Halle Berry Oscar-díja után mégsem futott be olyan fényes karriert, ahogy azt a szépségkirálynőből lett A-listás színésznőnek jósolták. Az utóbbi időben a John Wick: Parabellumnak köszönhetően vette elő ismét a filmszakma, most pedig rendezőként is jelzi Hollywoodnak, hogy nem kell megfeledkezni róla. Sajnos ő is jobban jár, ha nem a Megsebezve című filmjével tér vissza úgy igazán a köztudatba. Pedig még bordáját is törte a nagy igyekezetben: a filmbéli ellenfelét alakító Valentina Sevcsenko - aki egyébként az UFC (Ultimate Fighting Championship) jelenlegi női légsúlyú bajnoka - vitt be neki egy, a kelleténél nagyobb ütést, de a női Rocky-történetként aposztrofált film sajnos súlyosabb sebekből is vérzik.
Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy a Megsebezve Berry igazi szerelemprojektje lehessen: a színésznő az elsők közt olvasta a forgatókönyvet, és rögtön szívéhez közelinek érzete a projektet. Berry maga is az UFC hatalmas rajongója, ráadásul a John Wick miatt edzett is annyit, mint egy harcművész. Emellett nehéz nem meglátni a párhuzamot a rivaldafénybe visszatérő harcos és a saját karrierje között: Berry utoljára a kétezres évek elején tündökölt úgy igazán, amikor Oscart is nyert a Szörnyek keringőjéért, Bond-lányt játszhatott a Halj meg máskorban, és elhalmozták főszerepekkel. Az elmúlt két évtizedből nem egyszerű feladat hasraütésszerűen mondani öt Berry-filmet, a színésznő ugyanis főleg felejthető filmek felejthető mellékszerepeiben tűnt fel. A John Wick 3 aztán megmutatta, hogy a nevét bátran oda lehet biggyeszteni Keanu Reevesé mellé, komoly nézőcsalogató hatása lesz még akkor is, ha végül pofátlanul kevés időt kapott a filmben.
A nagy visszatérés viszont váratott magára, és Berry nem is aprózta el a dolgot: egyből beült a rendezői székbe, bár nem ő volt az első választás a rendezői posztra. 2018-ban bejelentették, hogy Nick Cassavettes rendezi az MMA-harcos édesanya történetét, aki Blake Livelyt küldte volna be a ringbe, Berry ekkor még csak produceri minőségben vett volt érintett a filmben. Nem sokáig, mivel Cassavettes hamar kibukott a rendezők közül,
Berry pedig addig keresgélte az utánpótlást eredménytelenül, hogy rájött, neki kell megrendeznie a filmet.
Az egykori MMA-csillag, Jackie Justice egy csúfos vereség után cseréli le a ketrecet a vécépucolásra. Egy véletlen bunyó láttán azonban egy férfi rengeteg pénzt ajánl neki, ha még egyszer utoljára visszatér porondra, Jackie viszont köszöni szépen, nem akar ismét verekedni. A motiváció végül súlyosan traumatizált kisfia képében érkezik meg, akiről még születése után mondott le, most viszont kénytelen a gondját viselni.
Eredetiséggel nem igazán lehet vádolni a filmet, a bukott sportoló nagy visszatérését már ezerféle formában láthattuk, Jake Gyllenhaaltól (Mélyütés), Mickey Rourke-on (A pankrátor) át Russell Crowe-ig (A remény bajnoka) egy sor sztár gyúrta már magát izomkolosszussá hasonló szerepben. Hillary Swank a Millió dolláros bébivel megmutatta, hogy a nők is kőkeményen küzdhetnek a ringben, most Berryn volt a sor, csak hamar kiderült róla, hogy bár remek színésznő, a rendezés terén nem egy Clint Eastwood.
