Manapság már mindenre használjuk az okos jelzőt, ami internethez kapcsolódik, vagy, mondjuk, alkalmazással vezérelhető. Mikor mondhatjuk okkal egy városra, hogy okos?
Ha egy városban olyan, technológia által támogatott funkciók kezdenek el megjelenni, amelyeket az ott élők, dolgozók könnyebbségére hoznak létre, a polgárok jóllétét szolgálja. Aki ott él, könnyebben jut bizonyos lokalizált szolgáltatásokhoz, vagy olyanokat kap, amilyeneket előtte még soha - például követheti a neten, hogy oda ért-e a gyereke az iskolába. Mindeközben a város betölti eredeti funkcióját: biztonságot, hozzáférést, egyszerűsödést nyújt. Ha ilyen funkciók elkezdenek kinőni, akkor már hívhatjuk okos városnak, még akkor is, ha az összes funkció még nem okos. Persze a teljes koncepció az lenne, hogy a városoknak minden kényelmetlen problémája online elintézhetővé váljon, anélkül, hogy el kelljen menni mondjuk a polgármesteri hivatalba. De ide tartozik a szemétgyűjtés, vagy a tömegközlekedés nehézségeinek megoldása is. Egy okos városnak alapvetően ez a szerepe.
Az előadásában kiemelte, hogy most még inkább csak okosított városokról beszélhetünk.
Vannak olyan funkciók, amiket nem lehet csak úgy ki-, bekapcsolni egy városban. Adott például, hogy a tömegközlekedési eszközök milyen útvonalon járnak, a kamerarendszerek pedig fizikai telepítést igényelnek. A szenzorokat, mérőeszközöket le kell ragasztani, vagy be kell betonozni az aszfaltba. Ez egy összetett infrastruktúra, aminek sok hardveres és szoftveres eleme van, ezen felül az alkalmazásokat üzemeltetni, működtetni is kell. Egy átlagos városban informatikai szempontból ez nagy kihívást jelent, hiszen eddig a városoknak nem kellett a nap minden órájában internethez fűződő appokról, és azok 24/7 órás üzemeltetéséről is gondoskodni. Úgy gondolom, az már eredmény, ha egy városban több okos funkció van. Nem feltétlenül kell mindennek azonnal annak lennie. Lépésről lépésre érdemes haladni.
Tehát a fejlesztések optimális esetben megoldatlan problémákra adnak választ.
Pontosan, a jelenlegi városok nem működő, vagy kényelmetlenül működő funkcióit orvosolják az okos városok. Ha például van egy főút, ami mindig bedugul, oda lehet rakni szenzorokat, kamerákat, és azokkal információkat gyűjteni arról, hogy mi ennek az oka. De ezzel együtt eddig nem létező kihívásokat is jelentenek. Ha az okos város állampolgárai hazamennek, attól még a városban vannak. Hogy az ő eszközeiken, otthoni okos gépeiken milyen védelmi eszközök működnek, amik őket és a családjukat, gyermekeiket megvédik a kibertér veszélyeitől, az lehet állami feladat, de lehet a város feladata is. Nem csak a fizikai valójukban védik meg a város polgárait az utcán - mondjuk, közbiztonsággal - , hanem az interneten is. Ez is lehet egy város célja.
Meg lehet védeni teljesen a felhasználót? Valamilyen szintű tudatosság részünkről is kéne, de ez sokakra nem jellemző. Vannak, akik még mindig nem használnak például kétlépcsős azonosítást, vagy megfelelő jelszavakat. Hogyan lehet az emberek gondolkodásmódját átalakítani a biztonsággal kapcsolatban?
Ez nagyon nehéz kérdés. Én nem hiszek abban, hogy az emberek alapvető gondolkodását át tudjuk programozni. Vannak, akik fogékonyabbak arra, hogy észrevegyék a biztonsági problémákat, míg mások kevésbé.
A fizikai térben lévő veszélyt az emberek értik, de a logikai tér, az internet olyan absztrakció, ami nem kézzelfogható és amit nehezen tudunk elképzelni.
