Kocsis Máté lassan három hónapja rosszul alszik, egyszerűen nem tudja megemészteni a februárban történteket. Emlékszünk?
A KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) akkori vezetője, Varga István azt találta mondani, hogy "igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok". Sőt, elárulta, hogy ő maga is a nem fideszes sajtóból tájékozódik.
Varga természetesen azonnal repült, Kocsis pedig levelet írt a baráti szerkesztőségeknek, nehogy magunkra vegyék a nyilvánvalóan megzavarodott Varga szavait.
Méltánytalan és valótlan, amit Varga István egykori képviselőtársam Önökről mondott. Méltánytalan, mert Önök azok, akikre a mindennapokban és a leghangosabb politikai csatákban is mindig számíthatunk. Önök azok, akik lehetőséget adnak számunkra, hogy a nyilvánosság előtt elmondhassuk, amit a világról, hazánk ügyeiről gondolunk, és Önök azok, akik - ha kritikusan is - mellettünk állnak, amikor hibázunk.
Ezt írta a levelében, megpendítve azt a szép gondolatot is, amit pár napra rá Gulyás Gergely fejtett ki egyértelműbben, miszerint "az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent".
Nem újdonság, hogy Kocsis Máté ellenségkereső mámorban él, tőle tudjuk, hogy szerinte a politika nem más, mint az ellenség megtalálása és legyőzése. Ennek jegyében nekiment már a melegeknek, a hajléktalanoknak, a civileknek, s most a sajtón a sor.
Csak hát az elégetett pénzhegyek dacára sem javul a Fidesz-sajtó minősége, tán ez sarkallja Kocsist olyan súlyos kirohanásokra, mint amit a minapi lakossági fórumán hallhattuk. A rendezvény főszólamát a szokott migránsozás adta, de Kocsisból csak kibukott, ki is az igazi ellenség: az ellenzéki sajtó.
Mert míg az ellenzéki pártok szavai sehová nem jutnak el, így Kocsis, addig az ellenzéki sajtó bizony még mindig tömegeket ér el. (Nem mellesleg ezzel valójában ismét Varga szavait húzta alá, miszerint a kormányzati, (köz)milliárdokkal kitömött médiabirodalom hangja bizony bénácska.)
Mi tehát a teendő? Természetesen az, hogy leigázzák a megmaradt nem fideszes sajtót. Ami nem más, mint a január eleji kormányinfón elhangzott Orbán-sóhaj felerősítése:
Úgy élem az életemet, nekem az a képzetem van a magyar a realitásról, hogy Magyarországon ma baloldali, liberális és kormányellenes médiatöbbség van. Ezt én ténykérdésnek tekintem. Indulat nélkül mondom, nincs bennem harag, nem rázom az öklömet. Egész egyszerűen, mint ahogy reggel felkel a nap, én is fölkelek, és azt látom, hogy a mai nap is ellenszélben fogok dolgozni.
És hát nem dolgozhat így szegény vezetőnk, az a feladatunk, hogy megkönnyítsük a dolgát. El kell söpörni mindent az értünk munkálkodó apánk útjából. Akár a sajtószabadság eltiprásának árán is.
A valóság persze más. Például egy átlátszós kutatás arra jutott, hogy a közéleti média 78 százaléka fideszes. Az Európa Tanács éves jelentése pedig rámutat: "Magyarországon a média nagyon magas arányban koncentrálódik a kormánypárti oligarchák kezében."
Érdeklődve várom, mi lesz az eredménye annak a vizsgálatnak, amit az Európai Bizottság indít a KESMA ügyében. Margrete Vestager versenypolitikai biztos elmondása alapján annyi tudható: annak mennek utána, van-e állami támogatási vonzata a KESMÁ-ba vont több száz lap működésének.
Megjegyzem, a mennyiség még nem jelent minőséget, s több mint aggályos, hogy ezeket a lapokat kitömik közpénzből finanszírozott hirdetésekkel. Ráadásul a köztévé mellett vidéken szinte csak a Mészáros-birodalom sajtótermékeiből "tájékozódnak" az emberek. És sajnos látom, mivel jár mindez. A sajtó tematizálja a közbeszédet, s amit sokat látnak és hallanak (plakátok, rádiós- és televíziós hírek, ingyenes helyi újságok), az előbb-utóbb valóságnak, valóságosnak tűnik.
Emlékszünk, hogyan kommunikálták az 1984-ben a csokoládé-fejadag harminc grammról húszra csökkentését? Ünnepet rendeltek el:
Kiderült, hogy hálatüntetéseket rendeztek Nagy Testvérnek a csokoládé-fejadag heti húsz grammra való emeléséért is. Pedig csak tegnap jelentették be, gondolta, hogy az adagot heti húsz grammra csökkentették. Lehetséges volna, hogy ezt is beveszik az emberek, alig huszonnégy óra múlva? Igen, bevették.
Valóban: minden a kommunikáció. Ezért kell a sajtó összes várát bevenni. Ami persze nem fog menni, a teljes elhallgattatás ma már nem lehetséges. Sőt, a sajtó ellen vívott harc, a teljes propagandaüzemmód lassan már azoknak is gyanús lesz, akik eddig vakon hittek a párt szavában. Mert ha minden úgy igaz, ahogy mondják, mitől rettegnek ennyire?
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf /24.hu