A Megsebezve nem bokszfilm, a sport már-már mellékes szálát képezi a történetnek. Mintha csak azért lenne benne, hogy egy kötelező Rocky-montázst bele lehessen szuszakolni a filmbe, és Berry is bemutathassa a rengeteg edzés eredményét. A tessék-lássék módon feltűnő harcolós jelenetek mellett viszont nem bánik kesztyűs kézzel a drámával, sőt, ezen a téren, mintha ész nélkül szaladt volna meg a filmet forgatókönyvíróként jegyző Michelle Rosenfarb keze.
Az író - akinek egyébként egy rövidfilmet leszámítva ez az egyetlen filmje idáig - mintha szándékosan minél több traumával akarta volna kitömni a Megsebezvét anélkül, hogy bármelyiket elmélyítette volna.
Percről percre dobálja be az újabb súlyos körülményt: Jackie lecsúszott menedzser barátja lelkileg, majd testileg is bántalmazza a nőt, fia megnémul a traumák hatása miatt, Jackie anyja rendszeresen bukkan fel, hogy beolvasson lányának, aki ráadásul a mosogató alatt rejtegetett alkoholkészletével kimeríti a zugivó fogalmát. A filmet úgy is le lehetne írni, hogy a három karakter folyamatosan üvöltözik egymással borzasztó dolgokat vágva egymás fejéhez, miközben egy hatéves kisfiú rémülten nézi egyre borzasztóbb állapotba kerülő anyját. A fel nem dolgozott traumákat és a mértéktelen szenvedést bárminemű arányérzék nélkül borítja a nézőre a film, emiatt már jóformán meg sem lehet lepődni azon, hogy a film végén egy múltbéli megerőszakolós ügy is kiderül, ami tökéletesen súlytalan marad a két órás nyomorpornót követően.
Arra pedig már tényleg csak egy unott sóhaj a válasz, amikor teljesen indokolatlanul felbukkan a filmben egy leszbikus szál is, amelyről ordít, hogy vagy az LMBTQ közösségek melletti kiállás miatt került bele, vagy azért, hogy Halle Berryt az ez iránt fogékonyak leszbikus szexjelenetben láthassák, a cselekményt ugyanis semmilyen szinten nem lendíti előre. Mégis megy vele az idő, az ilyen felesleges mellékvágányok veszik el a teret például az olyan, sokkal érdekesebb cselekményszálaktól, mint a kisfiú és édesanyja kapcsolata, amely olyannyira nem működik, hogy szinte semmi kémia nincsen a páros között:
néha nemcsak Jackie feledkezik meg arról, hogy van egy gyereke, hanem a néző is.
Legalább kapaszkodónak ott lenne Jackie alakja, akiért igazán szorítani lehet ebben a mélyrepülésben, de láthatóan semmilyen eszközzel nem próbálták meg szimpatikussá tenni alakját. A ketrecharcoshoz nem enged közel a film, pedig Berry hihetően szenved és küzd, csak épp nem írtak neki olyan szerepet, amelyben ennél a kettőnél többet kéne nyújtania. Ennek ellenére az ő érdeme, hogy a film a középszer aljába kúszik fel alakításától - már ha ez egy film esetében elismerést jelenthet -, de ezt is inkább színészi, mint rendezői kvalitásainak köszönheti. Az ugyanis minden pillanatából és ütéséből látszik, hogy rengeteg energiát fektetett a szerepébe mind fizikailag, mind érzelmileg, az 55 éves színésznő saját maga verekedte végig a jeleneteket, amelyekre kőkemény edzéssel készült.
Szerelemprojekt ide vagy oda, Berryre rendezői debütálásával az a hálátlan feladat várt, hogy egy - általa választott - rém gyenge alapanyagból csináljon jó filmet. A Megsebezve traumáktól túlzsúfolva lett bosszantóan súlytalan, és bár Berry rendezőként nem teljesít kiemelkedően, végül mégis ő menti meg a filmet a teljes kudarctól színésznői kvalitásaival.
Megsebezve (Bruised), 2020, 138 perc, elérhető a Netflix kínálatában, 24.hu: 5/10
