A harmincas évek hajnalán, Brazília egyik tartományi székhelyeként született, mára másfél millióssá duzzadt Goiânia első látásra csak egynek tűnik a dél-amerikai óriásállam magasházak tömegeit rejtő nagyvárosai közül, három évtizeddel ezelőtt azonban világszerte egy csapásra ismertté vált a neve: két, elhagyatott kórházba bejutó férfi ugyanis egy sugárkezelésekhez használt berendezés darabokra bontása után
megtalálták annak cézium-137 izotópokat tartalmazó központját, lebontották róla a sugárzást elnyelő rétegeket, majd végigsétáltatták a városon, és eladták egy fémkereskedőnek, négy ember halálát, 249 súlyos sérülését, illetve ezerhatszáz ember rákos daganatát okozva.
Az első szovjet atombomba anyagát adó, a következő évtizedekben izotópokat gyártó, illetve hulladékot feldolgozó Majak üzem évtizedes környezetszennyezése, illetve a mindenki számára ismert, 1986-os csernobili események után ez volt a legsúlyosabb, nukleáris anyagokhoz köthető baleset, ami a másik kettővel ellentétben egyetlen alapvető intézkedést betartva megelőzhető lett volna: ha nem hagyják egy elhagyatott épületben a veszélyes anyagot.
Iskolások, munkások jártak gyanútlanul a radioaktív felhőben
33 éve történt minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája.
1987. szeptember 13. egészen átlagos napként indult, a város szegénynegyedének két lakója, Roberto dos Santos Alves és Wagner Mota Pereira pedig úgy döntött, látogatást tesznek a korábban rosszindulatú daganatokkal küzdőket sugárterápiával gyógyító Instituto Goiano de Radioterapia (IGR) már nem használt épületeiben, remélve, hogy könnyen pénzzé tehető, elszállítható fémhulladékot, vagy más értéket találnak majd.
Erre minden esélyük megvolt, hiszen a város központjától mindössze egy kilométerre álló épületegyüttes két éve üresen állt, és mindössze egyetlen biztonsági őr védte. Termeiben meglepő módon továbbra is ott álltak az orvosi berendezések, köszönhetően az azokra tulajdonjogot formált jótékonysági szervezet, a katolikus egyház által 1833-ban alapított, ma is százötvenhárom országban jelen lévő, Páli Szent Vince nevét viselő Sociedade de São Vicente de Paulo és az intézmény vitájának. Az ügybe mindemellett a brazil egészségbiztosítási óriás Ipasgo is bekapcsolódott, tovább késleltetve a veszélyes anyagokat is rejtő gépek elszállítását.
Mindezzel a városi bíróság is tisztában volt, sőt, a lopás előtt négy hónappal az Ipasgo és a rendőrség közös akciójával kellett megakadályoznia az IGR által engedély nélkül megkezdett költöztetést, melynek végén utóbbi vezetője kijelentette: nem vállalhat többé felelősséget azért, hogy mi történik majd a céziummal.
Az igazgató többször is levelet írt a Brazil Atomenergia Bizottságnak, akik szintén megpróbáltak minden követ megmozgatni - az ő kezüket is megkötötte ugyanakkor a bíróság, így minden próbálkozásuk hiábavaló maradt. A környéket jól ismerő két férfi érkezésének napján az őr nem volt a helyén: főnökének beteget jelentett, valójában azonban csak a moziba vágyott, hogy megnézze a Herbie Goes Bananas című filmet.
A talicskával érkezők így nyugodtan besétálhattak az őrizetlen kapun, majd rövidesen felfedezték az 1977-ban született, sugárkezelésekhez használt gépet, aminek aztán egy jókora részével távoztak. A következő órákban különböző kéziszerszámokkal, így kalapáccsal, csavarhúzóval és csavarkulccsal kezdték bontani a borítást, és eljutottak az alig néhány centiméter hosszú ólom- és vasköpenyig, semmit sem tudva az abban lapuló, 93 grammnyi cézium-kloridot (ebből 19,3 gramm volt cézium-137) tartalmazó gömbről.
Néhány óra múlva az első tünetek jelentkeztek is rajtuk, de a Santos Alvest a hányás és szédülés, valamint Pereira másnapra feldagadt keze és a karján látható égési sérülései sem hátráltatták abban, hogy folytassa a munkát, miközben társát a kórházban kivizsgálták, majd ételmérgezést sejtve hazaküldték, kérve, hogy pihenje ki magát. Ezen idő alatt Alves majdnem megszerezte a gép leglényegesebb részét, az ólom és vas kapszulában fekvő, sötétkék fényben derengő golyót, amiről úgy gondolta, robbanóanyag.
