CT-és egyéb vizsgálatokkal kiderült az igazság a 300 éves „ereklyéről” amelyet „a Csendes-óceánban fogtak ki”, és halhatatlanságot adó erejéért imádtak Japánban.
A Japánban imádott mumifikálódott "hableányról" kiderült, hogy nem több, mint egy halrészekkel díszített, szövetből, papírból és pamutból készült alkotás - írta meg a Daily Mail.
A "teremtményt" állítólag 1736 és 1741 között fogták ki a Csendes-óceánból, a japán Shikoku szigeténél, és most Aszakucsi város egyik templomában őrzik.
A legenda szerint a halhatatlanságot biztosító erővel rendelkezik, és a Covid-19 világjárvány idején is a segítségét kérték.
Hirosi Kinosita, az Okajama Folklór Társaság munkatársa, aki a vizsgálat ötletgazdája volt, elmondta, hogy a végeredmény meglepte őket.
"Azt gondolhatnánk, hogy egy hal alsó testének és egy majom felső testének kombinációja. A felmérés eredményei azonban azt mutatják, hogy ez nem így van. Abból, amit most már tudunk, a test alsó fele hal, de a felső fele nem emlős."
Belső csontvázat nem fedeztek fel, de a nyak hátsó részén és az alsótestben fémtűk találhatók, az alsó felét pedig egy krokodilhalból származó pikkelyekkel fedték. A testfelület festéséhez homokot vagy pasztaszerű anyagba kevert szénport használtak.
A vizsgálat során az ereklye röntgenfelvételen, CT-vizsgálaton, fluoreszcens röntgenvizsgálaton, DNS-elemzésen és radiokarbonos kormeghatározáson esett át, illetve optikai és elektronmikroszkópos megfigyelésre is sor került.
"A japán sellők legendája a halhatatlanságról szól. Azt mondják, hogy ha megeszed egy sellő húsát, soha nem halsz meg. Japán számos részén él egy legenda, amely szerint egy nő véletlenül megette egy sellő húsát, és 800 évig élt. Ezt a legendát a templom közelében is mesélik, ahol a sellőmúmiát megtalálták.
Kozen Kuida, a templom főpapja elmondta, hogy a múmiát mintegy 40 évvel ezelőtt állították ki egy üvegvitrinben, és nemrég egy tűzálló széfben tárolták.
"Megkoszorúztuk, abban a reményben, hogy segít enyhíteni a koronavírus-járványt, még ha csak egy kicsit is" - mondta.
Hirosinak van egy elmélete arról, hogyan került a múmia a templomba. A sellőmúmiákat valószínűleg Japán különböző részein készítették látványosságként vagy külföldi exportra.
Kezdetben arra gyanakodott, hogy a leletet valamikor az Edo-korszakban - a japán történelem 1603-tól 1867-ig tartó korszakában - készítették. Az új tanulmány a levált pikkelyek egy részét az 1800-as évek végére teszi.
