Antal Ferenc 29 évesen vett részt az 1993-ban megrendezett első Szigeten, majd úgy alakult, hogy ez lett a nyarainak egyik legbiztosabb pontja. Szimbolikusan még a Covid miatt elmaradt években is kilátogatott néhány barátjával.
„Itt, a domb aljában volt 1993-ban a legelső Sziget (Diáksziget) egyik színpada, a másik pedig az északi szigetcsúcs közelében, akkor csak ez a két színpad volt összesen. Még korábban, 1991 júniusában pedig ugyanitt tartották a szovjet csapatok kivonulása alkalmából megrendezett »Viszlát, Iván!« fesztivált, többek között az Aurórával és a Pál Utcai Fiúkkal.”
„Volt egy év, amikor a Szerelem első vérig című film főszereplője, Beri Ary kolbászsütő standot üzemeltetett. Roston kolbász volt kiírva, de nyilván minden külföldi Boston kolbásznak olvasta. Nekünk mindenesetre ez volt a fő találkozóhelyünk abban az évben – már csak azért is, mert vele szemben volt az esztergomi Molotov Liget klub által vitt italmérés, ahol szintén ismerősök dolgoztak.”
„Itt a sarkon volt régen a Krisnások sátra, osztottak ételt is, emellett pedig a jól ismert Hare Krisna, Hare Rama mantrájukat játszották, de a lehető legkülönfélébb stílusokban: rockosan, jazzesen, sőt metálverzióban is. Az egyik emberük pedig a roppant bonyolult szöveget mutatta fel szavanként nagy táblákon, nehogy valaki eltévessze…”
Kevesen ismerik olyan jól a Sziget területének minden porcikáját, mint Antal Ferenc (becenevén Zerge): a repülőmérnök végzettségű, jelenleg szabadúszó fordítóként dolgozó férfi már a legelső, 1993-as fesztiválon is ott volt, azóta pedig egyetlen évet sem hagyott ki. Ahogy sétálunk vele a helyszínek között, egymás után jutnak eszébe a régi sztorik.
„1990 és ‘92 között három alkalommal rendezték meg a Nap-Nap Fesztivált Budapesten, a Sziget ennek a folytatásának tűnt. Mivel a fellépők között nagy volt az átfedés, és egyébként is az ő koncertjeikre jártam, úgy voltam vele, hogy ennek is adok egy esélyt. Akkoriban a Malévnál dolgoztam, az első évben még szabadságot se tudtam kivenni, szóval csak munka után jöttem ki és pár napot ki is kellett hagynom.”
A Rockinform magazintól kapott egy hetijegyet, ami akkor még egy nyakba akasztható, laminált kártya volt. Ezt a lapot tudósította a következő évben az akkor Eurowoodstocknak nevezett fesztiválról is, immár teljes erőbedobással.
„Ekkor interjúztam Eric Burdonnel, a Jethro Tull-lal, vagy épp Frank Zappa zenekarával, a Grandmothers of Invention-nel. Annyi anyagom gyűlt össze, hogy nem is győztem mindent megírni: a felvételek egy részét odaadtam kollégáknak magnókazettán, különben havilap lévén két hónappal később se jelentek volna meg.”
Utána 15 évig rádiózott, a Civil Sziget területén volt a Fúzió Rádiónak és a Fix Rádiónak is stúdiója, onnan készítették az adásokat. Jelenleg a koncert.hu-nak ír cikkeket a fesztiválról.
Ezt igazolandó, pont a fentiek elhangzása után néhány perccel szólítja meg őt egy társaság a Csónakház közelében.
„Őt még a Fekete Lyukból ismerem, 18 éves volt, amikor elkezdett odajárni, én a 24 évemmel már öregnek számítottam” – meséli egyikükről, hozzátéve: „13 éves korom óta járok koncertekre, de nem azért, mert lázadtam, hanem mert tetszett a zene. A Fekete Lyukban a nyitónapon még nem, a második naptól kezdve 1990 közepéig viszont minden jelentősebb programon ott voltam.”
Coca-Colát a pult alól
Feri szerint infrastruktúra szempontjából is óriási fejlődésen ment át a Sziget a kezdetek óta.
„Az első években még semmilyen fényforrás nem volt az egész évben ott lévő utcai lámpákon kívül, most pedig már éjszaka is nappali világosság van szinte mindenhol. A technikai feltételek is rengeteget javultak: az első néhány évben még rendszeresen előfordult, hogy a kisebb színpadokon egyszerűen elszállt az áram koncert közben, akár több alkalommal is.
