Már az előkészületi ülésen jogerős ítéletet hozott a Tatabányai Törvényszék annak az L. Lászlónak az ügyében, aki 2009 január elsején halálra verte a barátja 83 éves nagymamáját a leányvári otthonában.
Dr. Borbély Veronika, a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség helyettes szóvivője megkeresésünkre azt közölte, hogy tíz év börtönre, és tíz év közügyektől eltiltásra ítélték a bűnösségét beismerő férfit azzal, hogy a büntetés kitöltésének a háromnegyede után bocsátható szabadságra a leghamarabb feltételesen.
L. László és a nyugdíjas asszony régóta ismerték egymást, mivel a férfi az asszony unokájának a barátja volt és több alkalommal is együtt italoztak a házában. Az ittas férfi 2009 január 1-én, kora délután, elment az asszony leányvári otthonába, mert azt remélte, hogy ott van a barátja. A férfi és az asszony egy ideig várakoztak, miközben a férfi még több alkoholt ivott. Mivel az unoka nem jelent meg, ezért asz asszony felszólította a férfit, hogy most már hagyja el az otthonát.
L. László elindult kifelé a házból, miközben a nő többször is mondta neki, hogy menjen el, mert ittas. A férfi indulatos lett az asszony kijelentései miatt, és az előszobában fellökte a nőt, majd többször is bántalmazta, nagy erővel megragadta a nyakát, rátaposott, és rátérdelt a mellkasára. Az asszony halála a nyaki leszorítást, mellkasi összenyomatást követő fulladás következtében állt be.
Az elkövetőt tíz év után sikerült beazonosítania a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztályának. A férfi kezdetben tagadta a bűncselekmény elkövetését, sőt a gyanúsítás ellen is panasszal élt. Később azonban részletes beismerő vallomást tett.
Elmondta, hogy az asszony unokáját akarta megvárni ittasan a nő házában, aki itallal és kávéval kínálta őt. A beszélgetés során azonban felhúzta magát azon, hogy az asszony kitessékelte a házból az ittassága miatt, és emiatt bántalmazta, majd a házat bezárva véres ruhában távozott.
L. László a mai előkészületi ülésen fenntartotta a korábbi beismerő vallomását és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról is. Az utolsó szó jogán pedig azt mondta, hogy megbánta a dolgot és szeretné már elfelejteni ezt az ügyet, s túl lenni az egészen. Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy még enyhítésért sem fellebbezett. Mivel az ügyész és a védő sem fellebbezett, így az ítélet jogerős.
