A Washingtoni Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatásai bizonyították be, amit bizonyos szinten már eddig is tudtunk: a vakok jobban hallanak, mint a látó emberek, és ügyesebben navigálnak a világban csak a hangokra hivatkozva. A tudósok szerették volna megérteni, pontosan hogyan történik mindez, ezért születésüktől fogva vak, vagy nagyon fiatal korukban látásukat vesztett embereket vizsgáltak egészséges kontrollcsoporttal szemben. Mindkét kutatás MRI használatával készült, de a szakértők nemcsak azt vizsgálták, hogy milyen neuronok vesznek részt az érzékelésben, hanem
azt is, hogy milyen érzékenyek a hangfrekvencia változására.
Az első kutatás a Journal of Neuroscience tudományos folyóiratban jelent meg, és bebizonyította, hogy a látássérültek agya sokkal érzékenyebb a hanghullámok apró változásaira, mint azoké, akik egészségesek. A hallókéreg ugyanis finomhangol a vakok esetében, azaz jobban meg tudja különböztetni a kis frekvenciaváltozásokat is. "Ez az első kutatás, ami kimutatja, hogy a vakság miatt a hallókéreg képes a plaszticitásra" - írta egy sajtóközleményben Ione Fine, a Washingtoni Egyetem pszichológusa, a tanulmány egyik szerzője.
A plaszticitás egyébként az agy anatómiai és funkcionális változásra való képességét jelenti, vagyis azt, hogy bizonyos ingerek és szükségletek hatására képes az idegi kapcsolatokat átrendezni és újrafunkcionálni. "Ez azért fontos, mert a hallókéreg az agy azon szerve, amely a vakoknál és a látóknál is ugyanazt a hallható információt fogadja be. A vakoknál viszont a hangokból több információ kivonására van szükség, ennek hatására ez az agyterület képes eszerint fejlődni."
A kutatók azt is fontosnak tartják, hogy az eredmények bebizonyítják: a babák agya a környezetre válaszul fejlődik.
A második kutatás, amely szintén a Journal of Neuroscience folyóiratban jelent meg, arra koncentrált, hogy a születésüktől fogva vakok, vagy azok, akik nagyon korán vesztették el a látásukat, hogyan érzékelik a térben mozgó objektumokat. A résztvevőknek Morze-jelekhez hasonló hangokat kellett figyelniük, miközben a kutatók monitorozták az agyuk idegválaszát. A kódok kisebb és nagyobb frekvenciaeltérésekkel érkeztek, a hallgatás közben pedig fMRI géppel rögzítették a résztvevők agyi aktivitását. Kiderült, hogy a vak alanyoknál a hallókéreg
sokkal érzékenyebb volt a frekvenciaváltozásokra, vagyis a kisebb eltéréseket is könnyebben vette észre.
Egy látó embernek nincs szüksége ennyire kifinomult hallásra, hiszen ott van számára a látás, ami kiegészíti az információkat, de a vakoknak erre nincs lehetőségük. Mivel számukra csak a hangi ingerek nyújtanak információkat, a hallókéregnek ehhez kellett alkalmazkodnia.
Egy harmadik, a Proceedings of the National Academy tudományos folyóiratban megjelent kutatás azt is vizsgálta, hogy az agy hMT jelzéssel ellátott területe képes-e segíteni a vak embereknek a térbeli mozgás érzékelésében. A résztvevőknek ugyanúgy különböző frekvenciájú hangokat kellett meghallgatniuk, de ezek a hangok most úgy voltak megszerkesztve, mintha a kibocsájtói mozogtak volna a térben. A korábbi kutatási eredményeket alátámasztotta, hogy a hMT is több információt nyert ki a hangokból a vakoknál, mint a látó embereknél.
A kutatás során az is kiderült, hogy a hMT ugyanúgy érzékeny volt a hangok frekvenciájára, mint a térbeli mozgásra is. Ez azért fontos, mert a hMT egy vizuális kérgi terület, azaz alapvetően a látásban játszik szerepet - a kutatók kimutatták, hogy az ilyen agyi területek is hozzásegítik a vakokat abban, hogy jobban dolgozzák fel a hangi információkat.
Az utolsó kutatásban voltak olyan alanyok is, akik születésüktől fogva vakok voltak, de azóta műtét következtében már látnak - az ő agyuk is úgy működött még, mintha vakok volnának, ez igazolta a kutatók számára, hogy a változások már nagyon korai életszakaszban kialakulnak.
A kutatások arra is választ adnak, hogy a vakok milyen korai életszakaszban kezdenek el többet felfogni hallás által a világból, mint a látó társaik. Ahogy az egyik ilyen alany kifejtette a kutatóknak: "te a szemeddel látsz, én a fülemmel".