A kibertérben más magatartást kéne tanúsítanunk, ami még nem fejlődött ki. Mivel a digitális térben a veszélyérzetünk sem olyan erős, mint a fizikai térben, ezért az okos városnak nem csak a fizikai biztonságról kell gondoskodni, azaz arról, hogy legyen rendőr az utcasarkon, hanem a védelmet a kibertérben is biztosítani kell, ami a másik, nem látható sík. De egy városnak lehetnek olyan kezdeményezései, hogy a lakosság által látogatott felületeken, mondjuk városi kijelzőkön, appokon keresztül edukálhat. Vállalatok esetében ez ma már jól működő megoldás. Üzenetekkel, emlékeztetőkkel lehet valamennyire tájolni az embereket. De inkább abban hiszek, hogy az embereket egy okos városban kiberterében is körbe kell venni olyan technológiákkal, amik megvédik őket. Ez hasonlít az autózásra: a kocsiban számos beépített dolog véd meg minket a balesetektől, amikről mi nem is tudunk.
Kína talán említhető ilyen téren szélsőséges példaként, hiszen ott már arcfelismerő szoftverekre épülő megfigyelési állam működik.
Egy dolgot le kell szögezni: ha egy városban az embereket szeretnénk biztonságba helyezni, sok múlik azon, hogy mennyire figyeljük meg őket. Ez egy nagyon érzékeny kérdés, hiszen a magánszférát tiszteletben kell tartani. De azt senki nem várhatja el tőlem, hogy úgy védjek meg valakit, hogy nem figyelem. Ez olyan, mintha a rendőrnek, mentőnek vagy tűzoltónak bekötnénk a szemét, és csak akkor vehetné le a kendőt, ha már bajban van valaki. Meg kell tanulnia a modern társadalomnak, hogy a tevékenységét egy bizonyos szinten elemzik, a kibertérben a szolgáltatások megfelelő működtetése erre alapszik. A kérdés az, hogy hol tudjuk meghúzni a határt, amikor ez még nem sérti a magánszférát, gondoljunk csak a GDPR uniós adatvédelmi törvény által körülrajzolt személyes adatok körére.
Nem kell rombolni a technológiát, inkább fogadjuk el, sőt örüljünk neki, hogy eljutott már arra a szintre, hogy emberek százainak, vagy ezreinek arcát ismerje fel percenként. A kérdés, mit kezdünk ezzel az adattal. Ha jó célokra használjuk fel, az állampolgárok is örülni fognak neki.
Például mire?
Egy koncertre úgy mehet be a látogató, hogy a szoftver már rögtön azonosítja őt, és nem tudnak hamis jegyet sem eladni neki. A közösségi helyeken, stadionokban nem kell már bűnözőkkel egy légtérben lenni, mert rögtön kiszúrhatja őket a rendszer. Például a gyalogosokat is jobban meg tudjuk védeni, ha automatikusan észrevesszük a közlekedési szabálysértőket. Ha egy város eldönti, hogy szeretné az állampolgárokat rávenni az egészséges életmódra, azt is tudja valamilyen szintig támogatni: mondjuk, aki több tejet fogyaszt, annak adókedvezmény jár majd, vagy csökken a biztosítási költsége. De ehhez viszont tudni kell, hogy ki, és mennyi tejet vásárolt vagy ivott meg. Nehéz, de megtalálható az egyensúly.
Szóval a Kínában épülő rendszer ön szerint nem egy rossz dolog?
A rendszerrel nincs probléma, a kérdés, hogyan használjuk fel a kijövő adatokat, ez pedig minden államnak a saját döntése. A hozzáállás társadalmanként, akár régiónként is változhat. Ami Ázsiában manapság egyáltalán nem problémás magánszféra szempontjából, az lehet, hogy Európában nagyon is.
Magyarország több szempontból is eléggé fővárosközpontú. Ha a városok okosodnak, akkor a falvak ehhez képest butábbak lesznek? Mélyülni fog a technológiai szakadék?
