A Panasonic jóvoltából a 65 hüvelykes (164 centis) HZ2000 modellt volt lehetőségem kipróbálni, ami dizájn szempontjából az abszolút minimalista elvet követi: nincs semmi felesleges flanc, kapunk egy tényleg hatalmas kijelzőt egy alul végigfutó hangszóróval egybeépítve. Ezt kell összeilleszteni egy súlyos, 31 cm mély acéltalppal, ami ezt követően stabilan tartja a készüléket. OLED tévéről lévén szó, a panel most is elképesztően vékony, de állvány nélkül a készülék így is 78 milliméter a legvastagabb részein, köszönhetően a vezérlést és a hátsó hangfalakat tartalmazó "doboznak". A tévé már önmagában is 33 kg, a talppal együtt 40, szóval a kicsomagolása és elhelyezése két emberes feladat.
Panasonic HZ2000
Mielőtt rátérnénk a képminőségre, gyorsan érdemes átvenni, hogy a készülék milyen csatlakozókkal érkezik, és ezzel együtt letudjuk az egyik legnagyobb negatívumot is. A HZ2000 hátulján négy HDMI csatlakozót találunk, ám ezek csak 2.0-sak, azaz a Panasonic még 2020-ban sem érezte szükségét, hogy HDMI 2.1-gyel ruházza fel az aktuális csúcstévéjét. Ez olyan szempontból kellemetlen, hogy ennek okán a készülék nem nevezhető jövőállónak. Annyira nem, hogy a novemberben érkező újgenerációs konzolok, a PlayStation 5 és az Xbox Series X egyik legfontosabb képessége, a 4K/120 fps sem használható ki vele. Marad a 4K/60 fps, ami továbbra sem egy rossz érték, de ettől függetlenül 2020-ban,
1,2 milliós árcédula mellett a HDMI 2.1 hiánya kissé ciki.
Szerencsére az ALLM (Auto Low Latency Mode) és az eARC így is megvan, illetve a többi portot illetően sem lehet okunk panaszra: két USB 2.0, egy USB 3.0, komponens, kompozit, Ethernet, digitális optikai és 3,5 mm-es analóg audió-csatlakozó, továbbá két CI foglalat várja a felhasználókat. Adott továbbá a Bluetooth kapcsolat és az elmaradhatatlan Wifi, bár a tévégyártók közül még a Panasonic sem érzi úgy, hogy ideje lenne áttérni a több mint egy éve elérhető legújabb, 6-os szabványra.
A panel 10 bites OLED, 4K felbontással (3840×2160 pixel), 120 Hz-es képfrissítéssel, HDR10, HDR10 , HLG és Dolby Vision támogatással. Az organikus diódákból felépülő kijelzőnek hála adottak a tökéletes feketék (0 nit fényerő), a végtelen kontraszt, sőt a gyártó mérnökei kicsit megbuherálták az LG-től beszerzett paneleket, így a HZ2000 akár 1200 cd/m² fénysűrűséget is képes kipréselni magából.
Ez főleg akkor jön jól, ha magas dinamikatartományú filmeket, sorozatokat és videókat játszunk le a tévén. Mindezt a Panasonic saját fejlesztésű HCX Pro Intelligent processzora egészíti ki, ami a képfeldolgozásért, a pontos árnyalatokért, a mozgásmegjelenítésért és a felskálázásért felel.
DE MI AZ A HDR?
A HDR-t (High Dynamic Range) is támogató tévéknél a hagyományosnál nagyobb dinamikatartomány érhető el, sőt az átlagnál jobb részletesség is megjeleníthető. Egy hagyományos és egy HDR felvétel között a különbség az, hogy a HDR-es tartalomnál több részlet látszik a különösen sötét és a különösen világos részeken, így a kép egy normál felvételnél jóval színgazdagabbnak és természetesebbnek hat.
