53 perc.
Pontosan ennyit játszott Ali Dia 1996. november 23-án a Premier League-ben. De a meccsről később, előbb idézzük fel, ki ez az ember, akiről azóta is vadászni kell az információkat, mivel szellemként éli az életét.
Dia profi futballistának készült, de csak alacsony osztályokban mutathatta meg magát Franciaországban, bár hivatalos információk erről sincsenek, legalábbis a Bleacher Report pár évvel ezelőtti kutatása erre jutott. Ráadásul már a nevével is vannak gondok: 1965-ben született Dakarban, szenegáli szülők gyerekeként, Ali Dia néven, áma Francia Labdarúgó-szövetség szerint sem Ali Dia, sem Aly Dia nem szerepel a profi labdarúgókat felsoroló adatbázisban.
1993-ban leszerződött az AL Chateaubriant csapatához, ahol egy percet sem focizott, de majd három hónapig az utánpótláscsapatban nevelgette a gyerekeket. A csapat tulajdonosa, Michel Bonnier viszont azt nyilatkozta, hogy Dia elvétve játszott az A- és a B-csapatban is, de 1994-ben hirtelen mindent otthagyott, mert
a játékos új klub után akart nézni.
1995-ben Finnországba szerződött, korábbi csapattársai szerint már ekkor is az aranylabdás George Weah-val való rokoni kapcsolatáról beszélt.
Kicsoda George Weah?
Korábbi aranylabdás libériai labdarúgó, aki megfordult a Monacóban, a PSG-ben, az AC Milanban és a Chelsea-ben is. 1995-ben kapott Aranylabdát, a 20. század legjobb afrikai játékosának is megválasztották.
Emellett azzal tűnt ki folyton a csapatból, hogy sosem volt a csapatban. Mindig különböző indokokkal hagyta el társait, hol az anyja temetésére kellett mennie, hol sérült volt, hol buliba hívták. Volt csapattársai így emlékeznek rá:
Sosem tudtunk semmit a családjáról. Furcsa egy fiú volt, sosem szólt egy szót sem az öltözőben, csak mosolygott. Egyszer azt mondta, van egy felesége Franciaországban.
Később a német VfB Lubeck leigazolta egy próbajáték után, Michael Lorkowski tréner szerint az a próbameccs volt Dia életének legszerencsésebb napja. Akkor 5 gólt lőtt:
Élete mákja lehetett az a meccs. Utána valami elképzelhetetlenül gyengén futballozott.
Két meccs után szerződést bontottak vele, majd Anglia felé vette az irányt, hogy történetünkben megérkezzünk a legjobb részhez. Próbajátékra jelentkezett sok csapathoz, köztük a Bournemouth-hoz is. Szerződtette egy angol klub, de ekkor jött a csattanó: csak úgy eltűnt, és aláírt Graeme Souness Southamptonjához, mivel maga az aranylabdás George Weah intézett egy telefont a korábbi Liverpool-legendához, hogy szerződtesse nyugodtan Diát, együtt fociztak a PSG-ben is. Csakhogy ebből egyetlen szó sem volt igaz, sőt még csak nem is Weah volt a vonal túloldalán. Azóta sem tiszta, vajon ki telefonált akkor Sounessnek, de sok PL-menedzser emlékszik abból az időből, hogy ismeretlen ügynökök George Weah rokonát akarták rásózni csapataikra. Állítólag Dia egy főiskolás haverja adta ki magát a libériai támadónak.
Ennek ellenére a Soton leigazolta Diát, Souness pedig ezt nyilatkozta a szenegáli játékos debütálását megelőzően, mikor az újoncról kérdezték:
Játszott a Paris Saint-Germainben, illetve a német másodosztályban. Mondtuk neki, jöjjön, mutassa meg mit tud, aztán lesz, ami lesz.
