Már az állaga is teljesen más volt az ősvíznek, mint a csapból folyó hétköznapi ivóvíznek.
A külvilágtól évezredek óta elszigetelt, 2,6 milliárd éves vízre bukkantak a tudósok tíz évvel ezelőtt az ontariói Timminsnél, írja a Unilad. A közel 2,5 kilométeres mélységben felfedezett víz valamilyen gránithoz hasonló kőzet hasadékaiba szorult.
A világ egyik legrégebbi ismert vizét Barbara Sherwood Lollar vezető kutató meg is kóstolta. A professzor szerint az első dolog, amit érzett, az a só volt.
„A víz és a kőzet közötti reakcióknak köszönhetően sós íze volt” – mondta el a tudós. Barbara Sherwood Lollar szerint ezen felül az ősvíz jóval viszkózusabb, vagyis sűrűbb volt, mint a csapvíz. Állagát leginkább a juharsziruphoz tudta hasonlítani. A folyadék teljesen színtelen volt, de amint oxigénnel érintkezett, narancsszínű lett a benne található ásványi anyagok, főleg a vas kicsapódásának köszönhetően.
A professzor többször is megkóstolta a folyadékot, de másnak kifejezetten nem ajánlja. Ő is csak a tudományos célok miatt ízlelte meg többször a vizet, miután a legsósabb víz után kutatnak a bolygón.
A felfedezésről a CTV reggeli műsorában is beszámoltak korábban:
Alig három évvel később, nagyjából 500 millió évvel még régebbi vizet találtak ugyanazon a környéken a kutatók. Azt nem tudni, hogy annak a víznek milyen íze volt.