Éppen az ellenkezőjét gondolom. A városokban alkalmazható fejlesztések bárhova beépíthetők, mert modulárisak. Sőt, a kisebb települések tudnak relatíve előrébb is lépni, mert hamarabb tudnak bevezetni megoldásokat. Ha országokat hasonlítunk össze, ott van például Észtország, ahol kicsit több mint egy millió ember lakik. Ők azért tudnak annyira fejlettek lenni informatikai szempontból, mert lényegesebben kevesebb lakosuk van. Ha szeretnének valamit bevezetni és tesztelni, gyorsabban megteszik, és a városok életében is gyorsabban bekövetkeznek a változások. Összességében ezek a technológiák kinyitják a kaput, és valós esélyegyenlőséget teremtenek mindenki számára.
Az előnyös hatások nyúlhatnak a városon túl? Például egy olyan város, ami az energiakezelését optimalizálja okos megoldásokkal, segítheti-e számottevően a klímaváltozás elleni küzdelmet?
A T-Systemsnél fontos alapgondolatunk, hogy attól jó valami, ha nem csak közvetlen hatása van, de a megoldások egymásra is hatnak. Például ha mérhetővé válik, hogy az emberek otthon miként használják az erőforrásaikat, hogyan fogyasztanak, és bekötjük őket az önkormányzathoz, akkor a vezetőség ösztönzésként kínálhat kedvezményeket, vagy javasolhat megoldásokat a lakosok problémáira. Jó korai példa Magyarországon a 2010-es évek elején elindított és európai szinten is nagy sikert aratott onlinepénztárgép-projekt, valójában az is egy okos város építési koncepció, hiszen az összes gépet bekötötték online, hogy az adóhatóság követhesse, mi történik a kisvállalkozásoknál, ezzel a kereskedők adózással kapcsolatos feladatait is megkönnyítve. Ha az ilyen adatszolgáltató rendszereket összekötjük, összgazdasági hasznot is eredményeznek.
Az okos város feladata, hogy ezeket az elemeket beleszője a város szövetébe, az információkat adatbázisokba elhelyezze, és utána tegyen rá olyan elemzési réteget (többek közt mesterséges intelligenciát használva), amivel a városvezetés, döntéshozók, stratégiát, döntéseket tudnak hozni. Ökoszisztémákat kell építeni, amikben a hihetetlen mennyiségű szenzor, informatikai eszköz adataiból lehet következtetéseket levonni. Sőt, tovább megyek: hatalmas lehetőségeket rejt az is, ha a felokosított városokat összekötjük, akár országos, vagy világszinten.
Ez szépen hangzik, de milyen veszélyekkel járhat az összekapcsoltság, amin dolgoznia a biztonsági szakembereknek?
Minél bonyolultabb egy rendszer, annál több kiberbiztonsági veszélyt rejt, egyszerűen az összetettségéből fakadóan. Emberi szempontból nézve, az is kritikus, hogy ha egy megszokott szolgáltatásunk nem elérhető, vagy nem megbízható, már rosszul érezzük magunkat. Például ha elindulunk autóval, de nem működik a Google Maps, vagy a Waze, vagy egy másik közlekedési, parkolás alkalmazás az már gondokat okozhat, ezt a hackerek, és a mögöttük álló rosszakarók is tudják.
A hackereket mi motiválja arra, hogy például városokat bénítsanak meg?
A mai hackerek motivációi rendkívül széles skálán mozognak. Mára jó lenne azt a képet elfelejtenünk, hogy a hacker egy pattanásos arcú tini, aki anya pincéjében fánkot eszik és nyomkodja a számítógépet, ez a sztereotípia a hackerek körülbelül 5 százalékára illik, mégis erősen tartja magát többek fejében. A maradék 95 százalék is változatos csoportokból tevődik össze. Ott vannak például az úgynevezett hacktivisták, akik akár az okos városok működésére komoly veszélyt jelenthetnek, mert ők lokális problémákkal szoktak foglalkozni.
Egy Anonymus-jellegű csoport például kiakadhat azon, tegyük fel, hogy a nyugdíjasok miért nem utazhatnak ingyen, vagy éppen azért, hogy miért utazhatnak ingyen? Hogy min akadnak majd ki, azt nem lehet előre megmondani.