A Leeds elleni legendás bajnokin vereségre állt a Southampton, Souness gondban volt, mivel Matt le Tissier lesérült. És hát ki más állt volna be a helyére, mint Ali Dia? Nem volt sikeres a meccse, bár egy próbálkozásból majdnem elsült a kapanyél, de végül gól nélkül maradt. A 88. percben lecserélték - úgy, hogy csereként állt be.
Le Tissier így emlékszik a titokzatos szenegálira:
Úgy tudtuk, George Weah rokona, utóbbi mondta, hogy mennyire remek játékos, adni kellene neki egy esélyt. Egy pénteki napon érkezett meg hozzánk, velünk edzett, de hogy őszinte legyek, nem volt jó. A próbajátékosok jönnek-mennek, azt hittük, sose látjuk többé. Majd másnap a cserepadra tette az edző, amit furcsálltunk. 20 perc után kaptam egy rúgást, muszáj volt lejönnöm, erre Ali Dia állt be a helyemre. El se hittem. Úgy futott a pályán, mint Bambi a jégen, elkeserítő látványt nyújtott. Olyan helyekre mozgott, ahol labda sosem járt. Szerintem szándékosan csinálta.
Eredetileg nem is kellett volna ott lennie aznap, pár nappal korábban egy tartalékmeccsen majdnem debütált, de a rossz idő miatt el lett halasztva a találkozó.
Sok évvel később Souness már nevetett az egészen:
Lesérült az összes csatárunk, be kellett dobni. Nagyon vicces volt, 30 percig úgy szaladgált, hogy labdához sem ért. Életemben nem láttam ilyet. Másnap azzal jött hozzám az erőnléti edző, hogy Dia fájdalmat érez, megsérült.
Diát elküldték a klubtól, 14 nap ott tartózkodás után. A Premier League valaha volt legrosszabb csatárának választották meg, de története közel sem ért itt véget. A southamptoni kitérő után eladta magát a Gateshead csapatának, nem akárhogy: ügynökként kezdett dolgozni egy sportszervállalatnál, és betért hozzájuk vásárolni a Gateshead menedzsere. Dia valahogy eladta magát a szakvezetőnek: a csapatnak komoly marketingértéket jelentő igazolás kellett, amit az "afrikai válogatott" Dia tökéletesen kielégített. Szerződtették, 1500 fontot viszont neki kellett volna fizetnie az aláírás után, de nem volt ennyi pénze, így a szurkolók dobták össze azt. Nyolc meccs alatt két gólt hozott össze, közben transzferlistára tették, mert a menedzser katasztrofálisnak értékelte a támadót. Előfordult olyan is, hogy becserélték, majd nem sokkal később le is hozták, hiszen értékelhetetlen teljesítményt nyújtott. Nem jelentkezett érte senki, ingyen távozott a szezon végén.
Eltűnt, mint a kámfor. A Bleacher Report hosszú-hosszú évek után talált rá a ma már üzletemberként tevékenykedő Diára. Kiderült, hogy a neve igazából Aly Dia, így van anyakönyvezve, viszont nem érti a médiát:
Megbélyegeztek, hazugnak neveztek évekig. De ez hülyeség. Tényleg játszottam a Paris Saint-Germainben, még a másodosztályban, 1986 és '88 között. Segítettem nekik, hogy megnyerjék a Párizs Kupát. Semmit nem kell megbánnom, nincs elszámolni valóm. Ezeket Istenre bízom.
Lediplomázott, az ázsiai piac felé kacsintgat üzletemberként. Van egy fia, Simon Dia, aki igazolt játékosként Franciaországban, a L'Entente SSG csapatában játszik. De az teljesen tiszta, hogy apja szélhámosságát ma már nem lehetne megcsinálni egyetlen csapatnál sem, viszont az 1990-es évek angol focijának egyik fajta báját biztosan az ő története adja.
Elképzelni nem tudjuk, üzletemberként milyen szerződéseket hozott már tető alá.
Kiemelt kép: YouTube
