Népszerű lett a magyar dokumentumfilm, a budapesti fesztiválokra újabban alig vagy egyáltalán nem lehet jegyet szerezni, és februárban a nagy érdeklődés miatt még az interneten közzétett filmek hozzáférhetőségét is meg kellett hosszabbítani. A sikerhullámra az állami filmfinanszírozók is ráültek, csakhogy nem a szakma társadalmi témákon dolgozó képviselőit kezdték jobban támogatni, hanem egy olyan szuperprodukcióba öntöttek óriási pénzt, amely simán illeszthető lesz a kormányzati országimázs-projektekhez is.
A dokumentumfilmeseket megdöbbentette, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap utódjaként létrejött Nemzeti Filmintézet Filmszakmai Döntőbizottsága február elején
560 millió forintos támogatást szavazott meg egy Hosszú Katinkáról szóló filmnek,
miközben ebben a kategóriában az elmúlt évtizedben fillérekből kellett gazdálkodni az alkotóknak. A szakma képviselői azt sem tartják véletlennek, hogy a film producere az a Lajos Tamás, aki egyébként is jól fekszik a Káel Csaba vezett Nemzeti Filmintézetnél.
Jön a Hosszú Katinka-film és egy Trianon-doku is
Elég erős projektek kaptak filmgyártási támogatást.
A Katinkával - korábbi munkacímén Iron Lady - senki sem kockáztatott, hiszen a film a versenygyőzelmek százait maga mögött tudó sportolónő újabb olimpiai felkészülési időszakát és a tokiói szereplését dolgozza fel. A stáb 65 napos forgatás keretében kíséri az úszónőt "szárazon és vízen", és 2020 karácsonyán pedig megtartják a bemutatót. Mindezt olyan összeggel honorálták a bizottság tagjai, amilyet nyugat-európai, sőt amerikai portréfilmesek is csak kivételes esetben tudnak elérni, Magyarországon pedig a játékfilmek között is ritka. Összehasonlításként, az HBO kínálatába is bekerült Kojot 320 milliós támogatással készült.
A dokumentumfilmes kategóriában nincsenek nyilvánosan közzétett statisztikák az állami filmtámogatások összegéről és elosztásáról. A 24.hu filmesek segítségével saját összesítést készített a 2011 óta eltelt időszakról. Ebből az derült ki, hogy kilenc év alatt a pályázó dokumentumfilmesek összesen nem kaptak annyi támogatást, mint a Katinka egymaga: 21 film kapott 534 millió forintot. De még ezek között is volt két szerencsés: Török Zoltán Vad Magyarország 2. és Bereczki Csaba Soul Exodus című filmjei vihették el ennek az összegnek a felét, 270 milliót. A maradékból 19 alkotást - négy-öt esetben csak forgatókönyv-fejlesztést - támogattak.
Az elmúlt egy évtized átlagában a dokumentumfilmesek tehát 14 millió forintot alig meghaladó támogatásra számíthattak az államtól, de ehhez is szinte minden esetben több pályázatot kellett benyújtaniuk. Az áttekintés alapján az is megállapítható, hogy sok esetben nem a gyártást segítette a költségvetés hozzájárulása, hanem a már némileg befutott film újabb fesztiválokon való megjelenését. Megjegyzendő, hogy az egész estés dokumentumfilmek gyártásához ma már többnyire ugyanolyan eszközöket, kamerákat használnak a készítők, mint a játékfilmeknél, az utómunkák, a vágás pedig a sok nyersanyag miatt még drágább is lehet.
A februárban ingyenesen nézhetővé tett öt, többszörösen díjnyertes, egész estés dokumentumfilm közül a Zurbó Dorottya rendezte Könnyű leckék, amely egy szomáliai menekült lány beilleszkedési folyamatát dogozza fel, 27,5 millióz kapott: 2 milliót forgatókönyvre, 22 milliót gyártásra, majd később marketingre és fesztiválrészvételre még 3,5 milliót. Hörcher Gábor alkotása, a Drifter 2014-ben elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó rangos IDFA-díjat, 2016-ban pedig a legjobb magyar dokumentumfilmnek járó Magyar Filmdíjat, a létrehozására adott támogatás azonban még az átlagot sem érte el. Az öt éven át készített, 200 órányi nyersanyagból összevágott film 10 milliós támogatást kapott, és másfél milliós fesztivál-hozzájárulást.
A dokumentumfilmeseknek szánták még a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának támogatási programja (más néven MTVA Mecenatúra) Ember Judit pályázatát, ezt azonban 2019-ben már egyáltalán nem írták ki. A pályázók korábban maximum 10 milliót kérhettek egy filmre, de jellemzően inkább csak 7-8-at kaptak.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