Ezek olyan elvek, ideák, amelyek érdekében például megcélozzák a tömegközlekedést, vagy az információs rendszert, és üzeneteket írnak ki a digitális kijelzőkre, például: "El az ingyenjegyet a nyugdíjasoktól!". De ugyanígy megfogalmazhatnak valamilyen politikai üzenet is, főleg a választási időszakokban. A terrorizmus egy része is átmozgatott a kibertérbe és ideológiai, vagy éppen vallási alapon hathatnak végre szervezetten okos város szabotázs programokat, mondjuk a létfontosságú infrastruktúrák megbénításával. Ennek hatására akadozhat az áramellátás, vagy összeomolhat a közlekedés.
Van egy olyan réteg is persze, akik pénzért csinálják. Megzsarolhatják a várost, és bizonyos összeget követelnek azért cserébe, hogy ne okozzanak kárt. Atlanta városát tavaly heteken át sakkban tartotta egy hackercsoport. Dollármilliókat költött a város a károk helyreállítására.
És vannak még az államok által fizetett szervezetek, vagy azok a kiberbűnözők, akik nemzetbiztonsági problémát is jelentenek, mert jellemzően kritikus infrastruktúrákat céloznak, mondjuk az energiaellátást, vagy élelmiszertermelést, gyógyszergyártást. Annyira sokrétű a motiváció, hogy egy okos városnak ezekre mind fel kell készülnie. Ahogy az előadásban is említettem, a kibertérben napi akár több millió támadás is érhet egy okos várost, és pár óra alatt bekövetkezhet a probléma. Folyamatosan incidenseket kell kezelni, információkat kezelni. Hogy melyik város mikor tud eljutni oda, hogy az állampolgárait is védi, más kérdés. Nem szabad egyszerre mindent akarni, egyesével kell építeni a rendszer elemeit.
Magyarországon milyen létező okos megoldásokat említhetünk, és hol tart Budapest?
Monoron például 2018 óta az okos megoldásokat már modulszerűen alakítják ki, hogy más városokban is használhatók legyenek. Debrecenben a városfejlesztési stratégia nyilvános, Kaposvár pedig az energiaszemléletével kapcsolódik ide. Budapesten okos város építési koncepciók például a villamosmegállókba kihelyezett kijelzők, a BKK Futár rendszere, vagy a Bubi-közbringarendszer, ezeket összehangoltan hozták létre. Attól is függ, hogy mire mennyi pénz van, és milyen stratégiákat dolgoznak ki egyes kerületek. A szándék már látszik, a következő lépés az ilyen rendszerek szorosabb összekötése lesz majd.
Hogyan segít ebben a Deutsche Telekom? Említette, hogy Európa okosváros-központja fejlesztések terén nálunk van.
Az Európa-szerte megjelenő okos város projektek gazdái a T-Systemshez fordulnak központi irányításért, másrészt tudásért is, ha problémák merülnek fel. Az egyes országokban már kialakított megoldások fejlesztőit és gazdáit hozzuk össze, osztjuk meg Európa-szerte a tapasztalatokat és végül kötjük össze a megoldásokat egymással. A városok összetett, komplex rendszerből állnak: ott vannak a szenzorok, szoftverek, alkalmazásrétegek, a működtetés, vagy a kiberbiztonság figyelése. Abban segítünk, hogy az elemek pályák maradjanak, és megfelelően épüljenek fel.
Van például egy összetett drónbiztonsági rendszerünk, ami jelez, ha egy ipari létesítmény, vagy mondjuk egy stadion felé berepül egy drón, és akár meg is akadályozhatja tevékenységét. Ez a kibertér és a fizikai tér biztonságának magas színvonalú együttműködésével és a csúcstechnológiák bevetésével érhető el. Annyira szerteágazó az okos városok biztonsági és technológiai területe, hogy tényleg minden eddigi tudásunkat, és több száz mérnök szakértelmét bele kell tennünk abba, hogy egy okos város sikeresen működjön.
