Az elmúlt években Budapest belvárosa jelentősen átalakult: sorra jelentek meg a sokszor lehangoló állapotú épületek felújításával született hotelek és hostelek, hogy kiszolgálják a fővárosba érkező turisták minden rétegét. A változás persze nemcsak építéssel, de pusztítással is járt.
A negatívumok a legtöbbek szemében persze eltörpülnek a pozitív hozadékok mellett, hiszen a Hungária Fürdő sokáig szomorkodó épülete jókora csonkítás, illetve hozzáépítés (2008-2010) után kilenc évvel ezelőtt Cotinental Hotel Budapest****Superior néven nyitott újra, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló egyik Klotild-palota hét éven át (2012-2019), 2018 végi eladásáig Buddha-Bar Hotel Budapestként működött, a szomszédos Párisi Udvar pedig alig néhány hónapja már a Hyatt lánc tagjaként várja a vendégeket.
Katari üzletember veszi meg a jordánok budapesti luxushoteljét
Az épület tulajdonosai az elmúlt napokban már le is zárhatták a 10 milliárdos nagyságrendű értékesítést.
Kevesen tudják, de a három projektből az utóbbi kettő újjászületését az 1997-ben alapított, Zuhair Awad és Szamir (Sameer) Hamdan vezette, mára tizenkét szállodát összefogó Mellow Mood Hotels irányította, majd vette is kézbe az épületekbe költözött hoteleket. A két alapító élettörténete önmagában megér egy misét, hiszen a palesztin származású, a nyolcvanas évek folyamán Jordániából ösztöndíjasként érkezett Zuhair és Szamir pénzváltóként, illetve textilkereskedőként kezdte a karrierjét, három évtized alatt azonban a NER által támogatott, sőt kitüntetett milliárdosokká váltak.
Az első hallásra meglepő történetív részeként két férfi, valamint a velük érkezett Naji Awad, Zuhair testvére annak ellenére, hogy Magyarországon 1991-ig állami monopólium volt a pénzváltás (ennek utcai verziója pedig bűncselekmény), hosszú éveken át dolgoztak a területen, a kilencvenes évek végén azonban lassan turistaszállók üzemeltetésére váltottak - írja Kőszeg Ferenc az Átlátszón közzétett, a két üzletember magyarországi évtizedeinek fordulatait kibontó írásában, hozzátéve, hogy az Awad-testvérek
édesapja az izraeli megszállás elleni két nagy palesztin népfelkelést irányító, a palesztin függetlenségi mozgalmat (Fatah) 1959-ben megalapító Jasszer Arafat belső köréhez tartozott, Naji pedig jókora összegekkel támogathatta a Palesztin Felszabadítási Szervezetet.
Kőszeg szerint ez a szovjetek Izrael-ellenes álláspontjával összecsengő lépés elég volt ahhoz, hogy a törvényeket áthágó pénzváltási üzletet látva a magyar hatóságok szemet hunyjanak, sőt úgy véli, hogy a magyar és a szovjet állambiztonsági szervek egyaránt áldásukat adták a működésükre.
Az ismeretlen Naji
A testvérpár kevéssé ismert tagja 1995. szeptemberében, a VIII. kerületi Práter utcában egy autója melletti kukában robbant bomba miatt, máig tisztázatlan okból vesztette életét. A tettest azóta sem azonosították, a túlzott robbanóanyag-használat miatt azonban jókora hasonlóságot mutat a kilencvenes évek olajmaffiájának legismertebb leszámolásaként elhíresült, 1998-as Aranykéz utcai esettel.
Na de ugorjunk néhány évet: 1997-ben megszületik a Mellow Mood, ami első éveiben a szerényebb árú szállásokat kereső, főleg hátizsákos turistákat célozta meg. Munkásszállókat alakítottak tehát hostellé, de a nyári hónapokra kiürült kollégiumi épületeket és diákszállókat is hasznosítottak - köztük a Dózsa György úton álló, ma a fővárosi hajléktalanellátás központjának számító óriási Népszálló egy részén a nyolcvanas években megszületett diákszállót, melynek átvételéről a cégnek semmiféle irata nem volt, így 2003-ban egy per eredményeként el kellett hagyniuk az épületet, annak ellenére, hogy Hamdan
többször is hivatkozott a fővárosi vezetésben lévő befolyásos kapcsolataira.