Emlékszik arra is, amikor a mai FreeDome-mal szemközti területen katonai sátrakból lehetett ennivalót venni, 20 literes alumínium ételhordókban hozták ki, és öreg nénik mérték ki nagyon baráti áron.
„Néhány pultos egyébként bent is próbálta kijátszani a szabályt: úgy nézett ki a dolog, mint Amerikában a szesztilalom idején, a fogaik között szóltak oda, hogy »Van Coca-Colám, érdekel?« És ha igent mondtál, a pult alól csúsztatták a kezedbe.”
Emlékezetes koncertélményből rengeteg volt számára 30 év alatt, például Patti Smith két fellépése (az egyik végén az ominózus gitártöréssel), Iggy Pop a Stooges-zal, illetve Nick Cave-et is többször volt szerencséje látni. Időnként emellett teljesen véletlenül is belebotlott zseniális produkciókba.
„Az egyik évben az olasz kempingben volt egy kis színpad, ott láttam egy Una nevű zenekart. Az énekes lány gitározott is, mellette pedig két fiú volt még, mindketten több hangszeren játszottak. Azon a Szigeten nekem ez volt az egyik legjobb koncert, csomó nagyszínpadosat is vert, pedig ennél kisebb helyen nehezen léphettek volna fel. A pozitív képet csak az árnyalta némileg, hogy utána adtak egy CD-t, amin már közel sem voltak annyira ütősek, mint élőben. Igaz, több zenekarral jártam már így.”
A mobiltelefon előtti időknek szerinte megvolt az a varázsa, hogy sokkal könnyebb volt új embereket megismerni, ha a saját barátaidat épp elvesztetted.
„Mi is rengeteg olyan emberrel buliztunk együtt, akiket akkor láttunk először, egy hétig majdnem mindennap együtt lógtunk, aztán soha többé nem találkoztunk. Azért az ellenkezőjére is van példa: tegnap például észtek jöttek oda hozzám, akikkel tavaly ismerkedtem meg, most pedig ismét itt vannak és felismertek.”
Több mint fél év a fesztiválon
Feri becslése szerint legfeljebb 100 olyan ember lehet, aki az összes eddigi Szigeten részt vett, olyan pedig, aki hozzá hasonlóan nemcsak minden évben, hanem ezen belül majdnem minden fesztiválnapon kint volt, talán 10 sincs.
„29 év alatt összesen talán 8-10 napot hagytam ki, azok többségét is az utóbbi 6-7 évben, amikor érdekesebb koncert ígérkezett a városban, mint az aznapi szigetes felhozatalból bárki. Ha összeadjuk, fél évnél is többet töltöttem a fesztiválon.”
„Nem a Sziget miatt volt a legnagyobb hiányérzetem a vírus idején, de azért persze hiányzott. Az viszont kifejezetten érdekes élmény volt, hogy a Budapest Parkban az akkor maximálisan engedélyezett 500 fős közönség előtt láthattam a Tankcsapdát. Mondtam is magamban, hogy ilyen utoljára valamikor a ‘80-as évek végén történhetett velem…”
Manapság leginkább az hozza ki, hogy összefusson rég nem látott ismerősökkel, a Csónakházban ez szinte mindig megtörténik. De régebben sem a féktelen, „ereszd el a hajam” típusú bulizás állt hozzá közel.
„Nagyon nagy dolgok nem történtek velem, csajozós sztorijaim sincsenek: 30 év alatt összesen egy csajt szedtem fel, még a második Szigeten, de az sem egyéjszakás kaland volt. Persze sokszor eleve nem is próbáltam, mert volt kapcsolatom.”
Fiatalból szerinte ma sincs kevesebb a Szigeten, mint régen, inkább az ő korosztálya kopott ki szinte teljesen.
„Ez persze annyira nem meglepő, hiszen mégiscsak eltelt közben 30 év. Az én esetem annyiban speciális, hogy nincsen családom, ezért könnyebben meg tudom tenni, hogy a mai napig eljárok az éjszakába, amikor kedvem van. A zenét ugyanannyira szeretem, mint régen, szóval miért ne tenném?”
A cikk és a fesztiválhangulat támogatója a Coca-Cola.
