Ránézésre magok, de valójában ez az eper gyümölcse. Amit eddig gyümölcsnek hittünk valójában csak egy áltermés. Ja, és az eper még véletlenül sem bogyó.
Hiába hívják angolul strawberrynek, az eper valójában nem bogyó. Azonban még ennél is meglepőbb, hogy a gyümölcs felszínén található fehér valamik nem magok. Sőt, nem is az az epernövény gyümölcse, amit eddig annak hittünk. Az IFL Science egyszer és mindenkorra rendet tett a fejekben eperügyben.
A látszólag magoknak tűnő, az eper külső részén elhelyezkedő fehér dolgok valójában a növény gyümölcsei. Az úgynevezett aszmagok mindegyikében egyetlen mag található. De akkor mi az eper, amiről eddig azt hittük, hogy gyümölcs, az angol nyelvterülteken élők pedig azt, hogy bogyó?
A málnához és a szederhez hasonlóan a rózsafélék családjába tartozó növény fogyasztható, közkedvelt része valójában a termőtáj, másnéven vacok. Az eper valódi gyümölcse a beporzást követően ugyanis más gyümölcsökkel ellentétben nem nő meg, helyette a vacok húsosodik meg egyfajta áltermésként.
Bogyónak már csak azért nem nevezhetjük az epret, mert az ide sorolt növények gyümölcse egyetlen magnál többet tartalmaz. A bogyók külsejét héj, vagyis exokarp borítja, mely takarja a húsos, általában ehető belső részt, a mezokarpot, amit szokás pépnek is nevezni. A magokat pedig az endokarp nevű rész burkolja be. Ezeknek a feltételeknek pedig az eper egyáltalán nem felel meg.
A legtöbb epernövényt ráadásul nem is a magjából termesztik. A szamócanövények növekedésük során úgynevezett indákat növesztenek, lényegében kis szamócaklónokat, melyek gyökeret eresztenek és növekedni kezdenek, amint elérik a földet. Ezeket szokás gyökereztetni, melyek akár már 70 nappal az ültetés követően érett epreket produkálhatnak. Az igazi terméssel azonban csak a rákövetkező évben érdemes számolni.