A változás egyáltalán nem volt hatással a cég növekedésére, sőt ezt követően a magasabb színvonalú szálláshelyek felé is nyitottak. A következő években újabb és újabb épületeket alakítottak tehát jókora bevételt hozó hotelekké, ugrásszerű fejlődésre azonban csak a 2010-es, a Fidesz győzelmét hozó választások után került sor: így foglalhatták el a Buddha-Bar Hotellé vált északi Klotild-palota üzemeltetői posztját, valamint vásárolhattak meg áron alul számos frekventált ingatlant - köztük belvárosi üzlethelyiségeket, illetve a 2014-ben 2,1 milliárd forintért a kezükbe került Párisi udvart.
A Buddha-Bar újjászületéséhez az Eximbank hétmilliárdos hitelt nyújtott, megnyitóján pedig számtalan nagykövet mellett Erdő Péter bíboros, Schmitt Pál, a terrorátvilágításon 2000-ben, és 2017 őszén is megbukott tiszteletbeli jordán konzul, a Ghaith Pharaont segítő Zaid Naffa, és a beszédet mondó Orbán Viktor is jelen volt. Néhány nappal később a cégvezetők a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vették át tőle.
Hasonló eset történt a Párisi udvar esetében is: az Eximbank itt 6,85 milliárd forintos
személyre szabott, versenyképességet javító belföldi beruházási hitelt
folyósított a projekt kedvéért létrehozott Párizs Property Kft.-nek.
A kormány egy évvel később kiemelt beruházássá nyilvánította a munkálatokat, így az átépítéshez szükséges engedélyek egy részét gyorsított eljárásban kapták meg, zöld utat adva a kormányközeli vállalkozó, Garancsi István cége, a kivitelezést végző Market Építő Zrt. munkatársainak, illetve az épület elképesztő mennyiségű Zsolnay-díszét restauráló, illetve az eredeti tervek alapján újragyártó szakembereknek.
A Mellow Moods és az Exim
Az egy évvel ezelőtt a török exporthitel-ügynökség, a Türk Eximbank partnerévé is vált Exim
vezérigazgató-helyettese 2018 tavaszáig Rogán Antal kabinetminiszter bizalmasa, egykori belvárosi alpolgármestere és Pasa-parki szomszédja, Puskás András volt, az értékes épület számos társával együtt pedig épp a
Rogán-vezetés alatt váltott gazdát.
A munkák a tér túloldaláról kitűnően látható, az épület tömegéhez nem illő tetőtérbeépítést leszámítva első látásra korrekt eredményt hoztak, és a passzázs végleges lezárása miatti aggodalmak
is alaptalanná váltak. Mindez azonban egyáltalán nem tette hibátlanná a revitalizációt, hiszen az Archikon építésziroda által új életre lehelt épület átjárója az előzetes ígéretekkel szemben
- a projekt vezetői több alkalommal is hangoztatták: az nem csak gyalogosan, de akár kerékpárral, vagy babakocsival is tökéletesen átjárható lesz - egy kávézó számos asztalának a térbe
helyezésével, illetve az ezáltal beszűkült közlekedőtereknek köszönhetően
elveszítette a köz számára nyitott funkcióját.
Kérdéses döntések persze nem csak ebben a helyzetben, de a cégcsoport több másik épületénél is megfigyelhetők, szürrealitásával azonban ezek közül messze kiemelkedik a Váci utcától a Duna
felé nyújtózó Piarista közben 2011 tavaszán megnyitott
A város szívében fekvő nyolcvan szobás szálloda a környék egyik rejtett szecessziós gyöngyszemét, az 1903-1904-ben Fischer József (1873-1942) és Scheer Izidor (1860-1935) tervei szerint született Staffenberg-házat foglalja el, mellyel az elmúlt száztizenöt évben
egészen kesztyűs kézzel bánt a sors: falai közt a második világháború végéig tehetős lakók, valamint pénzintézetek, szövetkezetek dolgozói mozogtak.