Képminőség és színhűség terén a HZ2000 páratlannak mondható, még a tavasszal tesztelt Philips 934-et is lekörözi, egész egyszerűen nincs mibe belekötni. Ragyogó tónusok, csodás színek, hibátlan mozgásmegjelenítés, szellemképesedésnek vagy remegésnek nyoma sem volt a teszt alatt. Zajosodással is csak akkor találkoztam, ha 1080p alatti tartalmakat vagy analóg jelet kapott a tévé. Adott ugyan a felskálázás lehetősége, de az alacsony felbontású anyagokkal a rendszer nem képes csodát tenni.
Bár a HDMI 2.1 hiánya a gamereknek ugyan rossz hír, viszont a tévé ettől függetlenül még elég jó választás játékra: nemcsak a HDR nagyszerű megjelenítése miatt, de azért is, mert a késleltetés terén is jól muzsikál az eszköz. 14 milliszekundum az input lag, tehát még az online kompetitív meccsek során sincs hátrányban, aki ezen képernyő segítségével vág bele az aktuális Call of Duty csatákba.
Okoskodás
Amire viszont nem lehet büszke a Panasonic, az a My Home Screen 5.0 operációs rendszer. A szoftver némileg ugyan fejlődött a legutóbbi találkozásunk óta, de még mindig nem ér a Samsung és az LG saját fejlesztésű megoldásai nyomába, sőt bizonyos szempontból még az Android TV-t is alulmúlja.
Például az elérhető alkalmazások terén: az olyan nagyágyúk, mint a YouTube, a Netflix és az Amazon Prime elérhetők, de az itthon népszerű HBO GO-nak továbbra sincs nyoma, és hiányzik az Apple TV, illetve a Disney is. Van ugyan szoftveráruház, de a kínálat a konkurenciához képest szegényes, az előre telepített alkalmazások mellé egész egyszerűen alig találtam valamit, amit érdemes leszedni.
A felület a távirányítóval jól kezelhető, tud magyarul is, de külsőre roppant elavult, és a testre szabható lehetőségek is minimálisak. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a rendszer villámgyors, akadozásnak nyoma sincs, és egyszer sem fordult elő, hogy befagyott vagy újraindult volna.
A tévé böngészője jól használható, a médialejátszó viszont elavult.
Nemcsak otrombán néz ki, de számos formátum (pl. DivX, QuickTime) problémát okoz neki, ráadásul a készülék hiába kompatibilis velük, nem kezeli az olyan HDR szabványokat, mint HDR10 és a Dolby Vision, sőt a Dolby Atmos hangformátummal sem tud dűlőre jutni. Szerencsére ilyen téren pont nyújt alternatívát a szoftveráruház, de azért ez megint csak egy olyan dolog, hogy ha nem is használjuk sűrűn (vagy egyáltalán) a gyári megoldást, azért egy bőven millió feletti tévétől azért csak elvárná az ember, hogy a gyártója alapból a modern kor követelményeinek megfelelő szoftverekkel lássa el.
Amivel a HZ2000 képes szépíteni, az a beépített hangrendszer, ami 140 wattos összteljesítményt, és öt hangsugárzót jelent. Ebből három 20 wattos a képernyő alatt helyezkedik el, kettő 40 wattos pedig a készülék hátán, utóbbiak különlegessége, hogy felfelé irányulnak, így a hang a plafonról visszaverődve jut el a készülékkel szemben ülő felhasználóhoz. Komoly térélményre persze még így sem szabad számítani, egy normális 5.1-es rendszer szintjén sem közelíti meg, ugyanakkor elmondható, hogy ez az összeállítás a piacon található beépített megoldások legjobbjai közé tartozik.
Kinek jó?
A Panasonic HZ2000 elsősorban azoknak lehet érdekes, akiknek nem okoz problémát 1,2 millió forint kicsengetése egy tévére. Ez a 65 hüvelykes modell ára, az 55-ös már 900 ezer környékén bezsákolható, de azért az még mindig nem az a szint, amit a többség megengedhet magának. Ezen túllépve a készülék főleg annak lehet megfontolandó választás, akinek mindene a lehető legjobb képminőség, de nem tervezi újgenerációs konzol beszerzését, illetve nincs problémája azzal, hogy szoftveresen és az alkalmazások terén a tévé nem tartozik a legmodernebb és legsokoldalúbb megoldások közé.
