Kiváló tévét teszteltünk: gyönyörű kép, remek hangzás kíséretében

A Panasonic azon tévégyártók egyike, ami az elsők között tette le a voksát a napjainkra egyre népszerűbb OLED-kijelzők mellett, és minden évben újabb modellekkel igyekeznek elnyerni a vásárlók kegyeit. Mi már a tavaly piacra dobott EZ950-nel is meg voltunk elégedve, de az FZ950 kódnevű készülékkel a japán cég képes volt még feljebb helyezni a lécet, már ami a képminőséget és a hangzást illeti.

MI AZ AZ OLED?

Az OLED (Organic Light-Emitting Diode) képernyőknél nincsenek folyadékkristályok és háttérvilágításra sincs szükség. A kijelző organikus diódákból áll, amik maguktól, egyenként képesek fénykibocsátásra és teljesen kikapcsolhatók, így a képernyő képes tökéletes feketék megjelenítésére. A közvetített kép nagyon részletes, teltek a színek, arról nem is beszélve, hogy a betekintési szög és a válaszidő is optimálisabb, mint egy LCD panel esetében.

KLASSZIKUS FORMA

Elődjéhez hasonlóan az FZ950 sem a külalakjával igyekszik magára vonni a figyelmet: egy teljesen letisztult, mindenféle extravagáns megoldástól mentes, kifejezetten vékony kávákkal megáldott okostelevíziót kapunk, aminek az egyetlen valódi különlegessége a talpánál elhelyezkedő Technics hangsugárzó, amit nekünk kell felszerelni a készülékre.

Utóbbi feladat kissé macerásabb, mint egy sima felpattintás, ráadásul a leírás sem olyan egyértelmű, mint egy IKEA összeszerelési útmutató, de azért koránt sem lehetetlen küldetésről van szó.

A tévé biztonságosan áll a masszív talpon, csak arra kell vigyázni, hogy a megfelelő helyen fogjuk meg az alig pár milliméter vastag kijelzőt, mikor a végleges helyére pakoljuk a készüléket. A hátlapon persze ott találjuk a hagyományos "dobozt", amiben a képfeldolgozáshoz szükséges technika került, illetve szokás szerint ide helyezték a különböző csatlakozókat, amik 2018-hoz illően kielégítenek minden létező igényt.

Van négy darab HDMI 2.0-t, két USB 2.0, egy USB 3.0-t, illetve komponens, kompozit, Ethernet, digitális optikai és analóg audio csatlakozók. Emellett ott figyel még egy CI Plus 1.4 foglalat, sőt a tévé akár még SD-kártyák fogadására is képes, ha onnan szeretnénk képeket és videókat visszanézni.

KÉPMINŐSÉGBŐL JELES

A tévé legfontosabb része az OLED-panel, és itt a csúcsminőséget kapjuk. Az LG gyártott képernyő 10 bites, és természetesen támogatja a 4K (3840 × 2160 pixel) felbontást, illetve a legelterjedtebb HDR-szabványokat, úgymint a HDR10, a HDR10 és a HLG, egyedül a Dolby Vision hiányzik a "csomagból".

MI AZ A HDR?

A HDR-t (High Dynamic Range) támogató tévéknél a hagyományosnál nagyobb dinamikatartomány érhető el, sőt az átlagnál részletessebb kép jeleníthető meg. Egy átlagos és egy HDR felvétel között az a különbség, hogy a HDR-es tartalomnál több részlet látszik a különösen sötét és a különösen világos részeken, így a kép egy normál felvételnél jóval színgazdagabbnak és természetesebbnek hat. A legismertebb szabványok a HDR10 és a Dolby Vision

Bár maga a kijelző a konkurens LG-től érkezett, a képfeldolgozásért a Panasonic saját fejlesztésű HCX processzora felel, és a chip kiváló munkát végez. Még a sima SD és Full HD tartalmak is jól festenek a 4K-s kijelzőn, de igazából akkor tátjuk el a szánkat, ha megfelelő minőségű alapanyagot "etetünk" a tévével. Legyen szó 4K-s Blu Ray lemezekről vagy a Netflix hasonló felbontású filmjeiről/sorozatairól,

a látvány egészen lenyűgöző.

Az OLED-képernyők egyik legnagyobb előnye, hogy a teljesen kikapcsolható organikus diódáknak hála elérhető a 0 cd/m² fénysűrűség, azaz a tökéletes fekete, és a Panasonic olyan jól tud játszani ezzel a megoldással, hogy sokszor az állunkat kerestük a tévé előtt ülve. Elképesztően kontrasztos képek, gyönyörű színek, olyan részletek, amik más készülékeken egyszerűen nem jelentek meg, lényegében zéró zajosodás, és ezúttal már a korai OLED-modellekre jellemző utánhúzás, és a mozgó testeket kísérő aura sem jelentkezett a legnagyobb kedvenceink újbóli megtekintése közben.

