Gerard Butler gagyi akciófilmje közel sem annyira akciófilm, mint ahogy azt hirdetik, és közel sem annyira gagyi, mint gondolnánk. A Kandahárra azonban egy hét múlva már senki nem fog emlékezni.
Kezdjük rögtön a feketelevessel. Többet gondol magáról a Kandahár, mint ami. Izzadságszagúan próbál a politikai és vallási kérdésekben állást foglalni. Nem szigorúan bőrszínből kiindulva, de azért akkor sem minden fekete és fehér.
Ilyen az iráni nyomozó, akit a főnöke küldött Butlerék után, vagy a pakisztáni kémfőnök, aki próbál szabadulni ettől a morálisan megkérdőjelezhető munkától.
Ezzel nem is lenne baj, de ahogy a filmkritikát is elkezdtem, úgy indul a Kandahár is. In medias res, mindennemű expozíciót mellőz, csak bedobja a nézőt az eseményekbe.
Tudjuk, hogy ő egy kém, aki szerelőnek álcázza magát egy akció keretein belül, és nagyon jó a munkájában. A probléma akkor kezdődik, amikor az alkotók a többi eseményt próbálják magyarázat nélkül elénk tárni. A hatodik-hetedik új arab szereplő telefonáló jeleneténél már ember legyen a talpán, aki nem kavarodik bele, mi is történik.
Történetünk szerint Tom Harris (Gerard Butler) épp egy sikeres iráni szabotázs után készülne haza, amikor is megtalálja őt barátja és egyben egyik munkaadója, Roman Chalmers (Travis Fimmel), hogy még egy bevetést vállaljon el, mielőtt hazatér. Harris hosszas kérlelés után belemegy az üzletbe, azonban mielőtt elkezdődhetne az afganisztáni hadművelet, lebuknak. Egy külső személytől kikerülnek az iráni akció részletei, köztük Harris személyazonossága.
mert innentől nem csak az irániak, de a pakisztániak és az afgánok is hajtóvadászatot indítanak főhősünk és tolmácsa, Mo ellen (Navid Negahban). A két üldözött feladata eljutni Kandahárba, ahol egy brit MI-6 különleges alakulat éppen hazatér egy repülőgépen, ami 30 óra múlva indul. Tehát még egy időkorlátunk is van a menekülés mellé.
A forgatókönyvet egy hírszerző tiszt írta, akit akció közben ért a Snowden-botrány, így első kézből tudta meg milyen, amikor ennyire ellehetetlenítik a munkáját külső tényezők. Gyakorlatilag egy aggódó állampolgár miatt az élete veszélybe került. A filmben ezt próbálják finomítani, itt a kiszivárgás nem direkt történt, hanem egy oknyomozó riporter kapott információkat, melyekkel aztán elfogták az iráni erők. Így nem lehet teljes párhuzamot vonni a két esemény között, de azért
Persze ez érthető és alapvetően működik, ami viszont nem, az a film struktúrája és vágása. Új karakter, új esemény, rengeteg magyarázat nélküli beszélgetés, ami a film első negyven percét unalmassá teszi.
Az akció csak az első óra körül indul be, egy egész pofás menekülős jelenettel. Nem azt mondom, hogy a Kimenekítés második része és a John Wick 4 után bármit képes hozzátenni az akció műfajához, de szórakoztatóbbá válik a mozi. Mivel pontosan tudjuk, kinek mi a célja főhősünkkel, köszönhetően annak, hogy minden felet megfelelően bemutattak, így a feszültséget is lehet érezni. Van tétje a cselekedeteknek és sokszor tudjuk, hogy ártatlanok is az akció áldozatává fognak válni. Persze csak azután, miután megtanultuk, hogy ki kicsoda a szereplők között.
de sokkal jobban áll neki az akciózás, olyankor sokkal szórakoztatóbb, máskülönben a történések kissé lassúak és unalmasak. Ric Roman Waugh már szinte Gerard Butler személyes rendezője lett. Ez már a harmadik filmje a skót színész főszereplésével és talán a legjobb is a trióból.
Nem kiemelkedő a Kandahár rendezése, de Waugh mellett szól, hogy nem tipikus stúdiófilmet készített, a szó szoros és átvitt értelmében sem. A Kandahárt Szaúd-Arábiában forgatták, így a látványvilága nagyon hiteles. Egyetlen problémám van a fényképezéssel: itt is nappal felvett jelenetek vannak, amiket megpróbálnak digitális trükkökkel éjszakának eladni. Mostanában ez a trend Hollywoodban, ami személy szerint engem nagyon zavar. Értem, miért szeretik az operatőrök, és jogos, mert van értelme, de néha kilóg a lóláb, például, mikor sötétben valaminek éles árnyéka van.
de csökkenti az izgalmakat. Nem mutatja be az összes arabot terroristának. A háborúból meggazdagodott terrorista is kimondja, ő a pénzért csinálja ezt a háborúsdit, nem az ideológiáért. Az iráni tisztet megfenyegetik a családja megölésével, ha nem hozza el nekik a kémet élve. A pakisztáni hírszerző pedig csak menekülni akar ebből a vallási csatározásból a fejlett nyugatra. Mindannyiuknak útjában van Harris, így várható, hogy nem sokan fogják közülük elérni a céljukat, ugyanis Butler kimondottan jól céloz.
Gerard Butler hozza a kötelezőt, mint legutóbbi filmjeiben, visszafogott hős, inkább John McClanehez tudnám hasonlítani, mint John Rambóhoz. Nem a 300-ból megismert gyilkológép, inkább a Greenland csendes, céltudatos szakembere. Társa, Navid Negahban Moja tökéletes partnere. Igazi buddy-movie lenne, ha csak az ő szálukat követnénk, persze inkább drámával átitatva, mint humorral. De a többi színész is ügyes, szerethető. Travis Fimmelnek nincs nagy szerepe, de ami van, az maradandó, bár így sem ő a legkiemelkedőbb mellékszereplő.
illetve Ray Haratian mint a háborús bűnös Ismail Rabbani szintén említésre méltó.
Érdemes megnézni a Kandahárt? Moziban nem tudom ajánlani. Látványvilágban nincs szüksége a nagyvászonra, inkább erős streamingfilmnek mondanám. Egy randiestére elmegy a TV előtt, de a mozijegy árát nem feltétlenül éri meg. Csak egy közepes film, amivel csupán annyi a probléma, hogy senki se fog rá emlékezni a jövő héten. A jelenlegi zsúfolt moziprogramban nem látok benne nagy nézői potenciált.