A negyvenes évek végén egy ideig a norvég királyi főkonzulátust is az épületben találhattuk volna, a szocializmus alatt pedig különböző, elképesztően hosszú nevű vállalatok, így a Kisipari
Szövetkezetek Országos Szövetsége (OKISZ), az ehhez tartozó Textilruházati Kisipari Szövetkezetek tervezőlaboratóriuma, a Vegyi- és Műanyagipari Szövetkezetek Műszaki Irodája Közös Vállalat,
illetve a Gépipari Szövetkezetek Budapesti Szövetsége működtek benne.
A belülről minden bizonnyal több alkalommal is átépített egykori lakóház az értékes épületállománnyal sokszor nem kesztyűs kézzel bánó Kádár-korban is megtartotta a homlokzati díszeit, köztük
a bogáncsleveles díszítősorokat, az építtető Staffenberg Mária monogramját, illetve
Értékes alapanyaghoz nyúlt tehát a Mellow Mood Hotels, de az első látásra szupernek tűnő átépítés és restaurálás egyáltalán nem volt tökéletes: a Piarista-palota miatt száz éve beszűkült
utcából már alig látható magasságban, a nőalakok felett nem jelentek meg újra az egykor látható horizontális vonalak, a bogáncsok közé zárt négy címerpajzs középső két, eddig üres darabján
pedig
a két cégtulajdonos, Szamir Hamdan és Zuhair Awad neve jelent meg.
A páros karrierjének magasra ívelését évről évre egyre nagyobb mértékben támogató, a NER kifejezést a magyar politikába hozó második Orbán-kormány, illetve a belvárosi vezetés hivatalba lépésével egy időben megjelent apró részlet igazi meglepetés, hiszen a szállodaiparban maximum a hotel nevét, vagy épp az azt birtokló lánc nevét szokás a kapu fölé vésni, nem pedig a két tulajdonosét, de a Rózsadombon két évvel ezelőtt engedély nélküli villapítésbe kezdett Hamdan és Awad már ekkor is
meglepően optimistán, és legfőképpen óriási szerénységgel tekintettek a jövőbe.
Az azóta eltelt éveket látva nem véletlenül, hiszen az Erzsébetvárosban már csak egy pénztárcabarát hostelt működtető cégcsoport azóta többek közt három, a Váci utcában, valamint egy, a Várnegyedben működő hotellel bővült, nem beszélve a már említett, idén bezárt ötcsillagos Buddha-Barról és a frissen megnyitott, szintén a tehetős turistákat megcélzó, a város legdrágább tetőlakosztályait is adó Párisi Udvarról.
A Fidesz legfontosabb pesti bástyájának számító - az októberi választásokon újra Szentgyörgyvölgyi Péter győzött, aki előző ciklusában még nagyobb tempóra állította a Rogán-érában indult ingatlanprivatizációs hullámot - V. kerületben való terjeszkedés nyilvánvalóan ezután sem áll majd meg, hiszen a két vállalkozó egy projektcégen át néhány hónappal ezelőtt
a piaci ár negyedéért, 253 ezer forintos négyzetméteráron szerzett meg
egy Belgrád körúti, 574 négyzetméteres üzlethelyiséget, ahol egy étterem nyitását tervezték.
Valószínűleg nem ez lesz az egyetlen ötletük a következő évekre, főleg, hogy a kormány az évek óta keleti nyitásként hangoztatott politikával jól láthatóan nem a magyar vállalkozók keleti piacának megteremtésén (ezt a feladatot sokszor tapasztalatlan, frissen alakult cégekre bízták), vagy külföldi befektetők Magyarországra csábításán, hanem kérdéses minőségű, nem sok jóval kecsegtető kapcsolatok kiépítésén fáradozik, legyen szó Kazahsztánról, Törökországról, vagy épp a Magyarországon élő külföldi vállalkozók jókora hitelekkel való segítésén.