Ami a HDR-tartalmakat illeti, olyan jelentős minőségbeli változásra nem számíthatunk, mint a Samsung-féle QLED-kijelzők esetében, hiszen itt a fényerő maximum 785 nit, ugyanakkor ez már bőven elegendő ahhoz, hogy érzékelhessük a különbséget egy teljesen átlagos LCD-tévéhez képest. Élénkebb színek, sokkal természetesebb fényjáték, részletesebb vizuális tartalom - ha valaki például rendelkezik PS4 Próval, vagy Xbox One X-szel, akkor a megfelelő játékok betöltésénél, 4K közeli felbontásban azonnal látni fogja a különbséget, főleg ha ki- és bekapcsolja a HDR-megjelenítést.

Ha pedig már szóba kerültek a videojátékok, akkor érdemes tudni azt is, hogy az FZ950 nagyjából 20ms-os késleltetéssel dolgozik, ami egészen kiváló eredmény, szóval a tévé tökéletes választás lehet egy konzol mellé, hiszen az online multiplayer játékok közben sem kell aggódni a túl magas input lag miatt.

Ami a beállítási lehetőségeket illeti, az átlag felhasználók bőven meg lesznek elégedve az alap értékekkel, illetve a 11 előre eltárolt képprofillal, de a Panasonic gondolt a profikra is, és a megfelelő menükben mindenki a saját szájíze szerint állíthatja be a számára leginkább megfelelő paramétereket.

AZ A FRÁNYA OPERÁCIÓS RENDSZER

Okostévéről lévén szó, az FZ950 saját operációs rendszerrel érkezik, ami továbbra is a Firefox-alapú My Home Screen. Alapvetően nincs baj vele, a kör alakú ikonokkal dolgozó dizájn nekünk ugyan nem tetszik, de ez ízlés kérdése, a lényeg, hogy a rendszer gyors, egész jól átlátható, appokkal is bőven el van látva, a legfontosabbak (Netflix, YouTube) pedig már előre telepítve várják a felhasználókat.

A Home menü és a gyorsan elérhető részek még a körök ellenére is barátságosak, viszont ha alámerülünk a beállítások rengetegébe, akkor olyan, mintha húsz évet repülnénk vissza az időben. A menük egész egyszerűen csúnyák, sokszor a Norton Commandert idézik, és továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy ha már kifizetünk többszázezer forintot egy készülékért, akkor illenék a szoftver minden részére kellő figyelmet fordítani, nem csak azokra a felületekre, amiket legtöbbször használnak az emberek.

A fejlődés hiánya ugyanakkor nemcsak a menürendszerre jellemző, de egy ennél fontosabb részre, a médialejátszóra is, ami konkrétan semmit nem változott a tavalyi modell megjelenése óta, így megint csak ugyanazt tudjuk elmondani, mint az EZ950 esetében. A rendszer a képfájlok közül csak a JPG-et hajlandó felismerni, zenéből csak az MP3, a WMA és a FLAC megy, és elméletben hiába támogatja a legnépszerűbb videoformátumokat, nálunk néha előfordult, hogy a méretesebb (értsd 30-40 GB) .mkv fájlok lejátszása egész egyszerűen meghaladta a tévé képességeit, és a Dolby True HD, a DTS HD Master Audio és a Dolby Atmos kódolású állományokkal sem nagyon tudott mit kezdeni.

A SZÜKSÉGES PLUSZ

A tévé mellé járó szoftver továbbra is a Panasonic készülékek leggyengébb pontja, ugyanakkor az FZ950 mellé csomagolt soundbar kifejezetten kellemes meglepetés lett. A szintén a gyártó által birtokolt Technics színeiben érkező hangfalban összesen 12 hangsugárzó nyújt 80 wattos teljesítményt, az utóbbira pedig egyáltalán nem lehet panasz. Sőt túlzás nélkül állítható, hogy kevés tévé van, ami ennél jobb rendszerrel került a piacra 2018-ban: dinamikus, tisztán szól,

ráadásul külön mélynyomó hiányában sincs gond a basszussal.

Nyilván nem biztosít olyan hangélményt, mint egy 5.1-es vagy 7.1-es rendszer, sőt a sztereó sem igazi, hiszen az összes hangszóró egymás mellett helyezkedik el, de a hangminőségre még ennek fényében sem lehet panasz, ahogy a hangerőre sem - maximumra csavarva sincs torzítás, ugyanakkor biztos, hogy előbb utóbb az ajtónk elé csalogatja a szomszédokat.

Verdiktként elmondható, hogy a Panasonic FZ950 nem tökéletes okostévé, de még a szoftveres apróságok ellenére is az élmezőnybe tartozik, köszönhetően az átlagon felül teljesítő képernyőnek, amihez foghatót csak az LG kínálatában találhatunk a piacon. Ennek függvényében viszont cseppet sem meglepő, hogy a tévé ára is az irgalmatlanul drága kategóriába tartozik.

A 65 colos modell egymillió forint környékén található meg a boltokban, míg az 55 colos verzióért 700 000 forintot kell kicsengetni. Ez bizony nem kevés pénz, ugyanakkor, ha valaki mégis képes ennyi pénzt szánni egy tévére, biztos lehet benne, hogy csúcsminőséget kap, legalábbis a képminőség terén.

Birkás Péter korábbi cikkei

• Újra törnek a csontok és fröcsög a vér
• Ingyen adják az egyik legjobb II. világháborús játékot
• Ezt telepítse, ha gyűlöli a kéretlen hirdetéseket