Csavarhúzójával résnyire képes volt ugyanis kifeszíteni az értelemszerűen erősen lezárt tartó egyik végét, majd meglepetten tapasztalva, hogy az apró hézagból kék fény sugárzik, sőt, a szerszámára kék por tapadt. Ezt azonnal meg is próbálta meggyújtani, gondolva, hogy talán valamiféle puskaport talált, az anyag azonban nem reagált.
A cézium-137
A leggyakrabban használt izotópok egyike, az atomerőművek fűtőelemrúdjainak maradék aktivitását adó anyag. 30,17 éves felezési ideje miatt lakott területeken való felbukkanása súlyos katasztrófákkal jár: emiatt alakult ki például a csernobili atomerőművet körülvevő, nemes egyszerűséggel csak Zóna néven emlegetett terület, valamint ezért cserélték le a talajt a 2011-es fukusimai baleset helyszínének környezetében.
A cézium-137 gamma-sugárzása erős: égési sebeket, rákot és genetikai mutációt idéz elő, védekezni pedig nagy atomtömegű és sűrűségű elemekkel - így ólommal - lehetséges. Ezért veszi körül több méter vastag nehézbeton (ólom helyett legtöbbször báriummal adalékolt) fal az atomerőművek aktív zónáját is.
Öt nappal a berendezés ellopása után a két megtaláló elindult a fémgyűjtő telep felé, hogy megpróbáljon minél magasabb összeget kicsikarni a tulajdonosból, Devair Alves Ferreirából, aki azonnal lecsapott az álomba illő, értékesnek, sőt, természetfelettinek hitt kékségre, majd eldöntötte, hazaviszi, később pedig azt teljesen kiszabadítva karikagyűrűt készíttet belőle a feleségének.
Veszélyérzettel tehát ő sem rendelkezett, sőt, három napon át mutogatta ismerőseinek az erősen radioaktív anyagot, amiről sokan egyenesen úgy gondolták, hogy varázserővel bír, így a lassan kibányászott por egy részét többen saját bőrükbe dörzsölték. Úgy gondolták, hogy jó ötlet a bőrükre kenni, majd lekapcsolni a villanyt, és táncolni, mintha egy diszkóban lennének - mesélte a riportereknek a pácienseket később kezelő orvos, Dr. Nelson Valverde.
Pereira erős gamma-sugárzás miatti égési sérülései eközben tovább súlyosbodtak, így néhány ujját amputálni kellett, a kapszulából feszegető társa azonban sokkal rosszabbul járt: egyik karján előbb fekélyek jelentek meg, sőt, később a teljes végtagot is amputálták. A lopást követő nyolcadik napon a kereskedő egy barátja egy csavarhúzóval apró, rizsszemnyi méretű darabokat metszett a tárgyból, melyeket aztán a rokonok és a barátok kaptak ajándékba.
Három nappal később, 24-én Devair testvére, Ivo is ugyanígy tett, akinek lánya, a hatéves Leide sem akart kimaradni a felnőttek szórakozásából, így is kent a testére a porból. Annak egy része azonban az épp fogyasztott szendvicsére hullott, a kislány szervezetébe így néhány harapásnyi idő alatt óriási mennyiségű céziumizotóp került. Még egy napra volt szükség, hogy az első embernek feltűnjön: valami nincs rendben a rejtélyes tárgy körül, tényleges előrelépés azonban csak 29-én történt.
A kórházból való lopás után tizenkét nappal, szeptember 25-én a kereskedő felesége, Gabriela egy zacskóba gyűjtötte az anyag még a házban lévő reszelékét, miután rájött, hogy aki közelebbi kapcsolatba kerül vele, az hamarosan megbetegszik. Devair Ferreira ugyanezen a napon meg is szabadult az időközben már szétszedett fémhengertől: továbbadta azt egy másik fémgyűjtőnek. A nő ezután egyre gyengébbnek érezte magát, célját azonban nem felejtette el: 28-án - röviddel a tervezett beolvasztása és újrahasznosítása előtt - visszaszerezte a gömböt, majd a már összegyűjtött reszelékkel együtt elvitte azt a legközelebbi kórházig. Ott nem állt rendelkezésre kellő berendezés a vizsgálathoz, egy vendégprofesszornak köszönhetően beszerzett sugárzásmérővel azonban másnap kiderült, hogy az anyag radioaktív.
Az orvosok nyilvánvalóan azonnal pánikba estek, hiszen jól emlékeztek az alig másfél évvel korábban történt csernobili katasztrófa után érkező hírekre, így azonnal értesítették a szükséges szerveket, akik a tartományi és országos szervekkel együttműködve a következő napokban
a város lakosságának tizedét, 112 ezer embert vizsgálták meg, miközben Geiger-Müller-számlálóval pásztázták a környező utcákat és épületeket.
