte Hornets a '96-os draft 13. helyén választotta ki Kobe Bryantet, aki akkor még csak 17 éves volt, ám nem terveztek vele komolyan. A Lakers kérésére tettek így, a két csapat ugyanis cserélt egymással, a tinédzser játékjogáért Vlade Divacot kapta cserébe a Hornets. Az ötlet a Lakers-legendától, az akkor általános igazgatóként dolgozó Jerry Westtől származott, aki miután látta Bryantet játszani, azt mondta:
Jobb, mint bármelyik játékos a csapatunkban.
Pedig Kobe Bryant egy 2015-ös interjúban arról beszélt, várta, hogy Charlotte-ban játszhasson, de az, hogy ilyen könnyen lemondtak róla, a mosolygós fiúból előhozta a gyilkos ösztönt. És talán nyugodtan kijelenthetjük, ez a csere teremtette meg a legendát.
Ahogy világszerte mindenkinek, neki is Michael Jordan volt a példaképe. Az ő meccseit nézte, lemásolta a kosáristen mozgását, rengeteg videó készült arról, ahogy a legapróbb mozdulatokig ugyanúgy oldottak meg hasonló játékhelyzeteket. Ő azonban mindezek ellenére sem az új Jordan akart lenni, hanem még nála is nagyobb. Ezt többször hangoztatta is, amivel eleinte sokak szemében tűnt nagyképűnek. Csakhogy Bryant beletette az ehhez szükséges munkát is a tehetsége mellé.
Nem hozta lázba az éjszakázás és hasonlók. Őt egy dolog érdekelte: hogy a lehető legjobb legyen. És nála ezt azt jelentette, hogy Michael Jordannel akarta felvenni a versenyt. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire sikerült megközelítenie ezt a szintet, de az nem kérdés, hogy nagyjából minden álmát megvalósította
- mondta róla 2017-ben Del Harris, aki Bryant edzője volt első két NBA-szezonjában.
Ez a mérhetetlen versenyszellem vitte őt előre, ezzel lépdelt előre a csapaton belüli hierarchiában. 1997-ben még egy szoros playoff-meccsen dobott négy homályt a hajrában, de aztán ebből is azt szűrte le, hogy még többet kell edzenie, amivel előbb beverekedte magát a Lakers kezdőjébe, majd annak a csapatnak lett a húzóembere, amely már a korábban a Jordan-féle Chicago Bullst csúcsra járató vezetőedzővel, Phil Jacksonnal a kispadon, valamint O'Neallel és Bryanttel a pályán zsinórban három bajnoki címet húzott be.
Közben Kobe Bryant, a játékos teljesen átváltozott: 2003-tól kezdve Black Mamba (Fekete Mamba) lett, a gyilkológép, aki mindenkit elsöpör az útjából, miközben újra és újra bebizonyítja, hogy neki van igaza. Egyszer azt mondta: inkább legyen harminc kihagyott dobása egy meccsen, mint hogy az első kilenc pontatlan célzás után abbahagyja a próbálkozást és feladja, mert utóbbi azt jelentené, hogy nem bízik magában eléggé és kudarcot vallott.
Talán emiatt a mentalitás miatt sem volt tökéletes ember. Egy 19 éves lány nemi erőszakkal vádolta meg 2003-ban (az ügy végül nem jutott el a bíróságig, viszont a játékos nyilvánosan bocsánatot kért), valamint O'Neallel és Jacksonnal is megromlott a kapcsolata az évek során. Előbbi 2004-ben el is hagyta a Lakerst, csak évekkel később tudták rendezni egymást közt a dolgokat.
Ugyanakkor Bryant karaktere és a játékhoz való hozzáállása olyan volt, amivel milliók példaképévé tudott válni. Nemcsak stílusosan játszott, de látszott rajta, hogy bármilyen helyzet is adódik a pályán, neki oda lehet adni a labdát, mert hozhat ugyan rossz döntést, de megremegni biztosan nem fog. A triplázás és O'Neal távozása után bebizonyította elsősorban magának, hogy a center nélkül is fel tud érni a csúcsra: előbb visszavitte a Lakerst a nagydöntőbe, és bár elég nehezen emésztette meg, hogy 2008-ban még a Boston Celtics nyert, a következő két évben újabb két bajnoki címet tudott szerezni a csapattal.
Az újabb generációk pedig már úgy érkeztek a ligába, hogy nem Jordanre akartak hasonlítani, hanem Kobe Bryantre.
Stílusosan szállt ki
Amiben túl tudott nőni Jordanen az, ahogyan lezárta a karrierjét, mert bár utóbbi jelenleg klubtulajdonos, de többször is lenyilatkozta, hogy bármit megadna azért, hogy visszamehessen az időben és újra játszhasson. Bryant esetében azt már nem volt olyan jó nézni, ahogyan egy akkor teljesen reménytelennek tűnő csapatban dobálgat, a kritizálói pedig azt sem vették annyira jó néven, hogy az utolsó szezonja másról sem szólt, mint az ő ünnepléséről. Annál azonban semmi sem adta jobban vissza a játék iránt érzett szenvedélyét, amikor 2013 áprilisában egy Golden State Warriors elleni mérkőzésen elszakadt az Achilles-ina. Fájdalmasan tapogatta a lábát, az orvosok azonnal megnézték és közölték vele a rossz hírt.
Mondtam neki, hogy elszakadt, vége. Ő csak visszakérdezett: »Nem tudod valahogy megragasztani?«
- emlékezett vissza a csapatorvos, Gary Vitti a történtekre.
Bryant visszament a pályára és bedobta a javára megítélt két büntetőt. De a 60 pontos búcsúmeccsét sem feledi senki, aki látta.
Ám a visszavonulásában a legszebb az volt, amit a Dear Basketball c. levelében leírt, amiből aztán Oscar-díjas animációs kisfilmet csináltak. Ebben Bryant elmesélte a kosárlabda iránt érzett szenvedélyét, azt, hogy mit jelentett számára a sportág. A végén pedig bevallja, ugyan az odaadása nem múlt el, de a teste jelzett, hogy nem bírja tovább.
És ekkor el tudta engedni a játékoskarrierjét.
37 évesen kiszállt ("Mamba out" - szólt a legendás búcsúbeszéd), ám sokakban ott volt a kérdőjel, vajon mit fog kezdeni magával. Ő a mesélést választotta, saját történetének elmondásával, a tapasztalatain keresztül inspirált másokat, miközben tanácsaival segítette a fiatal, feltörekvő játékosokat.
A kosárlabda iránti szeretete átragadt a lányaira is, így Kobe Bryant teljes mellszélességgel állt ki a női kosarasok mellett, hol a lánya csapatát edzette, hol a WNBA-t promózta. Nincs egy hete, hogy arról beszélt: a női bajnokságban több olyan játékos is van, aki megüti az NBA szintjét.
Vasárnap egy utánpótlástornára indultak, melyen legidősebb lánya, Gianna játszott volna. Helikopterrel mentek, régen edzésre is azzal járt, hogy a Los Angeles-i dugót megúszva minél több időt tudjon a családjával tölteni. Az időjárási körülmények nem voltak megfelelőek a repüléshez, de még tart a vizsgálat arról, hogy pontosan mi okozta a tragédiát, amely után január 26.-a örökké a kosárlabda fekete napja lesz.
Kiemelt kép: Christian Petersen/Getty Images
