Vincent van Gogh a holland protestáns egyház egyik miniszterének legidősebb fiaként látta meg a napvilágot 1853-ban. Tizenöt évesen váratlanul otthagyta az iskolát, ezt követően egy nagybátyja támogatásával Hágában, Londonban és Párizsban dolgozott egy műkereskedő vállalatnál, mígnem 1876-ban elveszítette állását.
Az akkor még kedvtelésből rajzolgató fiatalember évekig kereste az útját, dolgozott tanárként, volt misszionárius egy belga bányászfaluban, 1880-ban pedig elhatározta, hogy teljesen a művészetnek szenteli magát - írja a Rubicon.hu. Öccse, Theodorus volt a legnagyobb segítője és támasza, rajta keresztül ismerte meg Párizsban Toulouse-Lautrecet, Paul Gauguint és az impresszionizmus többi jelentős képviselőjét.
Újságpapírba csomagolta
Két évet töltött itt testvérével, és ez az oka, hogy igen keveset tudunk erről az időszakról: hiszen míg Theóval együtt éltek, nem váltottak egymással levelet. Aztán 1888-ban elhagyta a francia fővárost, és Arles-ban telepedett le, mondván délen több a fény alkotásaihoz. Barátja, fényt talál majd alkotásaihoz, elhagyta a fővárost, és Arles-ban telepedett le. Paul Gauguin októberben követte barátját, két hónapig megfeszített tempóban dolgoztak. Egészen december 23-áig, amikor is egy kettejük közt lezajlott vita után
van Gogh levágta a saját bal fülét, újságpapírba csomagolta, és egy Rachel nevű prostituált kezébe nyomta: "Őrizd meg jól!"
Mi vezette erre? Biztosan nem állt előzmények nélkül, hiszen édesapja már 1880-ban szanatóriumba akarta küldeni, a pontos válasz azonban nem ismert. Egyes kutatók a szifiliszből származó paralízisre, mások epilepsziára gyanakszanak, de lehetséges diagnózisként a mániákus depresszió is felmerült.
Életmódja is önpusztító volt, hiányosan táplálkozott, rengeteget dohányzott, az abszint rabjává vált, a megfeszített munkatempó és életkörülményei fokozott stresszt okozott. Van Gogh sokat szenvedett attól, hogy Gauguin gyakran fölényeskedő, lekezelő volt vele szemben, de attól is rettegett, hogy barátja előbb-utóbb elhagyja majd Arles-t.
Gauguin lehetett a tettes?
Bár közös munkájuk termékeny volt, sokat vitáztak, az ominózus december 23-án éppen azon vesztek össze, hogy hogy emlékezetből vagy természet után célszerűbb-e festeni. Van Gogh állítólag borotvapengével támadt Gauguinre, aki elmenekült, mire van Gogh az öncsonkítást választotta: levágta a bal fülét. A Múlt-kor.hu cikke szerint azonban két német művészettörténész, Hans Kaufmann és Rita Wildegans sokak által vitatott elmélete szerint azonban nem ez történt.
Hanem Gauguin egy ponton megunta barátja maradásra buzdító könyörgését, és párbajtőrével az utcán lenyisszantotta bal fülét.
A 2009-ben megjelent elmélet azon alapszik, hogy az események hivatalos változatának alapjául szolgáló Gauguin-napló tele van ellentmondásokkal, ráadásul Van Gogh kis híján elvérzett, mire másnap reggel rátaláltak, ami egy fülcimpa levágása esetén semmiképpen sem történhetett volna meg. A szerzőpáros szerint van Gogh azért hallgatott az igazságról, hogy megóvja barátját a felelősségre vonástól.
A két művész az eset után soha többé nem látta egymást, a súlyos pszichés zavarokkal küzdő van Gogh néhány hónappal később öngyilkos lett.