Végül kétszáznegyvenkilenc embert különítettek el: közülük százhuszonkilenc kapott veszélyes dózist, húszan pedig egyértelműen mutatták a sugárfertőzés tüneteit - köztük a már említett kislány is, akire az érkező nemzetközi orvoscsapat egy izolált kórházi szobában talált rá, a dolgozók ugyanis nem mertek közel menni hozzá. Szervei a következő hetekben lassan leálltak, október 23-án pedig Rio de Janeiro egyik katonai kórházában elhunyt. Testét ólommal bélelt üvegszálas koporsóba helyezve szállították vissza Goiâniába, a város lakóin ekkorra azonban már annyira eluralkodott a pánik, hogy közel kétezren úttorlaszokkal próbálták megakadályozni, hogy az elhunyt kislányt a temetőben helyezzék végső nyugalomra.
Nem Leide volt a fémgyűjtők kíváncsiságának és haszonvágyának, illetve a fémkereskedő naivitásának egyetlen halálos áldozata: a telep két alkalmazottja, a a tizennyolc éves Admilson Alves de Souza október 18-án, a huszonkét éves Izrael Baptista dos Santos október 27-én, a rémálom végére pontot tenni igyekvő Gabriela Ferreira a kislánnyal azonos napon, október 23-án hunyt el.
A fémtelepet vezető Devair csodával határos módon életben maradt, noha családtagjainál jóval nagyobb dózis érte. Égési sérülései megmaradtak, épp úgy, mint számos másik, nagy sugárdózist kapott emberé, akik közül sokan azóta rákos megbetegedésekben vesztették életüket. Devairre nem ez a sors várt: családja elvesztése miatt depresszióval kezelték, életének pedig 1994-ben az alkoholizmusa okozta májzsugorodás vetett véget.
Az anyaggal érintkező emberek személyes tárgyai és bútorai a következő hónapokban jókora ólomkonténerekbe kerültek, majd betonszarkofágokba illesztve a föld alá süllyesztették őket. A fertőzött városnegyed fertőzött állatait elaltatták, a növényzetet elpusztították, a sugárzás által érintett épületek padlóit savval kezelték, festett felületeit eltávolították, tetőit pedig megtisztították, sőt, a környéken a talaj felső rétegét is kicserélték.
A talán túlzónak hangzó intézkedések ellenére a hatóságoknak a gépből származó céziumnak mindössze 87 százalékát sikerült begyűjteni, így a következő évtizedekben a környékbeliek körében is jócskán nőtt a rákos esetek száma: az orvosok a kétezres évek végéig mintegy 1600 esetet kötöttek ehhez az eseménysorozathoz. Az esetet természetesen jogi lépések is követték: a bíróság - noha jól ismerte a gépek elszállítását gátló körülményeket - a radiológiai intézet korábbi vezetőit tartotta felelősnek, három orvosát pedig 1996-ban gondatlanságból elkövetett emberölésért három év két hónapnyi börtönbüntetésre ítélte, noha végül egyiküknek sem kellett börtönbe vonulnia.
Mindemellett két jókora pénzbüntetéssel is lesújtott: az intézmény egyik tulajdonosát 100 ezer, a brazil atomenergia-bizottságot pedig 1,3 millió real (közel 220 millió forint) megfizetésére kötelezte az áldozatok és családtagok részére, valamint kötelezte őket a felmerülő orvosi és pszichiátriai kezelés költségeinek fedezésére. A történet egyik kulcsszereplőjét, a feleségét és unokahúgát elvesztett fémkereskedőt felmentették, hiszen neki fogalma sem volt a gömb által hordozott veszélyről, illetve annak származási helyéről. Az elhagyatott kórházat a kilencvenes évek végén lebontották, helyén ma egy kongresszusi központ, a kétezer főt befogadó színháztermet is rejtő Centro de Convenções de Goiânia áll:
A napokon át jókora sugárzást kapott roncstelep területét ma jórészt egy számviteli cég épülete foglalja el, de Ferreiráék otthona is áll - épp úgy, mint a második, ma autójavító műhelyként használt fémgyűjtő telep, valamint a kórház, ahonnan a brazil hadsereg végül elszállította, majd biztonságba helyezte a sugárzó anyagot.
Roberto dos Santos a köpeny részleges feltörését látott házát azóta lebontották, helyén egy sokáig két óriásplakáttal eltakart, lebetonozott telek áll:
A darabokra szedett kapszulát a Rio de Janeiróban található katonai tanintézmény, a speciális esetekre felkészítő Escola de Instrução Especializada épületében állították ki, emléket állítva a város megtisztításában részt vevőknek, a kis híján tömegek halálát okozó katasztrófa emléke azonban ma is élénken él a fővárostól mindössze kétszáz kilométerre lévő város lakóinak fejében.
Kiemelt kép: AFP
